Áldás, Áldás, Áldás!
Áldott, gyönyörű Lét!
Áldás, Áldás, Áldás!
Áldás fakad minden fű tövén,
Áldás pihen minden virág kelyhén!
Veled vagyok, s küldelek
Láttatni a fényeket,
A csodálatos lényeket,
A Menny-béli tényeket,
Amint megy a ,,világ"
A lejtőn lefelé.
A körben kifelé húz mindent,
Egyszer eléri a tányér peremét,
S akkor hull a mélybe
A láthatatlan ,,sötét"!
Kifelé húzva,
Szétzúzva
A közép ígéretét,
Így nem lesz békéd!
Ezért kell, hogy lehullj,
Hogy örökösen tanulj,
S ha egy leckét már megtanultál,
Már azt hitted, mindent tudtál.
... Pedig a sok tanulás, a sok kín alatt
Valami halkan meghasadt,
S elkezdődött egy kis fénylő,
Megpendülő, felzengő hang tanítása;
Boldogságos örömöd kívánsága.
... S a pillanat vitte a bánatodat:
Lényed közepében megpillantottál
Egy csillagot, s nem hitted el a szívednek hangját.
- Mondd, miért nem hiszel?
Az a kis fénylő csillag... mesél tovább-tovább!
Kell, hogy még érezd!
Csillagod nem kell, hogy lehulljon!
Kérd meg, hogy csak suttogjon,
Daloljon tovább, tovább!
Kell, hogy meghalld Atyád szavát!
Belső csillagod legyen vezéred tehát!
Miért nem hiszel a szíved hangjának?
A belsődben lévő csodának?
Annyi zengő szó, annyi csilingelő dallam,
Mind-mind feltárul előtted ... halkan.
- De a világ hangos,
Ezért a hangot nem hallod.
Hamarosan kell döntened,
Hogy a szíved hangját követed,
Mert minden lehulló szikra
Csak egy lapát kínjaidra.
Te magad nyithatod meg a kapukat,
Megváltoztatva szokásaidat:
Meg kell szoknod a figyelmet,
A belső jelenlétet, a kegyelmet.
Ne hallgasd a világ zaját!
Hadd legyen az mellék-zaj csupán,
Tudva, hogy a zengő szív a fő:
- A legfőbb tanító;
- A ringató meséket suttogó;
- A lágy dallammal szólító.
Létezésed igaz lesz, s örök;
Ezt adom én neked örökségül.
Veled vagyok, s veled leszek,
Felperzselem a szorongató perceket.
Csak el kell fogadnod,
Hogy azt éld, amire teremtettél,
Hogy az legyél, ami vagy,
Csak velem kell, hogy legyél,
Hogy megtaláld önmagad.
- Hogy megismerd önmagad
Szeretetét, szépségét, csodáját,
- Hogy meglásd szíved ritmusát.
A ritmus zengi lényeged,
És aztán már soha vége nem lehet;
Zengő–lobogó láng hangja
Csapja a vidám harsogást.
És világgá kiálthatod:
,,A kegyelem rám talált!!!"
S velem leszel mindörökkön örökké akkor már.
A ti szerető Atyátok hangját hallottátok!
Ámen.
Hívlak, gyermekem!
2015. 06. 30. © Jacsó Teodóra
Tükörben a boldogságom
A KEGYELEM