Áldott Karácsonyt kívánok!
Ezzel a szép verssel köszöntelek benneteket, mely egyben egy újabb ígéret, hogy az ünnep szép lesz. Legyen így minden embernek!
Karácsony
Karácsonyra a Létben
Oly szép fények égnek.
Mindig titkokat mesélnek,
Nagyon szépen zenélnek.
Ez legyen a te Léted,
Fogadd el szépen.
Valahány reményed
Velem legyen a Létben,
Itt a szép egységben.
Viruljon a szép mesének
Minden ígérete benned,
Oly szépek ezek a Percek,
Tisztaságod felemelhet.
Legyen meg a permet,
A múlt menjen messze,
A múlt árnyai menjenek!
Legyenek itt a fellegek,
Meséljenek az egek,
Szenteljék meg szívedet.
Remegjen a kis kezed,
Mert most írnod kell iziben.
Létednek szép permete
Így üzen a Nemzetnek:
A Karácsony
Nekem jó barátom,
Elküldöm minden évben a barátom,
Hogy neked jót kívánjon,
S ünnepeljen a szép tájon,
Amit a hó betakarjon,
Oltalmazzon,
Szépen áldjon...
Mert a víz az megtisztulva,
Oltalmazva,
Kristályruhába bújva:
Minden sejtje külön menyasszonyi ruhában!
Ez a legszebb csoda,
Mi csak él a Nemzet bibliájában.
Oly szent ez gyermek!
Valahány óhaja az ünnepnek,
Valahány szép szava a Népnek
Vigye tovább hírét az egésznek,
Ennek a mesének.
Ez a karácsonyi ének
Legyen az ígéret,
Így szívünk szép lesz,
Megtisztul a Létnek.
Ringasson el a hajnalom,
Hozza el a napom,
Oltalmazza sóhajom,
Viruljon az oltáron.
Szenteljük meg a nyáron,
Mikor majd eljön az ángyom
Ezt a Létet örökre.
Szórom a fényt a Nemzetre.
A Karácsony fölemelve,
Rügyekkel teleszőve,
Rigókkal ünnepelve,
Szentelve, megszentelve.
Legyetek itt, ebben a Létben,
Hogy megértsétek, mit meséltem.
S tündököljön hitetek,
Mint virágos rétetek.
Ezt kell tenned gyermekem,
Vidd hírül a szép tervem!
Szép ígéretem teljesítem,
Elküldöm a permetem,
A hópelyhekkel gyermekem.
Lemezeim pörgetem,
Elolvad a szívemen,
Így van ez a Létben
Mindig minden percben.
Szenderegve, így üzenve,
Megszentelve, fölemelve,
Valahány Létben pihenve...
Csakis érted szólok immár,
Legyen itt az a szempár,
S a Mennyet nézze már,
S mesélje el, mit lát:
A réten van száz virág,
Létednek szép permete
Így lesz veled egységbe,
S lesz a szívem fölemelve,
Szentségekben ünnepelve.
Ringasson el holnapom,
Áldja meg a tegnapom,
Szép imádságom
Érted áldozom.
"Köszönöm Atyám!"
A Szent Szív oly tiszta,
Nyíljon ki minden titka
Tenéked gyermekem!
Szereteted meglegyen.
S az Oltalom
Kísérjen utadon.
Legyen tiéd a dalom.
2015-12-08 © Jacsó Teodóra
Ezzel a szép verssel köszöntelek benneteket, mely egyben egy újabb ígéret, hogy az ünnep szép lesz. Legyen így minden embernek!
Karácsony
Karácsonyra a Létben
Oly szép fények égnek.
Mindig titkokat mesélnek,
Nagyon szépen zenélnek.
Ez legyen a te Léted,
Fogadd el szépen.
Valahány reményed
Velem legyen a Létben,
Itt a szép egységben.
Viruljon a szép mesének
Minden ígérete benned,
Oly szépek ezek a Percek,
Tisztaságod felemelhet.
Legyen meg a permet,
A múlt menjen messze,
A múlt árnyai menjenek!
Legyenek itt a fellegek,
Meséljenek az egek,
Szenteljék meg szívedet.
Remegjen a kis kezed,
Mert most írnod kell iziben.
Létednek szép permete
Így üzen a Nemzetnek:
A Karácsony
Nekem jó barátom,
Elküldöm minden évben a barátom,
Hogy neked jót kívánjon,
S ünnepeljen a szép tájon,
Amit a hó betakarjon,
Oltalmazzon,
Szépen áldjon...
Mert a víz az megtisztulva,
Oltalmazva,
Kristályruhába bújva:
Minden sejtje külön menyasszonyi ruhában!
Ez a legszebb csoda,
Mi csak él a Nemzet bibliájában.
Oly szent ez gyermek!
Valahány óhaja az ünnepnek,
Valahány szép szava a Népnek
Vigye tovább hírét az egésznek,
Ennek a mesének.
Ez a karácsonyi ének
Legyen az ígéret,
Így szívünk szép lesz,
Megtisztul a Létnek.
Ringasson el a hajnalom,
Hozza el a napom,
Oltalmazza sóhajom,
Viruljon az oltáron.
Szenteljük meg a nyáron,
Mikor majd eljön az ángyom
Ezt a Létet örökre.
Szórom a fényt a Nemzetre.
A Karácsony fölemelve,
Rügyekkel teleszőve,
Rigókkal ünnepelve,
Szentelve, megszentelve.
Legyetek itt, ebben a Létben,
Hogy megértsétek, mit meséltem.
S tündököljön hitetek,
Mint virágos rétetek.
Ezt kell tenned gyermekem,
Vidd hírül a szép tervem!
Szép ígéretem teljesítem,
Elküldöm a permetem,
A hópelyhekkel gyermekem.
Lemezeim pörgetem,
Elolvad a szívemen,
Így van ez a Létben
Mindig minden percben.
Szenderegve, így üzenve,
Megszentelve, fölemelve,
Valahány Létben pihenve...
Csakis érted szólok immár,
Legyen itt az a szempár,
S a Mennyet nézze már,
S mesélje el, mit lát:
A réten van száz virág,
Létednek szép permete
Így lesz veled egységbe,
S lesz a szívem fölemelve,
Szentségekben ünnepelve.
Ringasson el holnapom,
Áldja meg a tegnapom,
Szép imádságom
Érted áldozom.
"Köszönöm Atyám!"
A Szent Szív oly tiszta,
Nyíljon ki minden titka
Tenéked gyermekem!
Szereteted meglegyen.
S az Oltalom
Kísérjen utadon.
Legyen tiéd a dalom.
2015-12-08 © Jacsó Teodóra