Felszáll a páva,
egy szent utcában.
Virágok nyílnak nyomában.
A mennybe száll,
a holdra jár,
s az égben vár;
lesz-e új zsoltár.
Így... megpihen egy ágon,
ámde föl ne szálljon!
Csak várjon, amíg a pillanat
megszüli a gondolatokat.
A gondolat,
az egy hangulat,
mely úgy jó,
ha jól mulat.
Ha jól mulat a gondolat,
akkor jól van a hangulat.
A hangulat remegve szól:
feleségül kéri a gondolatot.
Ám a gondolat könnyen párt cserél.
Az ő élete mást ígér.
... Mert ha megváltozik a gondolat,
akkor megváltozik a hangulat.
A te gondolatodnak
milyen ruhája van?
Szépen ragyog, és fénylik?
Vagy... fakók, és elfeslettek a ruhái?
Az én gondolatom káprázatos!
Mindig kell, hogy legyen rajta csillogó gomb.
Kell neki szép keszkenő,
csipkéből egy selymes kesztyű,
hogy a létezésben,
ahogy vele élek,
finom érintése
oldja fel a létem.
A te gondolatod miként ragyog?
Hogyan él a világos gondolatod?
Sötétbe bezárva?
Ólajtó sincs kitárva?
Vagy kinyitod a kapukat,
és a gondolat szabad?
Milyen megfoghatatlan,
mégis felruházható a gondolat.
Öltöztesd fel a gondolatodat!
Adj neki meleg selyem kabátot;
rózsaszínt, vagy türkizkéket,
aranyos, szép csipkéket.
Oltalmazó, szép díszeket,
koronát, és ékszereket!
Megérdemli a gondolat,
meghálálja ajándékaidat.
Gondoskodj hát gondolataidról!
Így szépen élhetünk, és jól.
... Mert ha szép ruhákban jár a gondolat,
Akkor jó lesz a hangulat,
s talán nem kap mindig kosarat.
2015. 10. 31. © Jacsó Teodóra
egy szent utcában.
Virágok nyílnak nyomában.
A mennybe száll,
a holdra jár,
s az égben vár;
lesz-e új zsoltár.
Így... megpihen egy ágon,
ámde föl ne szálljon!
Csak várjon, amíg a pillanat
megszüli a gondolatokat.
A gondolat,
az egy hangulat,
mely úgy jó,
ha jól mulat.
Ha jól mulat a gondolat,
akkor jól van a hangulat.
A hangulat remegve szól:
feleségül kéri a gondolatot.
Ám a gondolat könnyen párt cserél.
Az ő élete mást ígér.
... Mert ha megváltozik a gondolat,
akkor megváltozik a hangulat.
A te gondolatodnak
milyen ruhája van?
Szépen ragyog, és fénylik?
Vagy... fakók, és elfeslettek a ruhái?
Az én gondolatom káprázatos!
Mindig kell, hogy legyen rajta csillogó gomb.
Kell neki szép keszkenő,
csipkéből egy selymes kesztyű,
hogy a létezésben,
ahogy vele élek,
finom érintése
oldja fel a létem.
A te gondolatod miként ragyog?
Hogyan él a világos gondolatod?
Sötétbe bezárva?
Ólajtó sincs kitárva?
Vagy kinyitod a kapukat,
és a gondolat szabad?
Milyen megfoghatatlan,
mégis felruházható a gondolat.
Öltöztesd fel a gondolatodat!
Adj neki meleg selyem kabátot;
rózsaszínt, vagy türkizkéket,
aranyos, szép csipkéket.
Oltalmazó, szép díszeket,
koronát, és ékszereket!
Megérdemli a gondolat,
meghálálja ajándékaidat.
Gondoskodj hát gondolataidról!
Így szépen élhetünk, és jól.
... Mert ha szép ruhákban jár a gondolat,
Akkor jó lesz a hangulat,
s talán nem kap mindig kosarat.
2015. 10. 31. © Jacsó Teodóra