Viruló madárka
Trillázva trillázza,
Hogy a legszentebb
A Magyar nép Oltára.
Az Oltár szín arany.
Leszáll az Arany madár,
Csillogó, ragyogó szárnya
Csillog a nap sugarában.
Oly szép a fénye
A madárnak,
Nagy örömére
Az egész országnak.
Munkád az lesz, hogy bejárd,
A Nép Oltárát kitárd.
Azok a kódok,
Melyek megnyílnak a sorsokban,
Kinyitják a zárt kapukat.
Csak fellebben a madár szárnya,
Máris elindul a tánca.
Mutasd meg a Népnek,
Milyen szépet mesélek,
Mert én mesélek még nektek
Sok-sok szépet.
Az Oltalom
Ott lesz az Oltáron,
Hidd el nekem gyermekem!
Borulj hát le szép szívem!
Teodóra szól:
Leborulok a Magyar Nép Oltára előtt,
szentül fogadok minden kérdezőt.
Velem lebben az a lepel,
mi a Magyaroknak nem kell.
Új Lepel adatik a Népnek.
Szól az Atya:
Így kapják meg a meséket,
Az új Üdvösséget.
Hallelujah!
Öröm és Üdvösség a Népnek,
Nem lesznek többé szegények.
Elfogadják a Kegyelmet,
Beteljesedik a Szent Kenet.
Borulj hát le az Oltárra!
Oltalmazd a Nép Szívét,
Mert tiéd az, mi az övé.
Veled lesz a Nép Szíve
Tündökölve a Mennybe.
Leborulva, szólamolva
Óhajodra
Fellobban a Láng
S a Népet beragyogja.
Ezt nézzétek hát!
Ne a tükröd lásd,
Hanem nézz túlra már!
Ott ragyog a Láng!
A Szent Láng!
Fényessége beragyogja
A Nép Oltárát!
Hidd el hát,
Hogy ez a Láng
Isten általi Szent fohász,
Mit a Nemzetért adott,
S melyet az elfogadott.
Oly sokat kértétek
A Szent Fényeket,
Mert ez
Csak veletek lehet.
Ámen, Szent Gyermekeim.
2015.10.24.© Jacsó Teodóra
Trillázva trillázza,
Hogy a legszentebb
A Magyar nép Oltára.
Az Oltár szín arany.
Leszáll az Arany madár,
Csillogó, ragyogó szárnya
Csillog a nap sugarában.
Oly szép a fénye
A madárnak,
Nagy örömére
Az egész országnak.
Munkád az lesz, hogy bejárd,
A Nép Oltárát kitárd.
Azok a kódok,
Melyek megnyílnak a sorsokban,
Kinyitják a zárt kapukat.
Csak fellebben a madár szárnya,
Máris elindul a tánca.
Mutasd meg a Népnek,
Milyen szépet mesélek,
Mert én mesélek még nektek
Sok-sok szépet.
Az Oltalom
Ott lesz az Oltáron,
Hidd el nekem gyermekem!
Borulj hát le szép szívem!
Teodóra szól:
Leborulok a Magyar Nép Oltára előtt,
szentül fogadok minden kérdezőt.
Velem lebben az a lepel,
mi a Magyaroknak nem kell.
Új Lepel adatik a Népnek.
Szól az Atya:
Így kapják meg a meséket,
Az új Üdvösséget.
Hallelujah!
Öröm és Üdvösség a Népnek,
Nem lesznek többé szegények.
Elfogadják a Kegyelmet,
Beteljesedik a Szent Kenet.
Borulj hát le az Oltárra!
Oltalmazd a Nép Szívét,
Mert tiéd az, mi az övé.
Veled lesz a Nép Szíve
Tündökölve a Mennybe.
Leborulva, szólamolva
Óhajodra
Fellobban a Láng
S a Népet beragyogja.
Ezt nézzétek hát!
Ne a tükröd lásd,
Hanem nézz túlra már!
Ott ragyog a Láng!
A Szent Láng!
Fényessége beragyogja
A Nép Oltárát!
Hidd el hát,
Hogy ez a Láng
Isten általi Szent fohász,
Mit a Nemzetért adott,
S melyet az elfogadott.
Oly sokat kértétek
A Szent Fényeket,
Mert ez
Csak veletek lehet.
Ámen, Szent Gyermekeim.
2015.10.24.© Jacsó Teodóra
