Egy tályog gyógyulása

1980-ban a húgycsövemben zöld dió nagyságnyi tályoggal műtöttek. A lobos állapotot megszüntették, de továbbra is a tályog helyén egy üres rész tátongott. Ezt az üres részt még további 4 beavatkozás követte, hüvelyen keresztül lécplasztikát végeztek, természetesen nem tudták megszüntetni, és jöttek az újabb gondok, vizeletürítés után az üres részből a bokámig szaladt a vizelet, valamint a vizeletinger is megszűnt, így további műtétet végeztek, és ezt már nem az urológián, hanem a nőgyógyászaton, ugyanis felajánlották, hogyha nem sikerül a műtét, akkor a hólyagomba helyeznek egy fémdarabot, és ingeráram segítségével fogom a vizeletemet üríteni. Természetesen alávetettem magam a műtétnek, mert nem akartam végképp kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Felvarrták a hólyagomat, tehát a jelzőrendszer visszatért, de a kis tasak továbbra is fennállt. Állandó intim betét használatra tértem át, mert nem tehettem ki magam annak, hogy bármikor a vizeletem a bokámig csurogjon. Végre sok-sok év után sikerült rátalálnom Jacsó Teodórára. Elmondtam neki a gondjaimat és megkértem őt, hogy segítsen. Szellemgyógyászati beavatkozást végzett rajtam, és ellátott jobbnál jobb tanácsokkal, hogy mivel tudom még javítani a helyzetet. Egy hét alatt szinte minden megváltozott, már nem kell intimbetétet használnom, nem csorog a vizeletem, bátran viselhetek nadrágot, vagy akár szoknyát is. Visszatért az önbizalmam, az energiáimat, és a gondolataimat egész másra tudom fordítani. Nagy kő esett le a szívemről. A gyógyulásom történetét azért írtam meg, hogy mások is tanuljanak belőle, ha nekem 34 év, és több műtét után sikerült megszabadulnom ettől a gondtól, akkor másnak is sikerülni fog. Drága Teodóra ezúton is nagyon szépen köszönöm a gyógyulást, és végtelen hálás vagyok érte. 
Anikó, Budapest