Ha majd egyszer megfájdul a kezed, megfájdul a hátad,- engedd meg magadnak, hogy szóba állj velem, s én mondjam meg, mit tegyél.
Hogy szent legyél, meg kell engedned magadnak azt a fél órát, amit csak velem töltesz, csendes nyugalomban, velem és az egységgel, hogy valódi szép szíved megismerd, s odaadhassuk neked mindazt, amit megérdemelsz, mint a fény gyermeke, aki azért jött a világra, hogy megszentelt létére ráébredjen, s nyíljon ki már a jóra, a fényre, s oltalmazó szeretetünkkel, virágokban pompázva éljen velünk egységben, kik oly féltőn vigyázzuk azt a Létet, hol a tökéletesség ringató fényében ringatózhatsz velünk, s minden feltárul teelőtted, ki elhagytad ezt a Létet.
Így borulj hát jó mélyre, mikor keresel te engem, ki oltalmazza azt a Létet, ahonnan származtatott minden igazság: hogy a Létet illúziókra cserélted, kísérleteztél és elhagytad a Mennyet, otthonodat, hol oly féltőn óvtunk téged mindentől, hogy velünk legyél, s lehess a szívünk igaz lángjának őrzője, legszentebb szívünk csendes örömét vigyázva, s ringatva az örök álomban; hogy kinyitottál olyan kapukat, amikkel magadba engedted a rosszat, ami távol tart éntőlem téged, ki a Fény gyermeke vagy. Mikor keresel engem, el kell hozd a szíved énelém, hogy megtisztíthassam utadat általa, hogy úgy csillogjon, mint az arany. S az arany út ha elkészül, - mert én munkálkodom életedben szeretetemmel, fényemmel érted áldozok, - akkor arra az útra rálépve megtalálod igaz ösvényedet, hogy el nem hagyod többé azt a helyet, ahova te, mint szent gyermek örökösként lépsz be, s szentül emelünk téged egyre följebb, hol a magasságok s a tornyok oly szépen muzsikálnak neked, mert a te szíved akkor már újra egy lesz mindenekkel.
Ki várja minden reggel az igéket, így szemlélve az életet, az írja most ezt tenéked. S higgy nekünk, hogy Létünk szent fényében tündökölhess, örök érvényű igazságokkal, - teljes egységben a természettel - velünk legyél te, mert a szent fényünk lesz megtisztítója torlaszaidnak, falaidnak őrei állnak majd kapudban: mikor megkapod a szent Oltalmat, ki utadat vigyázza, ki békét hoz rád, s oly nagy védelem alá kerülsz, hogy a te életed rommá válik a földi javak után kutatva, de mibennünk megtalálva fényességed örök fényét, élvezheted velünk együtt a szép jövő ígéretét, s amit én adok neked szíved teljes átalakítása, s virágaid gondozása által, az lesz neked jövendőd, s vigyázod ezt a Létet velünk egységben, szeretetben, áldásokban pihenve. S szépen várd ki türelemmel, amíg én rendbe teszem a te életedet mindenekkel egyetemben, az egység segítségével, őrizve minden utat, kitisztítva minden zugot, amit a fény nem ért el, mert velünk vagy te már akkor, s én érzem azt amit te érzel, és én látom azt, amit te látsz, s tisztaságod fényében tükrödben csak szépet látsz majd. Hidd el ezt, hogy odaadhassuk néked fényed, valódi örömeidet, valódi szépségedet, mit a szíved mutat meg neked oly szentül, ezen a helyen, hol mi élünk.
Oly fényes az egység birodalma, nem találhatsz egyetlen sötét zugot sem benne, csak keress engem, hogy felemelhesselek, szentül vigyázhassak rád, minden kincset beragyogó fényemmel, amik itt várnak téged megszentelve, s föl leszel emelve, s oly fényesre megtisztítalak téged, hogy a földi léted legszentebb fénye leszel velünk egységben, kik mindig óvunk téged, mert velünk leszel ezután is mindörökké. S én megadom neked mindazt, amire neked szükséged van, bővelkedni fogsz, s tanúskodni szíved tisztaságával énmellettem, ki szeretetemmel együtt fogsz élni, nagy nyugalomban, békében a világgal, és a világ, amit elhagytál más lesz.
Óvd hát a létedet, hogy a világ ne vigyen el tőlem, hanem oltalmazni tudjalak fényemmel téged, ki gyermekem vagy. Áldott, szép jövőd már elkészítettem, tiszta a te léted, csak te még nem látod, s nem engeded meg a változást, mi megadhatja neked utad teljes kicserélését. Az arany út oly tiszta s oly fényes! Előbb-utóbb úgy is jó lesz, mert nincs más út, minthogy velem legyél kedves, őrizve szíved, mely enyém a te létedben is. S szeretetünk oly ringató, pázsitunk oly simogató, s higgy nekem, hogy mindezt megadhassuk neked: legszentebb fiammal, léted vigyázójával, ki mindig melletted van örök, igaz szeretettel, Jézus Krisztus, ki a legszentebb mind közül, ki a leginkább örökölte az én természetemet, s mindeneket vigyáz énmellettem, őrizve mindent, mi él itt a planétán, mi oly hatalmas, s melyben soha senki nincs egyedül.
Úgy hidd el ezt nekem, mert én az igazság, az élet, aki Vagyok Aki Vagyok szüntelenül kérlek téged akkor is, ha most nem hallgatsz rám, s amíg várok rád, új fényeket gyújtok szívedben mindörökké, s egyszer, mikor hallod a hangom, mi oly szentül szól szíved közepéből, megérzed majd, hogy önzésed véget ér, s hallani fogsz engem mindig, minden létben, minden egységben. S kuporogva letérdelsz majd akkor - kicsinységedre ráébredve - s kéred tőlem nagyságodat. Szíved őre a múló pillanattal veled él örökre, hallani fogod a jelen percet, hangomat, s én el nem hagylak, őrizlek hűen, szeretve téged, minden létben vigyázva léptedet, hogy te szomorú sose legyél.
Ajándékaim várnak rád: oly szentül kívánom, hogy megadhassam neked a kincses ládád, tele arannyal, áldásokkal, szépségekkel, kegyelemmel, szent permettel és rügyekkel. Édes szívem, keress engem, hogy méltó helyedre felemelhesselek téged is, őrizve a titkot, hogy a csodák meglegyenek, s őrizve a lángot, mely kinyitja majd szívedet az igazságokra neked is!
Jer énhozzám, s soha ne hagyj el engem már többé! Milliónyi fényemmel jelen vagyok életedben, s rendet teszek benne, mert én Vagyok az, aki a te életedet vigyázza szívvel.
Hidd el, én megoltalmazom lépteid neked, ki oly szent vagy nekem. Hidd el, minden lépésed figyeljük. Figyeljük szavaidat, és utadat vigyázzuk mi oly szentül, s hívunk téged mindenekkel,
csak figyelj a jelekre, hogy az üzenetek veled legyenek, s vedd észre őket szüntelen mindenben, mert az egész természet mindenekkel teérted dolgozik, minden kis rügy teérted is kibomlik tavasszal, mikor szíved őrizem a nappal, hogy az áldások fényében, szíved örömében megízleld a szeretetemet, fényemet, s velem legyél, őrizve engem, örökké szép szívemet, szeretetemet, ki el nem hagylak.
Áldásim várnak rád minduntalan mindenben. Legszentebb gyermekem, higgy nekem, mert mikor te ideérsz, én oly szentül hiszem teneked minden szavadat, de te akkor már csak szépen fogsz szólni, s mikor velem beszélsz, a szent áhítat járja át a szívünket, s sírni fogsz te akkor, mert szeretetemben olvadva, tündökölve... minden fény téged oltalmaz - szentül a hitben,- beragyogva léted minden kis szegletét, s ki szívedet oltalmazza, oly szentül mesél neked az igazságokról ezután már mindig.
Engedd meg magadnak, hogy ezek a kezek, - akik ezeket a sorokat írják, - letegyenek téged az oltárra, ahol szent minőségben énelőttem térdelsz, s szeretetemet többé el nem hagyod, s el nem feleded, s őrized szíved örök lángját mindörökké. Állhat utadon száz szörnyeteg, megküzdünk mi száz ellenséggel, mert én - teérted gyermek - mindörökké csak óvlak tégedet, hogy szívem benned éljen, s őrizzen téged, szentséges szép dicsőségben, forró örömben fürdesselek téged, s megitassalak, megetesselek, védjelek és vigyázzak rád oly szentül.
Keress hát engem letérdelve, mert én is oly szentül térdelek a te szentséged előtt, hogy elérjem szíved örök fényét, ahol az igazságot megtalálom tebenned mindig, mindörökké. Érted vagy nem, ez a rendszer így épül föl minden létben, hogy a mi szívünk mélyre hajolva találkozik. Fényességünk oldódik a Létben, mely teljes egységben velünk lesz mindig: a fény, ki én vagyok s a hűs levegő, mi átjárja tested, s a lombok a fákon, az erdők. A legszentebb eget el nem hagyod, s örökké beszélgetsz vele is, s a fellegek is terád vigyáznak, s hangjukkal simogatnak téged. Oltalmazd hát ezt a Létet, mi oly szent tenéked, hogy virágokkal szentelnek meg téged minden percben.
Oltalmazó ígéreteinket hidd el, mert ígéreteinket mindig betartjuk, soha nem hagyunk el téged, s minőségedet ha megleled, hogy szent vagy, tisztelni fogod magad, s mindeneket, mi csak van a kozmoszon, s oltalmazni fogsz mindent, mert mi egy veled, az a lényed közepéből nyíló fény érti azt amiről beszélek én. S kinyílik minden létben a te kutad. Őrizd mindezt, mert megadom én ezt neked. S alázattal kell őrizned a fényt, mely mindezt megmutatta, s oly szentül tartanod kell velem a kapcsolatot, mely szent nekünk.
Oly szentül hiszek a szeretetnek, mely benned van! Áldalak én mindig téged, s oly szent vagy te nékem! Szeresd az egységed és várj, mert hosszú az út és keskeny az ösvény, de légy erős, mert erőd tőlem van! Szeretetem lángja örökké őriz téged is. Áldalak én téged, hidd el.
Oly szent ez nékem, hogy mindez meglegyen. Szeretlek gyermekem.
Atyád szólt hozzád a legszentebb Létből.
2016.05.24. ©Jacsó Teodóra
Hogy szent legyél, meg kell engedned magadnak azt a fél órát, amit csak velem töltesz, csendes nyugalomban, velem és az egységgel, hogy valódi szép szíved megismerd, s odaadhassuk neked mindazt, amit megérdemelsz, mint a fény gyermeke, aki azért jött a világra, hogy megszentelt létére ráébredjen, s nyíljon ki már a jóra, a fényre, s oltalmazó szeretetünkkel, virágokban pompázva éljen velünk egységben, kik oly féltőn vigyázzuk azt a Létet, hol a tökéletesség ringató fényében ringatózhatsz velünk, s minden feltárul teelőtted, ki elhagytad ezt a Létet.
Így borulj hát jó mélyre, mikor keresel te engem, ki oltalmazza azt a Létet, ahonnan származtatott minden igazság: hogy a Létet illúziókra cserélted, kísérleteztél és elhagytad a Mennyet, otthonodat, hol oly féltőn óvtunk téged mindentől, hogy velünk legyél, s lehess a szívünk igaz lángjának őrzője, legszentebb szívünk csendes örömét vigyázva, s ringatva az örök álomban; hogy kinyitottál olyan kapukat, amikkel magadba engedted a rosszat, ami távol tart éntőlem téged, ki a Fény gyermeke vagy. Mikor keresel engem, el kell hozd a szíved énelém, hogy megtisztíthassam utadat általa, hogy úgy csillogjon, mint az arany. S az arany út ha elkészül, - mert én munkálkodom életedben szeretetemmel, fényemmel érted áldozok, - akkor arra az útra rálépve megtalálod igaz ösvényedet, hogy el nem hagyod többé azt a helyet, ahova te, mint szent gyermek örökösként lépsz be, s szentül emelünk téged egyre följebb, hol a magasságok s a tornyok oly szépen muzsikálnak neked, mert a te szíved akkor már újra egy lesz mindenekkel.
Ki várja minden reggel az igéket, így szemlélve az életet, az írja most ezt tenéked. S higgy nekünk, hogy Létünk szent fényében tündökölhess, örök érvényű igazságokkal, - teljes egységben a természettel - velünk legyél te, mert a szent fényünk lesz megtisztítója torlaszaidnak, falaidnak őrei állnak majd kapudban: mikor megkapod a szent Oltalmat, ki utadat vigyázza, ki békét hoz rád, s oly nagy védelem alá kerülsz, hogy a te életed rommá válik a földi javak után kutatva, de mibennünk megtalálva fényességed örök fényét, élvezheted velünk együtt a szép jövő ígéretét, s amit én adok neked szíved teljes átalakítása, s virágaid gondozása által, az lesz neked jövendőd, s vigyázod ezt a Létet velünk egységben, szeretetben, áldásokban pihenve. S szépen várd ki türelemmel, amíg én rendbe teszem a te életedet mindenekkel egyetemben, az egység segítségével, őrizve minden utat, kitisztítva minden zugot, amit a fény nem ért el, mert velünk vagy te már akkor, s én érzem azt amit te érzel, és én látom azt, amit te látsz, s tisztaságod fényében tükrödben csak szépet látsz majd. Hidd el ezt, hogy odaadhassuk néked fényed, valódi örömeidet, valódi szépségedet, mit a szíved mutat meg neked oly szentül, ezen a helyen, hol mi élünk.
Oly fényes az egység birodalma, nem találhatsz egyetlen sötét zugot sem benne, csak keress engem, hogy felemelhesselek, szentül vigyázhassak rád, minden kincset beragyogó fényemmel, amik itt várnak téged megszentelve, s föl leszel emelve, s oly fényesre megtisztítalak téged, hogy a földi léted legszentebb fénye leszel velünk egységben, kik mindig óvunk téged, mert velünk leszel ezután is mindörökké. S én megadom neked mindazt, amire neked szükséged van, bővelkedni fogsz, s tanúskodni szíved tisztaságával énmellettem, ki szeretetemmel együtt fogsz élni, nagy nyugalomban, békében a világgal, és a világ, amit elhagytál más lesz.
Óvd hát a létedet, hogy a világ ne vigyen el tőlem, hanem oltalmazni tudjalak fényemmel téged, ki gyermekem vagy. Áldott, szép jövőd már elkészítettem, tiszta a te léted, csak te még nem látod, s nem engeded meg a változást, mi megadhatja neked utad teljes kicserélését. Az arany út oly tiszta s oly fényes! Előbb-utóbb úgy is jó lesz, mert nincs más út, minthogy velem legyél kedves, őrizve szíved, mely enyém a te létedben is. S szeretetünk oly ringató, pázsitunk oly simogató, s higgy nekem, hogy mindezt megadhassuk neked: legszentebb fiammal, léted vigyázójával, ki mindig melletted van örök, igaz szeretettel, Jézus Krisztus, ki a legszentebb mind közül, ki a leginkább örökölte az én természetemet, s mindeneket vigyáz énmellettem, őrizve mindent, mi él itt a planétán, mi oly hatalmas, s melyben soha senki nincs egyedül.
Úgy hidd el ezt nekem, mert én az igazság, az élet, aki Vagyok Aki Vagyok szüntelenül kérlek téged akkor is, ha most nem hallgatsz rám, s amíg várok rád, új fényeket gyújtok szívedben mindörökké, s egyszer, mikor hallod a hangom, mi oly szentül szól szíved közepéből, megérzed majd, hogy önzésed véget ér, s hallani fogsz engem mindig, minden létben, minden egységben. S kuporogva letérdelsz majd akkor - kicsinységedre ráébredve - s kéred tőlem nagyságodat. Szíved őre a múló pillanattal veled él örökre, hallani fogod a jelen percet, hangomat, s én el nem hagylak, őrizlek hűen, szeretve téged, minden létben vigyázva léptedet, hogy te szomorú sose legyél.
Ajándékaim várnak rád: oly szentül kívánom, hogy megadhassam neked a kincses ládád, tele arannyal, áldásokkal, szépségekkel, kegyelemmel, szent permettel és rügyekkel. Édes szívem, keress engem, hogy méltó helyedre felemelhesselek téged is, őrizve a titkot, hogy a csodák meglegyenek, s őrizve a lángot, mely kinyitja majd szívedet az igazságokra neked is!
Jer énhozzám, s soha ne hagyj el engem már többé! Milliónyi fényemmel jelen vagyok életedben, s rendet teszek benne, mert én Vagyok az, aki a te életedet vigyázza szívvel.
Hidd el, én megoltalmazom lépteid neked, ki oly szent vagy nekem. Hidd el, minden lépésed figyeljük. Figyeljük szavaidat, és utadat vigyázzuk mi oly szentül, s hívunk téged mindenekkel,
csak figyelj a jelekre, hogy az üzenetek veled legyenek, s vedd észre őket szüntelen mindenben, mert az egész természet mindenekkel teérted dolgozik, minden kis rügy teérted is kibomlik tavasszal, mikor szíved őrizem a nappal, hogy az áldások fényében, szíved örömében megízleld a szeretetemet, fényemet, s velem legyél, őrizve engem, örökké szép szívemet, szeretetemet, ki el nem hagylak.
Áldásim várnak rád minduntalan mindenben. Legszentebb gyermekem, higgy nekem, mert mikor te ideérsz, én oly szentül hiszem teneked minden szavadat, de te akkor már csak szépen fogsz szólni, s mikor velem beszélsz, a szent áhítat járja át a szívünket, s sírni fogsz te akkor, mert szeretetemben olvadva, tündökölve... minden fény téged oltalmaz - szentül a hitben,- beragyogva léted minden kis szegletét, s ki szívedet oltalmazza, oly szentül mesél neked az igazságokról ezután már mindig.
Engedd meg magadnak, hogy ezek a kezek, - akik ezeket a sorokat írják, - letegyenek téged az oltárra, ahol szent minőségben énelőttem térdelsz, s szeretetemet többé el nem hagyod, s el nem feleded, s őrized szíved örök lángját mindörökké. Állhat utadon száz szörnyeteg, megküzdünk mi száz ellenséggel, mert én - teérted gyermek - mindörökké csak óvlak tégedet, hogy szívem benned éljen, s őrizzen téged, szentséges szép dicsőségben, forró örömben fürdesselek téged, s megitassalak, megetesselek, védjelek és vigyázzak rád oly szentül.
Keress hát engem letérdelve, mert én is oly szentül térdelek a te szentséged előtt, hogy elérjem szíved örök fényét, ahol az igazságot megtalálom tebenned mindig, mindörökké. Érted vagy nem, ez a rendszer így épül föl minden létben, hogy a mi szívünk mélyre hajolva találkozik. Fényességünk oldódik a Létben, mely teljes egységben velünk lesz mindig: a fény, ki én vagyok s a hűs levegő, mi átjárja tested, s a lombok a fákon, az erdők. A legszentebb eget el nem hagyod, s örökké beszélgetsz vele is, s a fellegek is terád vigyáznak, s hangjukkal simogatnak téged. Oltalmazd hát ezt a Létet, mi oly szent tenéked, hogy virágokkal szentelnek meg téged minden percben.
Oltalmazó ígéreteinket hidd el, mert ígéreteinket mindig betartjuk, soha nem hagyunk el téged, s minőségedet ha megleled, hogy szent vagy, tisztelni fogod magad, s mindeneket, mi csak van a kozmoszon, s oltalmazni fogsz mindent, mert mi egy veled, az a lényed közepéből nyíló fény érti azt amiről beszélek én. S kinyílik minden létben a te kutad. Őrizd mindezt, mert megadom én ezt neked. S alázattal kell őrizned a fényt, mely mindezt megmutatta, s oly szentül tartanod kell velem a kapcsolatot, mely szent nekünk.
Oly szentül hiszek a szeretetnek, mely benned van! Áldalak én mindig téged, s oly szent vagy te nékem! Szeresd az egységed és várj, mert hosszú az út és keskeny az ösvény, de légy erős, mert erőd tőlem van! Szeretetem lángja örökké őriz téged is. Áldalak én téged, hidd el.
Oly szent ez nékem, hogy mindez meglegyen. Szeretlek gyermekem.
Atyád szólt hozzád a legszentebb Létből.
2016.05.24. ©Jacsó Teodóra