Hidd el a mesét!

Én vagyok a Mese-Macska
Velem legyél szólamolva.
Arra vagyok én teremtve,
Hogy veled verseljek, meséljek.


Meséim oly szépek lesznek,
Legszentebb kincsei a Mennynek.
Hidd, hogy a Mennyországból
Van most itt már minden szó!


Hidd hát el az igaz mesém,
Oltalom az neked, mely enyém,
S oldódik a nép szomorúsága,
A sokaság baja,


Múljon el sok tragédia,
Mi oly sokáig sodorta
Ezt a népet rossz útra.
Emlékszik – e még valaki az Útra?


Mikor tért le ez a nép róla?
Vissza kell hogy találjon,
S érte jön az Oltalom.
Oly szép zengő szólamom!


Veled megyek az Úton,
Hogy a nép szívéhez eltalálj,
S a csodákra rátalálj.
Óvd és hívd Őket féltőn,
Vigyázz rájuk a Szent Szívből!


Fogok neked sokat mesélni,
Élvezem és várom kapcsolatot,
Üdvözlöm a napot,
Mi téged elhozott.


Szentséges szép szólamaim
Vigyétek tova a Lét titkain.
Vigyétek túlra,
Hogy az Igaz Útra


Vezesse e népet,
Ahogy az Úr elrendelte.
Hidd el a mesét!
Igazabb, mint hinnéd.


2015.10.19.© Jacsó Teodóra

---