Én vagyok a Mese-Macska,
Velem legyél szólamolva!
Arra vagyok én teremtve,
Hogy veled verseljek, meséljek.
Meséim oly szépek lesznek,
Legszentebb kincsei a Mennynek.
Hidd, hogy a Mennyországból
Van most itt már minden szó!
Hidd hát el az igaz mesém,
Oltalom az neked, mely enyém,-
S oldódik a nép szomorúsága,
A sokaság baja.
Múljon el sok tragédia,
Mi oly sokáig sodorta
Ezt a népet rossz útra!
Emlékszik – e még valaki az Útra?
Mikor tért le ez a nép róla?
Vissza kell hogy találjon,
S érte jön az Oltalom.
Oly szép... zengő szólamom.
Veled megyek az Úton,
Hogy a nép szívéhez eltalálj,
S a csodákra rátalálj.
Óvd és hívd őket féltőn,
Vigyázz rájuk a Szent Szívből!
Fogok neked sokat mesélni,
Élvezem és várom a kapcsolatot,
Üdvözlöm a napot,
Mi téged elhozott!
Szentséges, szép szólamaim,
Vigyétek tova a Lét titkain!
Vigyétek túlra,
Hogy az Igaz Útra
Vezesse e népet,
Ahogy az Úr elrendelte!
Hidd el a mesét!
Igazabb, mint hinnéd.
2015.10.19.© Jacsó Teodóra