szavam áthatotta lényedet.
Kicsordult szívem könnye,
s vele dicséreted.
Oly jó ez a tánc, mikor az örömben,
mámorban szívünk egyszerre dobban.
Oly lágy, s mégis hatalmas az az erő,
mi sugározza az oltalmat.
Kezdet és vég nem ugyanaz;
olvadó jég, mely oltalmaz.
Sugárzó lényeged legbelsejében
áthatja az erő minden egyes sejted;
mikor velem zengi léted a fellegeknek,
hogy együtt utazunk dicsőségre, mennybe!
Sóhajom teérted óhajtom,
kezemet kezedbe hajtom.
Lámpások villanására,
szívem dobbanására
teérted mulatom,
teérted mulatom!
Kuncogó tündérek valóban megjelennek, itt vannak.
Oly vidám kis röptük, táncuk, szinte csilingelnek, villognak.
Itt, a menny birodalmában,
a szent szív oltalmában,"
Részlet
2015. 10. 07. © Jacsó Teodóra
Minden jog fenntartva.
Áldott álomból eredő lélekmese
Negyedik szín
Tovább beleolvasok