A gondolat ruhája

Felszáll a páva,
Egy szent utcában,
Virágok nyílnak nyomában.

A mennybe száll,
A holdra jár,
S égben vár,
Lesz - e új zsoltár.

Így... megpihen egy ágon,
Ámde föl ne szálljon,
Csak várjon, amíg a pillanat
Megszüli a gondolatokat.

A gondolat,
Az egy hangulat,
Mely úgy jó,
Ha jól mulat.

Ha jól mulat a gondolat,
Akkor jól van a hangulat.
A hangulat remegve szól,
Feleségül kéri a gondolatot.

Ám a gondolat könnyen párt cserél,
Az ő élete mást ígér.
Mert ha megváltozik a gondolat,
Akkor megváltozik a hangulat.

A te gondolatodnak
Milyen ruhája van?
Szépen ragyog, és fénylik?
Vagy... fakók és elfeslettek a ruhái?

Az én gondolatom káprázatos.
Mindig kell, hogy legyen rajta csillogó gomb.
Kell neki szép keszkenő,
Csipkéből egy selymes kesztyű,

Hogy a létezésben,
Ahogy vele élek,
Finom érintése
Oldja fel a létem.

A te gondolatod miként ragyog?
Hogyan él a világos gondolatod?
Sötétbe bezárva?
Ólajtó sincs kitárva?

Vagy kinyitod a kapukat?
És a gondolat szabad?
Milyen megfoghatatlan,
Mégis felruházható a gondolat!

Öltöztesd fel a gondolatodat!
Adj neki meleg selyem kabátot;
Rózsaszínt vagy türkizkéket,
Aranyos, szép csipkéket,

Oltalmazó szép díszeket,
Koronát és ékszereket.
Megérdemli a gondolat,
Meghálálja ajándékaidat.

Gondoskodj hát gondolataidról!
Így szépen élhetünk és jól,
Mert ha szép ruhákban jár a gondolat,
Akkor jó lesz a hangulat,
S talán nem kap mindig kosarat.
​
2015.10.31. © Jacsó Teodóra

---