Szép reményem, kérlek szépen,
hozd el nekem a pénzem!
Hozd el nekem azt,
mire szükségem van nékem!
Szépen kérem,
örvendő létben,
hiszen a szükséget
én itt nem ismerem.
S mivel itt vagyok az üdvösségben,
velem van a reményem,
megtehetem, hogy kérem,
szűnjön meg a nehézségem.
Ezt szeretem, megölelem,
megszentelem,
hogy így legyen.
Ámen.
*
De szép, Atyám,
hogy így szól a zsoltár,
ilyen szépen!
Oly szépen szóltam.
Velem van a remény valóban.
Meg kell, hogy legyen a kenet,
erre is, amint lehet.
Reményem velem él,
a jövőm jót ígér.
Velem száll a pillanattal.
Meg kell legyen a szép, örök dal!
Ezért lángoljon a szívünk!
Lángol is, amint hiszünk.
Oly szép a mi hitünk lángja.
Beleolvad a napsugárba.
Rendüljenek meg a percek!
Rezdüljenek a falevelek!
Szemeinknek fénye
boruljon a térre!
Legyen meg a léte,
boldogságos reménye!
Ragyogtassuk, aranyozzuk,
sugalmazzuk, oltalmazzuk,
mosolyogva, megölelve
minden létben,
hiszen a remény
itt él ügyünkben.
Szent fényünk
beragyogja létünk,
így nincs mitől félnünk.
Ez a mi üdvösségünk.
Ez a mi létünk lángja,
a mi örömünk sóhaja.
Veled ring...
minden rigó dala.
2015. 11. 26. © Jacsó Teodóra