,, Az Atya szívéből"
Hívlak gyermekem!
Oly szerető szívvel,
Oly lelkesen!
Siess hát, legyél velem!
Kell a szív hasadása,
Kell a mag feltáruló igazsága,
Belső, zengő világossága.
Belül van a fény,
Ott keresd, hogy élj.
Örökké létezzél!
Örökké szeressél!
Örökké a tenyeremben lehessél!
Örökké a szépség oltárán pihenjél!
Minduntalan hívlak!
Szeretettel várlak!
Szerelmes szívvel szólítalak!
Árasztom a fényt, az oltalmat!
A döntés tiéd,
A te kezedben van.
Nélküled semmit sem tehetek!
Legyél velem gyermekem!
Teljességed kapod!
Boldogságod, örömöd,
Tengered lesz, hegyed lesz,
Kerted, virágod,
Tündöklő lélek – táncod.
Kérésedre megyek,
S felfedem a hegyet,
Megzabolázom a tengert,
Megművelem kerted,
Öntözöm virágod,
A gyomot átplántálom,
Megtisztítom földedet,
Csak a kérésedre várok,
Hogy keress engemet!
A te imádságodra mozdul a kezem,
S teszi, mit tenni kell,
Lepled lebben kegyelemmel,
Az örökkévaló lepel,
Mely pihen még, mert azt hiszed,
Hogy nem kell.
Azt hiszed, hogy a fény
Majd magától beárad,
De a fény természete
Nem ilyen;
A fény hívásodra vár,
Engedelmedre, szavaidra,
Lámpásod villanására,
Imáidnak lágy fohászára.
Te nem is tudod,
Milyen az igazi fény,
Mikor izzik minden remény
A fény jelenlétében Igazsággá!
Akkor látod meg,
Milyen a fény igazi természete;
A lámpás kissé el van rejtve,
De szíved közepén vár, ott pihen.
Csak figyelj!
Hidd a fényt!
Hívj engem, s fiam, ki tiszta, mint az ég!
S kinek szíve teérted öröktől fogva ég.
Ki kinyitja a kapukat,
Elfordítja a kulcsokat!
Zabolázza a sarukat,
A bilincseket, láncokat!
Miért nem hiszel?
Csak terád várunk!
Csak érted fohászkodunk!
Veled vagyunk!
Létezésed készen áll,
Láss meg minket gyermekem!
Virágok fonatában,
Tengernyi hullámok táncában
Ott ragyog szemünk,
Ott dobog szívünk,
Lángol szeretetünk,
Életkehelyben pihenő lelkünk.
Csak oldódj föl e versben,
Létezésed hangja vezessen,
Engedd el magad, tested, lelked,
S higgy!
Hidd, amit szíved diktál:
Az én szívemből szól e száj,
A szívem, mely most muzsikál,
Angyali szólamok dallamán,
Mennyei kincsek birodalmán;
E szív... egy velem,
Ki elzengi énekem;
Higgy nekem gyermekem!
Legszentebb, örök létezés vár velem!
Ámen. Az Atya.
,,Mondd hát el gyermekeimnek még ma, mennyire szeretem őket. Mennyire vágyom, hogy velem legyenek, áldásaimban, örömeimben részesüljenek! Egy szívvel létezzenek velem az áldott fényben, a mennyei világosságban.
Keressetek engem! Ámen."
2015.06.30. ©Jacsó Teodóra
Hívlak gyermekem!
Oly szerető szívvel,
Oly lelkesen!
Siess hát, legyél velem!
Kell a szív hasadása,
Kell a mag feltáruló igazsága,
Belső, zengő világossága.
Belül van a fény,
Ott keresd, hogy élj.
Örökké létezzél!
Örökké szeressél!
Örökké a tenyeremben lehessél!
Örökké a szépség oltárán pihenjél!
Minduntalan hívlak!
Szeretettel várlak!
Szerelmes szívvel szólítalak!
Árasztom a fényt, az oltalmat!
A döntés tiéd,
A te kezedben van.
Nélküled semmit sem tehetek!
Legyél velem gyermekem!
Teljességed kapod!
Boldogságod, örömöd,
Tengered lesz, hegyed lesz,
Kerted, virágod,
Tündöklő lélek – táncod.
Kérésedre megyek,
S felfedem a hegyet,
Megzabolázom a tengert,
Megművelem kerted,
Öntözöm virágod,
A gyomot átplántálom,
Megtisztítom földedet,
Csak a kérésedre várok,
Hogy keress engemet!
A te imádságodra mozdul a kezem,
S teszi, mit tenni kell,
Lepled lebben kegyelemmel,
Az örökkévaló lepel,
Mely pihen még, mert azt hiszed,
Hogy nem kell.
Azt hiszed, hogy a fény
Majd magától beárad,
De a fény természete
Nem ilyen;
A fény hívásodra vár,
Engedelmedre, szavaidra,
Lámpásod villanására,
Imáidnak lágy fohászára.
Te nem is tudod,
Milyen az igazi fény,
Mikor izzik minden remény
A fény jelenlétében Igazsággá!
Akkor látod meg,
Milyen a fény igazi természete;
A lámpás kissé el van rejtve,
De szíved közepén vár, ott pihen.
Csak figyelj!
Hidd a fényt!
Hívj engem, s fiam, ki tiszta, mint az ég!
S kinek szíve teérted öröktől fogva ég.
Ki kinyitja a kapukat,
Elfordítja a kulcsokat!
Zabolázza a sarukat,
A bilincseket, láncokat!
Miért nem hiszel?
Csak terád várunk!
Csak érted fohászkodunk!
Veled vagyunk!
Létezésed készen áll,
Láss meg minket gyermekem!
Virágok fonatában,
Tengernyi hullámok táncában
Ott ragyog szemünk,
Ott dobog szívünk,
Lángol szeretetünk,
Életkehelyben pihenő lelkünk.
Csak oldódj föl e versben,
Létezésed hangja vezessen,
Engedd el magad, tested, lelked,
S higgy!
Hidd, amit szíved diktál:
Az én szívemből szól e száj,
A szívem, mely most muzsikál,
Angyali szólamok dallamán,
Mennyei kincsek birodalmán;
E szív... egy velem,
Ki elzengi énekem;
Higgy nekem gyermekem!
Legszentebb, örök létezés vár velem!
Ámen. Az Atya.
,,Mondd hát el gyermekeimnek még ma, mennyire szeretem őket. Mennyire vágyom, hogy velem legyenek, áldásaimban, örömeimben részesüljenek! Egy szívvel létezzenek velem az áldott fényben, a mennyei világosságban.
Keressetek engem! Ámen."
2015.06.30. ©Jacsó Teodóra