Az Atya hangja:
Drága, Drága, Drágaságom,
Borulj hát le szép angyalom!
Szavaim terólad szólnak,
Átadlak a csillagoknak,
A viruló Oltalomnak,
A trillázó madaraknak.
Aki bennem él,
Annak Léte szép lesz,
Megszenteli a meséket,
Leborul a csillagoknak,
Oltalom az Oltalomnak.
Így szemléld hát az életet,
Szent, szép gyermekem.
Ha te virulsz, én is virulok veled,
Így oltalmazzuk a Szent Szívet.
Úgy mesélünk, úgy regélünk,
Szentül igazat mesélünk,
Velünk vannak a csillagok,
Bennünk a Nap, s Hold ragyog.
Így őrizzük perceink,
Legszentebb tetteink,
Dicsőségére a Népnek,
Mert mit én most elmesélek,
Az úgyis az övé lesz.
Leborulva írjuk mesénk,
Velünk van száz igaz regénk.
Így Létezünk, így élünk,
Erre van nekünk szükségünk,
Őrizve az Örök Lángot,
Mire a Szent Szív úgy vigyázott.
Vigyázunk még rá sokáig,
Őrizzük a titkait.
Oltalmazzuk, muzsikálunk,
Szentül mindig igazat,
Így lesz miénk a Létezés,
És az Örök Pillanat.
Vigyázunk, hogy Létünk sugarai
Szépen muzsikáljanak,
Hogy a boldogság szívünkben
Örökre megmarad.
Az, aki így tud létezni,
Leborulva énekelni,
Szent Fényeket teremteni,
Virágokat ontani,
Szent szirmokat bocsátani
Az Örök Égre,
Annak örökké él a regéje.
Regélj hát még drága kis szívem!
Így lesz nekünk száz zsoltárunk,
Így indulunk magunk,
Szent szólamok útján járunk,
S egyre csak unszolunk
Jó lelkeket tettre fel,
Legyenek a Mennyben,
Legyenek az Úr oldalán,
Mindig minden percben.
Ezért veled
Írom szép énekem,
A boldogság tökéletes
Összhang énvelem.
Így szép, így jó,
Így üzen a pillangó,
A madárka,
Kinek csodás röpte-tánca.
Viruljanak a csillagok szívünkben.
Örvendjenek a boldog énekben!
Így teremtünk mi szépséget,
Csak szálljon a dicséret!
Dicsérjük a Létet, a Pillanatot,
Mert az is én vagyok.
Én vagyok itt minden ím',
Ezek az én Szent kincseim.
…...........*...............
És igen, az Idő is élő,
A Pillanat is él, s teremtő
Hatalma van, így igaz.
Vele van a gondolat,
Így teremt ő titkokat.
Minden leírt gondolat megfogant,
És nemzője lesz a következő gondolatnak.
Így születik a gondolat lánca,
S a gondolat lánc násza.
Vigyázz hát a gondolatra,
Mely ki fog hajtani tavaszra.
Jól őrizd a magot,
Mi elvetette a gondolatot.
Így őrizd a vágyakat
Szőve a gondolatodat.
Vigyázz a teremtéssel,
Mert az idő megszüli azt néked.
Így szól mára a tanítás gyermekem.
Veled oly jó nekem szüntelen,
Nagy titkokat tártam fel hirtelen,
Te pedig írsz velem szép csendesen,
Összekapcsolódva a Szent fohászban,
Velem perdülve-fordulva a táncban.
Így jó nekünk élni már,
Ragyogjon a napsugár!
…..............*.................
Az Idő szülője a gondolatnak,
Nevelője a szavaknak,
Tudója a titkoknak,
Látója a tükrön túlinak.
Ilyen világ ez gyermekem.
Légy szabad hát énbennem.
Aki a tükröt letörli, szabaddá válik,
S újrakezdi a teremtést, Léte kivirágzik.
Hidd a tükröt és bűvöld!
Töröld, és segíts a Pillanatnak,
Hogy szépet teremtsen minden Igaznak.
Folytatva a tükrök táncát,
Megszépítve a Pillanat nászát.
Így légy te a tükrök őrzője,
Aki minden tükör képének megszépítője.
De szép lesz ez énnekem!
Virul s örvendezik szívem.
Szeretem a tisztaságot,
A boldogságot,
Ilyen természetű vagyok.
Ez vagyok hát, így Igaz vagyok.
Így légy te a „tükrök őrzője”,
Vidd a boldogságot a mezőre,
S legeltesd azt szépen,
Ez lesz az én szép emlékem.
Így teremtsünk örömöt a Létbe,
Hozzunk boldogságot az Üdvösségbe!
Legyen miénk a viruló Pillanat,
Szépsége oly szép dalra fakad.
Így akarok élni én!
S kik velem vannak, legyenek így.
A legszentebb dicséretnek szentelve életünk,
Boldogok mi így leszünk.
Ez a jussunk,
Ez a sorsunk,
Így jó nekünk.
Így élhetünk.
Ámen gyermekem!
''Köszönöm Atyám!”
2015-10-26 © Jacsó Teodóra
Drága, Drága, Drágaságom,
Borulj hát le szép angyalom!
Szavaim terólad szólnak,
Átadlak a csillagoknak,
A viruló Oltalomnak,
A trillázó madaraknak.
Aki bennem él,
Annak Léte szép lesz,
Megszenteli a meséket,
Leborul a csillagoknak,
Oltalom az Oltalomnak.
Így szemléld hát az életet,
Szent, szép gyermekem.
Ha te virulsz, én is virulok veled,
Így oltalmazzuk a Szent Szívet.
Úgy mesélünk, úgy regélünk,
Szentül igazat mesélünk,
Velünk vannak a csillagok,
Bennünk a Nap, s Hold ragyog.
Így őrizzük perceink,
Legszentebb tetteink,
Dicsőségére a Népnek,
Mert mit én most elmesélek,
Az úgyis az övé lesz.
Leborulva írjuk mesénk,
Velünk van száz igaz regénk.
Így Létezünk, így élünk,
Erre van nekünk szükségünk,
Őrizve az Örök Lángot,
Mire a Szent Szív úgy vigyázott.
Vigyázunk még rá sokáig,
Őrizzük a titkait.
Oltalmazzuk, muzsikálunk,
Szentül mindig igazat,
Így lesz miénk a Létezés,
És az Örök Pillanat.
Vigyázunk, hogy Létünk sugarai
Szépen muzsikáljanak,
Hogy a boldogság szívünkben
Örökre megmarad.
Az, aki így tud létezni,
Leborulva énekelni,
Szent Fényeket teremteni,
Virágokat ontani,
Szent szirmokat bocsátani
Az Örök Égre,
Annak örökké él a regéje.
Regélj hát még drága kis szívem!
Így lesz nekünk száz zsoltárunk,
Így indulunk magunk,
Szent szólamok útján járunk,
S egyre csak unszolunk
Jó lelkeket tettre fel,
Legyenek a Mennyben,
Legyenek az Úr oldalán,
Mindig minden percben.
Ezért veled
Írom szép énekem,
A boldogság tökéletes
Összhang énvelem.
Így szép, így jó,
Így üzen a pillangó,
A madárka,
Kinek csodás röpte-tánca.
Viruljanak a csillagok szívünkben.
Örvendjenek a boldog énekben!
Így teremtünk mi szépséget,
Csak szálljon a dicséret!
Dicsérjük a Létet, a Pillanatot,
Mert az is én vagyok.
Én vagyok itt minden ím',
Ezek az én Szent kincseim.
…...........*...............
És igen, az Idő is élő,
A Pillanat is él, s teremtő
Hatalma van, így igaz.
Vele van a gondolat,
Így teremt ő titkokat.
Minden leírt gondolat megfogant,
És nemzője lesz a következő gondolatnak.
Így születik a gondolat lánca,
S a gondolat lánc násza.
Vigyázz hát a gondolatra,
Mely ki fog hajtani tavaszra.
Jól őrizd a magot,
Mi elvetette a gondolatot.
Így őrizd a vágyakat
Szőve a gondolatodat.
Vigyázz a teremtéssel,
Mert az idő megszüli azt néked.
Így szól mára a tanítás gyermekem.
Veled oly jó nekem szüntelen,
Nagy titkokat tártam fel hirtelen,
Te pedig írsz velem szép csendesen,
Összekapcsolódva a Szent fohászban,
Velem perdülve-fordulva a táncban.
Így jó nekünk élni már,
Ragyogjon a napsugár!
…..............*.................
Az Idő szülője a gondolatnak,
Nevelője a szavaknak,
Tudója a titkoknak,
Látója a tükrön túlinak.
Ilyen világ ez gyermekem.
Légy szabad hát énbennem.
Aki a tükröt letörli, szabaddá válik,
S újrakezdi a teremtést, Léte kivirágzik.
Hidd a tükröt és bűvöld!
Töröld, és segíts a Pillanatnak,
Hogy szépet teremtsen minden Igaznak.
Folytatva a tükrök táncát,
Megszépítve a Pillanat nászát.
Így légy te a tükrök őrzője,
Aki minden tükör képének megszépítője.
De szép lesz ez énnekem!
Virul s örvendezik szívem.
Szeretem a tisztaságot,
A boldogságot,
Ilyen természetű vagyok.
Ez vagyok hát, így Igaz vagyok.
Így légy te a „tükrök őrzője”,
Vidd a boldogságot a mezőre,
S legeltesd azt szépen,
Ez lesz az én szép emlékem.
Így teremtsünk örömöt a Létbe,
Hozzunk boldogságot az Üdvösségbe!
Legyen miénk a viruló Pillanat,
Szépsége oly szép dalra fakad.
Így akarok élni én!
S kik velem vannak, legyenek így.
A legszentebb dicséretnek szentelve életünk,
Boldogok mi így leszünk.
Ez a jussunk,
Ez a sorsunk,
Így jó nekünk.
Így élhetünk.
Ámen gyermekem!
''Köszönöm Atyám!”
2015-10-26 © Jacsó Teodóra