,,mesemacska
Én vagyok a mesemacska.
Velem legyél szólamolva!
Arra vagyok én teremtve,
hogy veled verseljek, meséljek.
Meséim oly szépek lesznek,
legszentebb kincsei a mennynek.
Hidd, hogy a mennyországból
van most itt már minden szó!
Hidd hát el az igaz mesém,
oltalom az neked, mely enyém;
s oldódik a nép szomorúsága,
a sokaság baja.
Múljon el sok tragédia,
mi oly sokáig sodorta
ezt a népet rossz útra!
Emlékszik-e még valaki az útra?
Mikor tért le ez a nép róla?
Vissza kell hogy találjon,
s érte jön az oltalom.
Oly szép, zengő szólamom!
Veled megyek az úton,
hogy a nép szívéhez eltalálj,
s a csodákra rátalálj.
Óvd és hívd őket féltőn,
vigyázz rájuk a szent szívből!
Fogok neked sokat mesélni,
élvezem és várom a kapcsolatot.
Üdvözlöm a napot,
mi téged elhozott."
Részlet
2015. 10. 19. © Jacsó Teodóra
Áldott álomból eredő lélekmese
Huszonharmadik szín