Itt vannak az ajándékok,
drága gyermek.
Vidd hírül a világnak,
hogy megkapta a kegyelmet!
Az oltalom az oltalomban,
bennetek van, a szavaitokban.
Csodálatos reménységtek,
viruló szép gyermekeknek.
Így indulj te útnak ma;
hogy a remény boldogabb,
mint valaha!
Oltalmamat teérted árasztom,
lelkemet teérted fakasztom,
hogy boldog legyél, ím!
Vigyázz hát erre, gyermekim!
Legszentebb dicsőséged meglesz,
csak hallgasd éberen ezt a percet!
Valahányszor a zsák megtelik,
néked adom a legszebb perceim.
Oltalom, az oltalomban
virág nyílik a szavakban...
Velem legyél járva-kelve,
őrizve, és dicsérve a percet,
a menyegző perceit,
mert a zsák megtelik:
megtelik reménnyel,
és szeretettel,
örömmel és bőséggel,
mennyei kenyérrel.
Örömömet érted zengem,
hidd hát el, gyermekem!
Boldogságom tebenned,
a jövőd a szívedben.
Csak neked zengem,
csak teérted teszem.
Légy te ma énvelem,
békében, kegyelemben!
Örömöm feltárul,
a nap szíve kitárul.
Boldogság legyen bennetek!
Tűnjenek el a fellegek!
Űzd el hát a bánatodat,
hessegesd el sóhajodat!
Velem legyél, jól és szépen,
boldogan, az üdvösségben!
Örömöt viszünk a szavakba,
oltalmat az oltalomba.
Szivárvány színekkel
megtöltöm életed,
viruló reménnyel
szent, szép szívedet.
Örvendj hát a néppel!
Borulj le elébe mélyen!
Olvadjon a sok baj, bánat,
mely megnyugvást nem találhat!
... S a te örömöd oly nagy lesz,
megcsókolod majd a percet,
mert velem leszel boldog akkor,
karjaimban ringatózol.
Így tűnnek el a fellegek,
őrizd hát meg a szíveket!
Legyél énvelem,
örvendj énvelem!
Ámen, gyermekem!
2015. 10. 28. 04.00 © Jacsó Teodóra
drága gyermek.
Vidd hírül a világnak,
hogy megkapta a kegyelmet!
Az oltalom az oltalomban,
bennetek van, a szavaitokban.
Csodálatos reménységtek,
viruló szép gyermekeknek.
Így indulj te útnak ma;
hogy a remény boldogabb,
mint valaha!
Oltalmamat teérted árasztom,
lelkemet teérted fakasztom,
hogy boldog legyél, ím!
Vigyázz hát erre, gyermekim!
Legszentebb dicsőséged meglesz,
csak hallgasd éberen ezt a percet!
Valahányszor a zsák megtelik,
néked adom a legszebb perceim.
Oltalom, az oltalomban
virág nyílik a szavakban...
Velem legyél járva-kelve,
őrizve, és dicsérve a percet,
a menyegző perceit,
mert a zsák megtelik:
megtelik reménnyel,
és szeretettel,
örömmel és bőséggel,
mennyei kenyérrel.
Örömömet érted zengem,
hidd hát el, gyermekem!
Boldogságom tebenned,
a jövőd a szívedben.
Csak neked zengem,
csak teérted teszem.
Légy te ma énvelem,
békében, kegyelemben!
Örömöm feltárul,
a nap szíve kitárul.
Boldogság legyen bennetek!
Tűnjenek el a fellegek!
Űzd el hát a bánatodat,
hessegesd el sóhajodat!
Velem legyél, jól és szépen,
boldogan, az üdvösségben!
Örömöt viszünk a szavakba,
oltalmat az oltalomba.
Szivárvány színekkel
megtöltöm életed,
viruló reménnyel
szent, szép szívedet.
Örvendj hát a néppel!
Borulj le elébe mélyen!
Olvadjon a sok baj, bánat,
mely megnyugvást nem találhat!
... S a te örömöd oly nagy lesz,
megcsókolod majd a percet,
mert velem leszel boldog akkor,
karjaimban ringatózol.
Így tűnnek el a fellegek,
őrizd hát meg a szíveket!
Legyél énvelem,
örvendj énvelem!
Ámen, gyermekem!
2015. 10. 28. 04.00 © Jacsó Teodóra