Kértem, hogy ha lesz ideje, akkor az én lábamat is gyógyítsa, akkor azt mondta, aznap már fáradt a gyógyításhoz, de megbeszéltük, hogy jövő héten felhívom, és megbeszélünk egy időpontot a gyógyításra. Azt az éjszakát náluk töltöttem, mert a lánya a barátnőm. A következő éjszakán azt láttam álmomban, hogy a nagymamám lakásából - csillagos éjszaka volt - elindultam sétálni, és egy ilyen erdős résznél felbukkant egy ókori egyiptomi épület. Több ember volt már ott, és várakoztak. Azt tudtuk, hogy van ott valaki, aki gyógyít embereket.
Sok gnóm, ronda ember volt ott, kezelésre várva. Ott bent a kezelőben láttunk véres, gennyes, levedlett emberi burkokat, de nem féltünk, mert láttuk, hogy azok az emberek, akik már túlestek a kezelésen, sokkal szebben meg egészségesebben távoztak, mint ahogy odamentek.
Akkor már Zsani, a barátnőm is ott volt. Magára a kezelésre nem emlékszem, csak arra, hogy ez megtörtént, és utána ültünk egy tengerparton, valamit ott iszogattunk. Azután reggel, ahogy fölébredtem, anélkül hogy kipróbáltam volna, tudtam, hogy meggyógyult a lábam és mikor kipróbáltam akkor tényleg így volt.
Azon a napon felhívtam Teodórát, hogy gondolt-e velem kapcsolatban valamire, elmeséltem az álmomat, és hogy meggyógyultam. Teodóra elmondta, hogy előző nap készítette el az Igaz-i ÉN című meditációs videót, ami szinte ugyan arról szól, mint ami velem történt.
Strisch Dóra az eset leírója