Január végén fedeztem fel, hogy van egy cseresznye nagyságú bartholin-cisztám. Bosszankodtam, hogy miért történik velem ilyen, de mivel most volt egy párkapcsolati válságom gondoltam, hogy attól van. Egy hét múlva január végén kerestem föl Teodórát. A gyógyítás után nagyon jól éreztem magam, szinte végig mosolyogtam a hazafelé vezető úton, és biztos voltam benne, hogy meg fogok gyógyulni, tényleg hittem benne. Teodóra három hetet mondott az átíródásra, viszont ezalatt az idő alatt kétszer-háromszor kétségbe estem, ha rövid időre is. De azért betartottam, amit naponta végeznem kellett, vagyis a megerősítéseket. Végül, mikor a ciszta mérete elérte a dió nagyságot, felhívtam a nőgyógyászomat, és bejelentkeztem vizsgálatra. Aznap este még ott volt a ciszta, de másnap reggelre már nem volt meg. Délre kellett mennem az orvoshoz, de úgy ültem a váróteremben, hogy: ,,Minek vagyok én itt?" Az orvos megvizsgált, és orvosilag igazolta, hogy meggyógyultam. Utólag jöttem rá, hogy pontosan aznap telt le a három hét, amit a gyógyulás idejének a szenzibil megállapított.
Melinda, 34 éves
Melinda, 34 éves
RSS Feed