Vidd a gyönyörű hírt,
Hogy nem feledkeztem
Meg gyermekeimről!
Hogy örökké hívom őket,
Hozom a boldog perceket,
Hozom a tisztaságot,
A tiszta érzéseket.
Örök ragyogás
Vár, gyermekem!
Örök ragyogásban
Várlak szüntelen!
Elkészítettem otthonodat,
Megpendítettem lantomat.
Veled vagyok szüntelen,
Csak figyelj rám, gyermekem!
Ki oltalmamra vár,
Ki oltalmamra vágyik,
Minden madár lábnyomában
Megtalálja azt.
Lépéseid, kérdéseid tedd meg,
S tedd föl nekem szüntelen!
Vezetem lépéseidet,
Megválaszolom kérdéseidet.
Utadon áll a fényes
Fogat neked,
Mely reád vár, hogy repítsen
A magas égre.
Utadon lovagol a Kegyelem Királya,
Ki létednek főkapitánya,
Kinek kardja oltalmadra lesz,
Védelmez Ő tégedet.
Nem kell semmitől félned,
Csak tartsd meg a hited,
Ismerd meg a törvényt,
És óvd a törvényt.
Légy te is harcosom,
Kérlelő, zengő szólamom!
... Királyi ékszerek
Várnak rád szüntelen,
- Ragyogásban,
Éltető világosságban. -
,,Szent levelek, szent iratok őrzik,
Mit szól a Szent Szív.
Itt a létezés határtalan igazságában
A Szent Szív törvényei rendelik el a világ dolgait."
Nincs kivétel ez alól,
Csak a kegyelem hite az, mi minden létezőt áthangol:
Áthangolja a szíved,
Az érzéseket,
Kihúzza a töviseket,
Kinyitja a szíveket.
Létezésed percei
Azt fogják majd zengeni,
Hogy már nem kell semmi más,
Csak kegyelem, s száz igaz látomás.
Így létezel a földön minden igazságoddal:
Tiszta leszel, mert megtisztítalak,
Virágozni fogsz a Szent Oltalmazó alatt.
Kincseid lesznek, - oly szépségek várnak!
Higgy nekem, gyermekem!
Ezen kincsek csak elfogadásodra várnak.
A lélek, mely benned áll,
S hűen vár,
Hogy kinyíljanak a kapuk,
Hogy a benned lévő ajtó
Megnyíljon: a szépre, a jóra,
Az örök Szív igazságára.
Veled vagyok, gyermekem,
Utadon fogd hát kezem,
El ne engedd
Egy percre sem!
Annyi gyönyörűség,
Annyi boldog élmény
Vár rád, kedvesem:
Arany csillagok ragyogása;
Létezésed szent fohásza;
Áldásos angyali szólamok;
Kincses birodalmak oltára.
Terád várok esdeklő szívvel,
Örök - ős reménnyel.
Minden, mi rád vár,
Vár - és vár, tudván,
Hogy úgyis rátalálsz,
Nincs más út, csak a nász;
Velem leszel, s én veled,
Még várok, ha nem hiszed.
2015. 07. 02. © Jacsó Teodóra
Tükörben a boldogságom
A KEGYELEM
298. oldal