Itt vagyunk, egy szép vidéken,
reményben és üdvösségben.
Boldog ünnepeiben a létnek,
meséiben a szép reménynek.
Velünk van a pillanat,
s mindig új üzenetet ad.
Lángoljon a gondolat,
mint lámpás az ég alatt!
Öröm-ünnep vár ránk,
minden percben ontják.
Csak a szép szó, csak az emlék,
ami oly jó, mert most volt nemrég…
Az ébresztgeti szívünket,
melengeti a lelkünket.
Szorongató perceket
mind elfelejtjük…
Mondjad: ,,Hess!"
… S elsuhan a keserűség.
Vele megy az irigység,
s a féltékenység,
a kapzsiság,
a hatalomvágy,
a mohóság.
Lépj hát új életre már!
Szenteld meg a fellegeket,
fogadd be a kék eget!
Utadon ez csak így lehet,
mert megszentelt a kenet.
Lépj hát új életre már!
Fogadd el a megváltást!
Hagyd abba a pusztítást!
A jövőd már készen vár.
Szereteted bennem már.
Hozd létre az új reményed!
Fogadd el az üdvösséged!
Terád vár a szép kegyelem,
s egyben való lehetsz velem.
Velem vagy te éjjelente,
csak figyelj a jelekre!
Őrizd a pillanatot,
s megtudhatod, hogy hol vagyok.
S megtudhatod, hogy ki vagy te,
kegyelemben fölemelve,
akivel a csillagok
játszanak, s a hold ragyog.
Örömünnep vár
minden nap terád.
Őrizd a szívedben:
olyan legyen, mint parázs,
mely őszi kertben lángra lobban,
ha megizzik az alomban,
a fényes örömben,
az áldozat perceiben.
Fogadd el az áldozatot!
Áldozni minden szokott.
Én is áldozok:
teérted nap mint nap leborulok,
s imádkozom, hogy találj rám.
Őrizd a szívet, s az oltárt.
Ennyit kell tenned, gyermekem.
Szenteld meg az életed velem!
Fogadj el engem,
s legyen meg
számodra is a kegyelem,
hogy itt lehess velem!
Szerelmem és szeretetem
oldódjon föl a szívedben!
Örökké hívlak, gyermekem.
Nem tudsz elkergetni sem.
Hiszen már minden megvan,
s minden jól van.
Én trillázom a napnak,
hogy ontsa a sugarakat.
Rám hallgatnak a percek,
s velem ünnepelnek.
Örömükben a rigók fütyülnek;
szalmaszálon cimbalmozva,
vígan táncolva, és dalolva.
Szenteljük meg ezt a percet,
örömünket ünnepeljük meg!
Lándzsák lehulltak szívünkről.
Mesék hódolnak létünkről…
Zendüljön hát fel a tánc,
és hulljon le minden lánc!
Meséljük el a fellegeknek;
milyen jó,
hogy a virágok
velünk nevetnek!
© Jacsó Teodóra