Új Lepel adatik a Népnek. Szól az Atya a Nemzethez

Viruló madárka
Trillázva trillázza,
Hogy a legszentebb
A Magyar nép Oltára.


Az Oltár szín arany.
Leszáll az Arany madár,
Csillogó, ragyogó szárnya
Csillog a nap sugarában.


Oly szép a fénye
A madárnak,
Nagy örömére
Az egész országnak.


Munkád az lesz, hogy bejárd,
A Nép Oltárát kitárd.
Azok a kódok,
Melyek megnyílnak a sorsokban,
Kinyitják a zárt kapukat.


Csak fellebben a madár szárnya,
Máris elindul a tánca.


Mutasd meg a Népnek,
Milyen szépet mesélek,
Mert én mesélek még nektek
Sok-sok szépet.


Az Oltalom
Ott lesz az Oltáron,
Hidd el nekem gyermekem!
Borulj hát le szép szívem!


Teodóra szól:


Leborulok a Magyar Nép Oltára előtt,
szentül fogadok minden kérdezőt.
Velem lebben az a lepel,
mi a Magyaroknak nem kell.
Új Lepel adatik a Népnek.


Szól az Atya:


Így kapják meg a meséket,
Az új Üdvösséget.
Hallelujah!


Öröm és Üdvösség a Népnek,
Nem lesznek többé szegények.
Elfogadják a Kegyelmet,
Beteljesedik a Szent Kenet.


Borulj hát le az Oltárra!
Oltalmazd a Nép Szívét,
Mert tiéd az, mi az övé.
Veled lesz a Nép Szíve
Tündökölve a Mennybe.


Leborulva, szólamolva
Óhajodra
Fellobban a Láng
S a Népet beragyogja.


Ezt nézzétek hát!
Ne a tükröd lásd,
Hanem nézz túlra már!
Ott ragyog a Láng!


A Szent Láng!
Fényessége beragyogja
A Nép Oltárát!


Hidd el hát,
Hogy ez a Láng
Isten általi Szent fohász,
Mit a Nemzetért adott,
S melyet az elfogadott.


Oly sokat kértétek
A Szent Fényeket,
Mert ez
Csak veletek lehet.


Ámen, Szent Gyermekeim.
2015.10.24.© Jacsó Teodóra

---