Zsoltarok a nemzethez

Emelik a földet

28/10/2015

Atyád vagyok gyermekem.
Légy te most hát énvelem!
Itt vagyok, Oltalmam árasztom.
Gyógyítsd a nép szívét leborulva angyalom!

Őrizd a Nép örömét,
Szeretve a szépet,
Viruljon a legszentebb kincsed,
Áldva a meséket!

- A Népnek kell az öröm, kell a boldogság.
Hajolok hát mélyre, s ezt kívánom hát,
Hogy betölthessek egy ígéretet
Mit az Oltalom tett a Nemzetnek.

- Hajolj hát mélyebbre még!
Minél mélyebbre tudsz hajolni,
Annál nagyobb szeretetet tudsz átadni,
Boldoggá téve Ügyedet,
Őrizve a Szent Szívet.

Borulj hát kedvesem!
Így éred el az én szívem.
A tökéletes Oltalom
Akkor lengi sóhajom,

Mi oly jó a Népnek,
Adva oly sok szépet.
Látod-e a Nap sugarát,
Már dereng, elérte az országhatárt.

Ez vagyok hát én.
Borulj a Nép elé!
Add hát az Igazat,
Mert téged az el nem hagy.

Annak vagy te teremtve,
Vidd hírül az ünnepre:
Valahány álom
Valóra váljon!

Lebegjen ez az óceánon,
Viruljon az összes rét,
Vidd hírül az örömét!
Isten oly nagy szeretetét!

Angyalok fuvoláznak,
Emelik a földet,
Viruló meséket,
Szép Mennyegzőket.

- Köszönöm Atyám!

2015.10.28. 00.00 © Jacsó Teodóra

Örvendj hát a Néppel

28/10/2015

Itt vannak az ajándékok,
Drága gyermek.
Vidd hírül a világnak,
Hogy megkapta a Kegyelmet!

Az Oltalom az Oltalomban
Bennetek van, a szavaitokban,
Csodálatos Reménységtek',
Viruló szép gyermekeknek.

Így indulj te útnak ma,
Hogy a Remény boldogabb,
Mint valaha!

Oltalmamat teérted árasztom,
Lelkemet teérted fakasztom,
Hogy boldog legyél ím'!
Vigyázz hát erre gyermekim'!

Legszentebb dicsőséged meglesz,
Csak hallgasd éberen ezt a percet.
Valahányszor a zsák megtelik,
Néked adom a legszebb perceim.

Oltalom, az Oltalomban
Virág nyílik a szavakban,
Velem legyél járva-kelve,
Őrizve és dicsérve a percet,

A Menyegző perceit,
Mert a zsák megtelik.
Megtelik Reménnyel,
És szeretettel,

Örömmel és bőséggel,
Mennyei kenyérrel.
Örömömet érted zengem,
Hidd hát el, gyermekem!

Boldogságom tebenned,
A jövőd a szívedben.
Csak neked zengem,
Csak teérted teszem.

Légy te ma énvelem,
Békében, Kegyelemben.
Örömöm feltárul,
A Nap szíve kitárul.

Boldogság legyen bennetek!
Tűnjenek el a fellegek!
Űzd el hát a bánatodat,
Hessegesd el sóhajodat!

Velem legyél, jól és szépen,
Boldogan, az Üdvösségben!
Örömöt viszünk a szavakba,
Oltalmat az Oltalomba.

Szivárvány színekkel
Megtöltöm életed,
Viruló Reménnyel...
Szent szép szívedet.

Örvendj hát a Néppel,
Borulj le elébe mélyen!
Olvadjon a sok baj, bánat,
Mely megnyugvást nem találhat!

S a te örömöd oly nagy lesz,
Megcsókolod majd a percet,
Mert velem leszel boldog akkor,
Karjaimban ringatózol.

Így tűnnek el a fellegek,
Őrizd hát meg a szíveket,
Legyél énvelem,
Örvendj énvelem!

Ámen, gyermekem!

2015.10.28.- 04.00 © Jacsó Teodóra

Várom a Nemzet táborát

24/10/2015

Ünnepelj a mai napon,
Mert kérésed meghallgatom!
Borulj hát le, angyalom,
Mert kérésed úgy hangozzon!

A boldogság és az öröm
Nagy lesz a Földön,-
De csak akkor, ha elfogadod.
Én mindenkit kegyelmembe fogadok.

Ünnepelj hát!
Vidd a hírt tovább!
Várom a Nemzet táborát
Már az Oltárnál!

Veletek vagyok.
Szeretetet adok.
Mennyei szólamokat,
Szent Lámpásokat.

Csak higgy nekem,
S bölcs választásod legyen!

Legyen az Út mindig tárva,
Hogy az új látóhatárba
Beleláss,
S halld Isten szavát!
Ámen

2015.10.24.© Jacsó Teodóra

Indítsd a Népet az Igaz Útra!

24/10/2015

Az Atya üzenete

Leborulva, szólamolva
Indítsd a Népet az Igaz Útra!
Veled leszek én dalolva,
Ott leszek én lehajolva.

Ahol te jársz, én ott vagyok,
Megadva a kapcsolatot,
Hogy érezzék a zenét,
Hogy meghallják a Szívét,

Hogy jöjjön a sok ember,
Kiket én teremtettem.
S nektek adom kincsem,
Miket már megcselekedtem.

A Nemzet ajándékai
Az Oltáron vannak itt,
Csak fogadja el a Nép,
Csak tárja ki már a Szívét.

Élet és tett,
Mind legyen Szent!

S megadom a földeknek,
Megparancsolom a vizeknek,
Hallgass hát az Igaz szóra,
Mit mondok neked most szólamolva!

2015.10.24.© Jacsó Teodóra

Új Lepel adatik a Népnek. Szól az Atya a Nemzethez

24/10/2015

Viruló madárka
Trillázva trillázza,
Hogy a legszentebb
A Magyar nép Oltára.

Az Oltár szín arany.
Leszáll az Arany madár,
Csillogó, ragyogó szárnya
Csillog a nap sugarában.

Oly szép a fénye
A madárnak,
Nagy örömére
Az egész országnak.

Munkád az lesz, hogy bejárd,
A Nép Oltárát kitárd.
Azok a kódok,
Melyek megnyílnak a sorsokban,
Kinyitják a zárt kapukat.

Csak fellebben a madár szárnya,
Máris elindul a tánca.

Mutasd meg a Népnek,
Milyen szépet mesélek,
Mert én mesélek még nektek
Sok-sok szépet.

Az Oltalom
Ott lesz az Oltáron,
Hidd el nekem gyermekem!
Borulj hát le szép szívem!

Teodóra szól:

Leborulok a Magyar Nép Oltára előtt,
szentül fogadok minden kérdezőt.
Velem lebben az a lepel,
mi a Magyaroknak nem kell.
Új Lepel adatik a Népnek.

Szól az Atya:

Így kapják meg a meséket,
Az új Üdvösséget.
Hallelujah!

Öröm és Üdvösség a Népnek,
Nem lesznek többé szegények.
Elfogadják a Kegyelmet,
Beteljesedik a Szent Kenet.

Borulj hát le az Oltárra!
Oltalmazd a Nép Szívét,
Mert tiéd az, mi az övé.
Veled lesz a Nép Szíve
Tündökölve a Mennybe.

Leborulva, szólamolva
Óhajodra
Fellobban a Láng
S a Népet beragyogja.

Ezt nézzétek hát!
Ne a tükröd lásd,
Hanem nézz túlra már!
Ott ragyog a Láng!

A Szent Láng!
Fényessége beragyogja
A Nép Oltárát!

Hidd el hát,
Hogy ez a Láng
Isten általi Szent fohász,
Mit a Nemzetért adott,
S melyet az elfogadott.

Oly sokat kértétek
A Szent Fényeket,
Mert ez
Csak veletek lehet.

Ámen, Szent Gyermekeim.
2015.10.24.© Jacsó Teodóra

Mesélek még

20/10/2015

Szorong a nép,
Mondj egy mesét!
De szépet ám!
Hadd legyen vidám!
Legszebbek a mesék,
Így hát mesélek még.

2015.10.19.© Jacsó Teodóra

A nép oltára

19/10/2015

Itt vagyok megint,
Írd hát le szívem szólamaim!
Csináljunk egy mesét!
Óvd Isten szívét!
Legyen veled a pillanat
Mit a kapcsolat ad.
Írd le hát,
Mondom hát:

Azokban a napokban,
mikor a nép osztozott a fájdalomban,
egy szomorú madár szállt az országra,
szárnyait kitárva
magasan az égen
leszállt a széles vidékre.

Őrzi még a madár az emlékeket,
nem szabad ez a nép, nem ismeri az Eget.
Az Ég sugarait, a napot, a hegyek
mögött úszó fellegeket.

Ráborult a Bú az egész országra,
minden megyére, minden városra.
A lámpások kihunytak, megszűnt a Fény.
A Fény, mely éltető erény.

Le kell, hogy boruljon a nép,
hogy újra megtalálja a Fényt.
Így nem lát a nép, elfedi a sötétség.
Le kell borulnod a nép elé,
hogy lámpása légy,
és így meglássa a Fényt.
A Fényt, mely éltet,
zeng szép meséket.

S a benned lévő arany madárka
szálljon le a nép oltárára.
A nép oltára így kap majd Fényt,
s onnan tovaszáll az arany madár...
Áldva minden remény!
Meglesz az arany madárka tánca,
mindig vigyáz az oltárra.

2015.10.19.© Jacsó Teodóra

Hidd el a mesét!

19/10/2015

Én vagyok a Mese-Macska,
Velem legyél szólamolva!
Arra vagyok én teremtve,
Hogy veled verseljek, meséljek.

Meséim oly szépek lesznek,
Legszentebb kincsei a Mennynek.
Hidd, hogy a Mennyországból
Van most itt már minden szó!

Hidd hát el az igaz mesém,
Oltalom az neked, mely enyém,-
S oldódik a nép szomorúsága,
A sokaság baja.

Múljon el sok tragédia,
Mi oly sokáig sodorta
Ezt a népet rossz útra!
Emlékszik – e még valaki az Útra?

Mikor tért le ez a nép róla?
Vissza kell hogy találjon,
S érte jön az Oltalom.
Oly szép... zengő szólamom.

Veled megyek az Úton,
Hogy a nép szívéhez eltalálj,
S a csodákra rátalálj.
Óvd és hívd őket féltőn,
Vigyázz rájuk a Szent Szívből!

Fogok neked sokat mesélni,
Élvezem és várom a kapcsolatot,
Üdvözlöm a napot,
Mi téged elhozott!

Szentséges, szép szólamaim,
Vigyétek tova a Lét titkain!
Vigyétek túlra,
Hogy az Igaz Útra

Vezesse e népet,
Ahogy az Úr elrendelte!
Hidd el a mesét!
Igazabb, mint hinnéd.

2015.10.19.© Jacsó Teodóra

Szerző

Szeretettel üdvözlünk! Most a zsoltárok a nemzethez című menüben vagy. A Mennyből van itt minden szó, hogy eloszlassuk a félelmeket, a kétségeket, és erősítsük reményt, a hitet. Ezek az üzenetek hitelesek, és csak arra várnak, hogy kapcsolatba lépjenek veled.

Archív

November 2016
January 2016
December 2015
November 2015
October 2015

Kategóriák