A felhő közepéből fodrozódik egy ablak,
megjelenik benne egy csillag.
Vakító fénye ragyog és káprázik,
a Mandalák Őre terád vigyázik.
Hatalmas erő van ebben a csillagban,
oltalom ez neked, ahogy megmutattam.
Semmi baj nem érhet, veled vagyok egészen,
ez a jogar és az istene vezet most elébem...
S mikor találkozunk minden feltárul,
birodalmam, palotám előtted kitárul.
A menny éltető világossága befogad téged,
angyali csók nyitja meg szíved.
Szíved kinyílik, világok nyílnak meg,
utak nyílnak benne, százfelé vezetnek.
Ennek közepe a világ közepe,
kifelé a világ, befelé a kezdet.
A kezdet az a minden, a minden az a létezés,
bolyongó szíveteknek ez a közép.
A szív közepéből oldódjanak a vágyak,
át kell adni a végtelen látóhatárnak.
Kiviszi a fény, áttöri a ködöt,
így tűnik el földi börtönöd.
Földi vezéred a vágyad,
mely megnyugvást nem találhat.
Vezéred elbocsátom,
veled legyen lámpásom,
mely mutatja az utat,
s megmutatja, mely út merre mutat.
Sok úton indultál,
de csak egy vezet hozzám.
Örvendezz az arany útnak,
mely felfedi minden titkát.
Oly ügyesen vezetem lépteid,
hogy észre sem veszed, hogy a zsák megtelik.
Ez a zsák a tiéd, ha szükséged van valamire,
csak nyúlj bele és ott lesz, mindent megtalálsz benne:
Megoldást a bajokra, aranyat, kincseket,
gyógymódokat, lámpást, ha nem látsz a sötétben.
Kitűzőket tehetsz emberekre, házakra, otthonokra,
mint a brossok, felírva, ráragasztva emberre, házra;
Szeretet, szépség, egészség, oltalom, áldás, teljesség,
egy zsáknyi áldás, öröm, nevetés.
Van egy tó, van egy völgy,
tele van arannyal, kincsekkel,
ezt egy sárkány őrizte,
ezt a sárkányt megöltem,
mi elzárta előled a kincseket.
Mehetsz, és megmártózhatsz bennük.
Rajta van a jelem, védelem alatt áll.
Soha ki nem fogy a kincsestár,
itt mindent megtalálsz.
Tigrisek védik környezetedet,
rossz ember közeledbe nem mehet.
A nagy fekete párduc vigyáz rád, tőle kaptad őket.
A tigrisek veled szelídek,
és engedik a jó embereket,
csak a rosszakat támadják meg.
Az Atyád szavai szóltak most hozzád,
hogy felfedjék a menny minden titkát,
Hogy te előtted meghajoljon a nép,
s felismerje az örök létezést.
Ámen
Minden pillanat
tartalmaz kódokat.
Minden pillanatban
benne van a vágy, hogy ébredj.
Ébredj a valóságra,
az örömre, a jóságra, az ígéretre.
Ébredj gyermekem!
A pillanat
zengi az én gondolatomat.
Szíved közepéből,
igen, szíved közepéből.
S sugározza a titkokat,
a szándékaimat,
a menny szavát,
az angyalok szavát.
A sokaságnak mondd el!
El kell mondanod,
hogy a Menny milyen,
milyen az én oldalamon!
Milyen velem létezni,
együtt örülni,
áldani a létet,
a természetet,
a sok-sok gyönyörűséget!
Oldódj hát fel bennem,
hogy az én szívem vezessen
utadon tovább!
Csak legyél énvelem,
én érted zengem énekem.
- Én pedig teérted Atyám.
Érzem, ahogy megsimogatod az orcám.
Ölelő fényedben, békében,
örömben, jelenlétben;
Áldott szívvel viselj engem.
Mert én nem vagyok,
csak függök, csüngök, áldott létben,
kegyelemben, vigyázva a Szent Szívet.
2015.10.04 © Jacsó Teodóra
megjelenik benne egy csillag.
Vakító fénye ragyog és káprázik,
a Mandalák Őre terád vigyázik.
Hatalmas erő van ebben a csillagban,
oltalom ez neked, ahogy megmutattam.
Semmi baj nem érhet, veled vagyok egészen,
ez a jogar és az istene vezet most elébem...
S mikor találkozunk minden feltárul,
birodalmam, palotám előtted kitárul.
A menny éltető világossága befogad téged,
angyali csók nyitja meg szíved.
Szíved kinyílik, világok nyílnak meg,
utak nyílnak benne, százfelé vezetnek.
Ennek közepe a világ közepe,
kifelé a világ, befelé a kezdet.
A kezdet az a minden, a minden az a létezés,
bolyongó szíveteknek ez a közép.
A szív közepéből oldódjanak a vágyak,
át kell adni a végtelen látóhatárnak.
Kiviszi a fény, áttöri a ködöt,
így tűnik el földi börtönöd.
Földi vezéred a vágyad,
mely megnyugvást nem találhat.
Vezéred elbocsátom,
veled legyen lámpásom,
mely mutatja az utat,
s megmutatja, mely út merre mutat.
Sok úton indultál,
de csak egy vezet hozzám.
Örvendezz az arany útnak,
mely felfedi minden titkát.
Oly ügyesen vezetem lépteid,
hogy észre sem veszed, hogy a zsák megtelik.
Ez a zsák a tiéd, ha szükséged van valamire,
csak nyúlj bele és ott lesz, mindent megtalálsz benne:
Megoldást a bajokra, aranyat, kincseket,
gyógymódokat, lámpást, ha nem látsz a sötétben.
Kitűzőket tehetsz emberekre, házakra, otthonokra,
mint a brossok, felírva, ráragasztva emberre, házra;
Szeretet, szépség, egészség, oltalom, áldás, teljesség,
egy zsáknyi áldás, öröm, nevetés.
Van egy tó, van egy völgy,
tele van arannyal, kincsekkel,
ezt egy sárkány őrizte,
ezt a sárkányt megöltem,
mi elzárta előled a kincseket.
Mehetsz, és megmártózhatsz bennük.
Rajta van a jelem, védelem alatt áll.
Soha ki nem fogy a kincsestár,
itt mindent megtalálsz.
Tigrisek védik környezetedet,
rossz ember közeledbe nem mehet.
A nagy fekete párduc vigyáz rád, tőle kaptad őket.
A tigrisek veled szelídek,
és engedik a jó embereket,
csak a rosszakat támadják meg.
Az Atyád szavai szóltak most hozzád,
hogy felfedjék a menny minden titkát,
Hogy te előtted meghajoljon a nép,
s felismerje az örök létezést.
Ámen
Minden pillanat
tartalmaz kódokat.
Minden pillanatban
benne van a vágy, hogy ébredj.
Ébredj a valóságra,
az örömre, a jóságra, az ígéretre.
Ébredj gyermekem!
A pillanat
zengi az én gondolatomat.
Szíved közepéből,
igen, szíved közepéből.
S sugározza a titkokat,
a szándékaimat,
a menny szavát,
az angyalok szavát.
A sokaságnak mondd el!
El kell mondanod,
hogy a Menny milyen,
milyen az én oldalamon!
Milyen velem létezni,
együtt örülni,
áldani a létet,
a természetet,
a sok-sok gyönyörűséget!
Oldódj hát fel bennem,
hogy az én szívem vezessen
utadon tovább!
Csak legyél énvelem,
én érted zengem énekem.
- Én pedig teérted Atyám.
Érzem, ahogy megsimogatod az orcám.
Ölelő fényedben, békében,
örömben, jelenlétben;
Áldott szívvel viselj engem.
Mert én nem vagyok,
csak függök, csüngök, áldott létben,
kegyelemben, vigyázva a Szent Szívet.
2015.10.04 © Jacsó Teodóra