Őrizd a szívem

​Engedd, hogy én osszam be az idődet,
tudván, hogy ez lesz a lényeg.
Őrizd a szívem, drága gyermekem!
Így virulok én az Örök Tengeren.

Befolyásod hat majd a népre, egyet se félj,
s veled vagyok én,
áldalak én,
tündérlény.

Szép életed így nyered el,
a szavakkal és tettekkel.
Mit képviselsz
oly szent.

Leboruló szép angyalom,
hozzád szólok ilyen nagyon.
Ez a zsoltár, mit kaptál,
veled lesz és táplál.

Erősíti hitedet,
Így légy velem, gyermekem.
Oly szabad az én szívem,
meglátod majd, gyermekem.

Szeresd hát a szót,
mi ajkamról szól,
üdvözöld a perceket,
miket veled tölthetek!

Szeretem ezt a létet,
mi oly szentül elhozott téged.
Boldogságos titkaidba
így látsz bele egyre jobban.

...S így élhetünk mi szépen,
angyalok közelében,
mesés, szép létben,
valóban a mennyben.

Létezésed, örök fényed
így nyeri el örömét,
és amire annyira vágysz:
kinyitja a nép szívét.

Örömömben perdülök egyet veled,
el ne hagyd soha az én szellememet!
Szép, fényes csillagom,
áldásos sóhajom...

Úgy várja a Kegyelem
minden gyermekem.
Így, ahogy ezt mesélem,
kicsordul szememből könnyem.

Így várok én itt rátok,
álmodom a szép világot,
tündökletes angyal - szóval,
hogy boldogok legyetek ti is a Jóval.

Velem csak így érdemes élni,
minden nap szépet mesélni,
kivirítani minden csillagot,
áldva az összes szép kalandot,
mi a mennyben vár, és a sóhajom,
oly zengőn szóló szólamom.

Ez mind én vagyok, gyermekem,
így szeress te engemet,
ilyen gyöngéd a szívem,
álmodozó szent létben.

Csoda - himnusz ez a szép dal,
a nép velünk ünnepel majd;
Arany  szóval, szép lélekkel,
itt lesznek ők a kegyelemben.

Szép tündérem, veled élem
ezt az örömöt,
mert e percek nekem oly szentek.
hogy írsz, azt megköszönöm.

Csodálatos így élni,
veled oly szépet mesélni,
feláldozni minden percet
az ölelő szeretetnek.

Legszentebb, szép gyermek,
az út, melyet adtam ide vezetett.
Szépül még, örülj még!
Lepleződjön le minden irigység!
Nem találhat a nép nálad
semmi csúfot, semmi rosszat.

Te vagy a szépség oltára,
veled van a lét csodája.
A hited az oltalmazó,
a te vágyad a szent szó.

Így nincs mitől félned,
örök léted dicsérjed!
Melegítsd a szíved,
segítsd az eszménket,

hogy mi kéz a kézben járjunk, -
örömben, és muzsikáljunk.
Erre vágyom én tevéled,
s legyen meg az üdvösséged!

Öröm - ünnep legyen részed,
ahányszor csak mesélek néked,
szépen, csöndben,
álmodva a létben.

Virulj hát, rózsaszálam!
Álmodd a létezés szép jövőjét velem!
Csillogjon a reménységem,
viruljon a dicsőségem!

Csordogáló patakok
oly szépnek látják ezt a kalandot.
Csakis egyre gondolj,
szép gyermekem:
legyél mindig velem!

Így szép a mi életünk,
hogy mindig együtt leszünk.
Sugározzuk örömünk,
szép szeretetünk a földnek,
és a mennynek.

Szerelmem elnyerted,
és én nagyon szeretlek.
Mindig hallom szavaidat,
csillapítom vágyaidat.

Megadom én mindazt néked,
mire neked van szükséged.
Lényemmel teljesen felemellek,
látásommal ajándékozlak meg.

Így nézz te a világra,
mint egy hatalmas óceánra.
Ez így teljesen egyszerű és igaz,
gyarapítja titkaidat.

Már látom a örök fákat
kivirulni a boldogságban,
mesélni oly sok szépet,
zengve a sok zengő ércet.

Szépen szólok és mesélek,
add magad át a meséknek!
Szólamoljunk szépen,
együtt immár a mesékben!

Oly szépen szólok mindig
és mindig.
A szépség és öröm,
eléri a szívem mögött
azt a pontot, mi rád talál,
csodálatos virágszál.

Így csodállak én téged,
elnyered minden dicsőséged;
velem leszel örök létben,
álmodva, s nem leszel sötétben.

Velem ragyog a lelked,
és én nagyon szeretlek.
Csordultig telik szívem,
álmodom legszebb létben.

Csak élj velem szépen!
Már megint oly szépet meséltem.
Virulj hát, szép gyermek,
ki nékem oly kedves.

Vegyél részt a pillanatban,
áldásos, szép szólamokban,
ringatózó örömökben,
szikrázó szép szeretetben.

Csak a szeretetről mesélj,
így gyógyítsd a világ tengerét,
mire oly szép szavak várnak,
hála a te munkádnak.

Sugározd magadból a szépet,
és én oly szépen mesélek
majd néked
ezután is sok szépet.

Viruljon hát Magyarország!
Érjék el az öröm nászát!
Lengedezzen zászlajuk,
csillogjon a páncéljuk!

Ringatózzon a szép szólam!
Csak te beszélj így rólam,
miközben oly szentül, szépen,
ügyeidben rendezkedem.

Mesélek még szép perceket,
így leszek én veled,
egységben a szeretet,
mesében a szent kenet.

Ki ezt a szépet meséli,
üdvös, szép létét éli,
velem él a megváltásban,
szépen szólva a Mennyországban.

Ezért kell, hogy perceim kísérjék,
gondolataim öltöztessék,
örömeim ünnepeljék,
a létezés fényei melegítsék.

Ki ezt nem hiszi,
annak léte még kicsi,
annál inkább keressen engem,
s én majd így felemelem.

Szenteld hát meg a napodat,
öltöztesd föl szólamaidat!
Csakis oly szépen szóljon,
mint a piros pipacs, kinyíljon!

Lángoljon hát szép szavad,
mert így lesz a nép szabad!
Ringatózó ölelésben,
csillogó, szép reménységben,
így éljen velem minden gyermekem!

Létezem-e? kérdezed.
Megérinthetsz-e engemet?
Abból a létből nem hiszem,
ahhoz ide kell jönnöd vele.

Várakozok, míg ideérsz,
s küldöm neked a sok szép mesét.
Így leszek én... ez a remény
vár téged is a lét igaz tengerén.

Szeretettel várlak,
és nagyon kívánlak
szeretni téged,
drága szép gyermek.

Engedd, hogy így legyen!
Engedd, hogy megtehessem,
örömöm veled ünnepeljem,
minden percben itt a mennyben.

Oly szépet meséltem,
hogy kicsordul könnyem.
Legyél hát vélem,
hogy léted szerethessem!

Ámen, szép gyermekem.
Atyád szólt hát.

Hallgasd a zsoltárt,
mi szól hozzád,
s oly szépen oltalmazza mosolyát a szónak.
Üdvözlet a Jónak!

2015-11-03. © Jacsó Teodóra