Örömében a létnek,
Meséiben a térnek,
Rímeiben a pillanatnak,
Sugaraiban a Napnak,
Így legyél te
Velem hát,
Így vívunk meg
Minden csatát!
Így írjuk az örömünket,
Szépítjük az életünket,
Szunnyadó álmainkat,
Rigódal-szólamainkat.
Így legyél te velem, ím',
Hogy örvendjen minden rím!
Ezért van a mese-mátka,
Hogy daloljunk trillázva.
Sóhajaiban a szélnek,
Az ünnepeknek, a mesének,-
Örömöm teérted zengem,
Áldás van a kezeidben.
Szunnyadó álmok
Mind valóra válnak,
A rigó füttye aranyozta,
Aranyat ad a napsugárnak.
Szórjuk szét az igét szépen!
Szunnyadó kis rigó
Rigódal nélkül nem lehet,
Csak a mesékről énekel.
Így mesélünk minden percben,
Meséljük el a felleget!
Még rábeszéljük, hogy fessenek;
Fessenek a kék égre szép időt estére!
Bolondozom, mókázom,
Így lesz meg az álmom,
Szép, ragyog az ég,
Velem van az álmom.
Teljesül minden kívánságom.
Nem mehetek én elébed,
Hogy legyen meg az üdvösséged,
Csak teérted szólok szépen,
Keress minket az egységben,
Mert a jót, mert a szépet,
Örömmel és dicsérettel,
Szépen mesélj a fellegekkel!
Megszenteljük ezt a percet,
Velünk lesz az arany permet.
Elnyeri a pillanat a fényt,
Óhajtsd hát a mondókák lány neszét!
Így borulok le a percek előtt.
Nem tudom azt kifejezni,
Mennyire örülök annak,
Hogy itt van mindenki.
Oly ügyesen jönnek e rímek,
Velünk van mindenki, ki mesélhet.
Altató dal szunnyad a réten,
Csak arra vár, hogy elmeséljem.
Örömöm mesélem a Napnak,
A szép sugaraknak,
A csillagos égnek,-
Ők is szeretik a meséket.
Valahány apró kis sugarak
A csillagokban megfogannak.
Így élünk mi boldogan hát,
És ez itt már a Mennyország.
A rigók, kik mesélnek,
Áldoznak az öreg szélnek:
Lehullajtják a szalmaszálat,
A szél pedig vele vágtat.
Olajágak rejtekén
Így szól az én mesém,
Az én szép, szent igém,
A pillangók ösvényén.
Itt él a szép remény,
Amiről most mesélek én.
Mert a remény legszentebb perceiben én
Így írom meg a mesém.
Rigófüttyös hajnalon
Így szól az én kis dalom:
Valahányszor megpihenek,
Mindig ébreszt a kenet.
Felébresztenek a rímek,
S meséket zengedelnek.
Örömöt a létnek szépen,
Áldást a szép üdvösségnek.
Csillagokkal pihenve,
Így jutunk el a Mennybe.
Áldásokkal szólamolva,
Így: örülve, és dalolva,
Sugaraiban a Napnak,
Meséiben a pillanatnak.
Így élünk mi, legszebb kincsem.
A meséknek vége sosincsen.
Csak virul a szép életünk,
Így élünk; hogy emlékezünk.
Emlékezünk a szavakra,
A szép vidékre, a dallamra,
Hogy milyen volt régen szépen,
Rigófüttyös, szép mesékben.
Megölel a pillanat,
És kivirul a gondolat.
Így születik a történet,
Örömére az időnek.
Csillogjanak hát azok a rímek!
Kísérjék a meséket!
Lámpásaink megölelnek,
Virágaink megpihennek.
A mesék így szépek:
A virágok mesélnek,
A rigók füttyögnek,
A falevelek elpihennek,
Szépen beterítik a földet.
Szunnyadó,
Aranyos rigó
Azt suttogja,
Hogy ,,fütyülni jó!"
2015.11.07.© Jacsó Teodóra
Meséiben a térnek,
Rímeiben a pillanatnak,
Sugaraiban a Napnak,
Így legyél te
Velem hát,
Így vívunk meg
Minden csatát!
Így írjuk az örömünket,
Szépítjük az életünket,
Szunnyadó álmainkat,
Rigódal-szólamainkat.
Így legyél te velem, ím',
Hogy örvendjen minden rím!
Ezért van a mese-mátka,
Hogy daloljunk trillázva.
Sóhajaiban a szélnek,
Az ünnepeknek, a mesének,-
Örömöm teérted zengem,
Áldás van a kezeidben.
Szunnyadó álmok
Mind valóra válnak,
A rigó füttye aranyozta,
Aranyat ad a napsugárnak.
Szórjuk szét az igét szépen!
Szunnyadó kis rigó
Rigódal nélkül nem lehet,
Csak a mesékről énekel.
Így mesélünk minden percben,
Meséljük el a felleget!
Még rábeszéljük, hogy fessenek;
Fessenek a kék égre szép időt estére!
Bolondozom, mókázom,
Így lesz meg az álmom,
Szép, ragyog az ég,
Velem van az álmom.
Teljesül minden kívánságom.
Nem mehetek én elébed,
Hogy legyen meg az üdvösséged,
Csak teérted szólok szépen,
Keress minket az egységben,
Mert a jót, mert a szépet,
Örömmel és dicsérettel,
Szépen mesélj a fellegekkel!
Megszenteljük ezt a percet,
Velünk lesz az arany permet.
Elnyeri a pillanat a fényt,
Óhajtsd hát a mondókák lány neszét!
Így borulok le a percek előtt.
Nem tudom azt kifejezni,
Mennyire örülök annak,
Hogy itt van mindenki.
Oly ügyesen jönnek e rímek,
Velünk van mindenki, ki mesélhet.
Altató dal szunnyad a réten,
Csak arra vár, hogy elmeséljem.
Örömöm mesélem a Napnak,
A szép sugaraknak,
A csillagos égnek,-
Ők is szeretik a meséket.
Valahány apró kis sugarak
A csillagokban megfogannak.
Így élünk mi boldogan hát,
És ez itt már a Mennyország.
A rigók, kik mesélnek,
Áldoznak az öreg szélnek:
Lehullajtják a szalmaszálat,
A szél pedig vele vágtat.
Olajágak rejtekén
Így szól az én mesém,
Az én szép, szent igém,
A pillangók ösvényén.
Itt él a szép remény,
Amiről most mesélek én.
Mert a remény legszentebb perceiben én
Így írom meg a mesém.
Rigófüttyös hajnalon
Így szól az én kis dalom:
Valahányszor megpihenek,
Mindig ébreszt a kenet.
Felébresztenek a rímek,
S meséket zengedelnek.
Örömöt a létnek szépen,
Áldást a szép üdvösségnek.
Csillagokkal pihenve,
Így jutunk el a Mennybe.
Áldásokkal szólamolva,
Így: örülve, és dalolva,
Sugaraiban a Napnak,
Meséiben a pillanatnak.
Így élünk mi, legszebb kincsem.
A meséknek vége sosincsen.
Csak virul a szép életünk,
Így élünk; hogy emlékezünk.
Emlékezünk a szavakra,
A szép vidékre, a dallamra,
Hogy milyen volt régen szépen,
Rigófüttyös, szép mesékben.
Megölel a pillanat,
És kivirul a gondolat.
Így születik a történet,
Örömére az időnek.
Csillogjanak hát azok a rímek!
Kísérjék a meséket!
Lámpásaink megölelnek,
Virágaink megpihennek.
A mesék így szépek:
A virágok mesélnek,
A rigók füttyögnek,
A falevelek elpihennek,
Szépen beterítik a földet.
Szunnyadó,
Aranyos rigó
Azt suttogja,
Hogy ,,fütyülni jó!"
2015.11.07.© Jacsó Teodóra