Az Atya szól:
El kell mondanod, milyen a Mennyben!
Meg kell hogy tudja minden gyermekem.
Kell hogy élhesse a Létezést sok gyermekem,
Mert ennek örül az én szívem.
Erre vagytok teremtve hát,
Csakis erről szólok immár.
Veled írom versemet, regémet,
Oldódjon fel az, mi éltet.
Oly nyilvánvaló, hogy belőlem vagytok,
El kell most már hagynotok az anyagot!
Csillapodjon a forró vágyatok,
Mossák le a csörgő patakok.
Azúros kék színű tengerben
Hömpölyög az Ezüst-golyó,
Ringatózik a vízen.
Lásd meg, hogy mit üzen!
Halld meg a szót,
Mi néked oly jó!
Dicsőséges szép Fellegek
Hozzák most az üzenetet:
Üzenetet a világnak,
Hogy oldódjanak a vágyak,
Ezek a hatalmas gátak
Megnyugvást nem találnak.
A Menny öröme
Vár örökre.
A Lét tiéd,
Az öröm tiéd.
Az Ezüst-golyó szól:
Én vagyok az, ki így szól most hozzád;
Csillapítsd le álmaid sodrát,
Mert elsodor az tőlem téged,
S nem leled az Üdvösséged!
De ha elhagyod a vágyad,
Velem leszel és szolgállak.
Örülünk az együttlétnek,
Minden öröm, öröm, s Ünnep!
Ujjongunk a sokasággal,
Szeretettel, vidámsággal.
Nem gondolunk sem bajjal,
Sem földi bánattal.
Elviszi a Hit a nagy bajt,
Oltáromra leteszed majd.
Megoldom én Ügyedet,
S eltűnnek a fellegek.
Az árnyak elszállnak,
Ne félj te soha, mert várlak.
Várlak itt az Üdvösségben,
Szeretetben dicsőségben.
Az Atya szól:
Az Ezüst-golyó ezt meséli,
A világot így szemléli.
Kérdezd most és mindörökké,
Választ ad kérdésedre örökké.
Ez a programhordozó,
Ez a mindentudó.
Mindent tud, mindent lát,
Ismeri a törvényt, az idők szavát.
Hordozza a tudást,
Vele találkozni nagy tisztaság;
Tisztulás és kegyelem,
Ez jár neked gyermekem!
Velem a Létben, jelenlétben,
A jóság szentélyében,
A lángok dicsőségében.
Tehát itt van bennem
Minden mit tudhatsz,
És te is itt vagy.
S úgy szeretlek téged!
Legyen tiéd minden dicsőséged!
Megadom a tudást, hidd el gyermekem.
A kegyelem és a tudás a te örökséged.
Szent minőséged lesz a dicsőséged
Énbennem. Higgy nekem!
Ámen. Atyád szeret.
2015.10.09.© Jacsó Teodóra