ÚR
A mese ígérete
szent percekben neked üzen.
Legyél te a szép létben,
velünk az egységben!
Viruljon a léted,
hozza el a fényed!
Örömöm árasztom,
tenéked fakasztom.
Minden pillanatban
oldódik a kapcsolatom
veled, mátka.
Szentelj meg engemet valahára,
s legyen a perceknek arany ruhája!
Üdvözölje létünk nagy-nagy boldogsága!
Valahány dalnak lesz majd imája,
szépen beteríti a mennyet
nagy-nagy boldogságra.
Életelixírt adok a nemzetnek.
Valahány rétegben mindenhova elérjen!
Beszórom permetem az élet tengerébe.
Adom a szélnek,
hogy vigye a nép elébe.
Legeslegszebb mátka,
ez a nép imája.
Ő lesz,
aki viszi tovább a világba,
mert a felhő szélén
mesélem a lét rétén.
Új álmot hoz a nemzetnek.
Szépen meg kell jegyezned!
TEODÓRA
Van egy külön ima, amit tudnom kell,
mi egy nemzetet fölemel?
Ha van ilyen,
tudnom kell iziben!
Látnom kell a fényét,
hozza el a békét!
ÚR
Ébredjen a kapcsolatra a nemzetnek tábora!
Valahány angyal üdvözölje a hajnalt,
s óvja a kincseket,
mesélje a meséket!
Munkánk van temérdek:
minden hajnalban mesélhetsz,
rigófüttyöt zengedelhetsz.
Oly szépen szól az ima,
hangjával a rigónak.
Meséljen az álomnak,
s vigye hírül a szólamokat!
Valahány nemzetnek
a kincse megremeg.
Öltöztesd föl a szíved,
üdvözöld rímed!
Leplezd le a forró vágyad,
hogy elvigyék a világnak,
s minden szép szólamom meglesz,
elhozzák újra a percek.
Velem kell most énekelned,
minden percet fölemelned,
s vinned hírét a kapcsolatnak,
hogy szépen hozza hírét a tavasznak.
Valahány léted
így zenéljen néked,
létezzen velem
együtt a szentségben!
Én ezt így kérem veled egységben.
Legyen szépen szólva, szépen ünnepelve
ezerszer a létnek kincse,
s hozza az imát reggelre!
TEODÓRA
Várom az imát,
hallanom kell szavát.
Szólok a perceknek;
nyissuk ki az oltárt.
A kapcsolat szent már,
látnom kell a titkát;
hogy nyílik az oltár,
s mesél a perc már.
2015. 12. 07. © Jacsó Teodóra
A mese ígérete
szent percekben neked üzen.
Legyél te a szép létben,
velünk az egységben!
Viruljon a léted,
hozza el a fényed!
Örömöm árasztom,
tenéked fakasztom.
Minden pillanatban
oldódik a kapcsolatom
veled, mátka.
Szentelj meg engemet valahára,
s legyen a perceknek arany ruhája!
Üdvözölje létünk nagy-nagy boldogsága!
Valahány dalnak lesz majd imája,
szépen beteríti a mennyet
nagy-nagy boldogságra.
Életelixírt adok a nemzetnek.
Valahány rétegben mindenhova elérjen!
Beszórom permetem az élet tengerébe.
Adom a szélnek,
hogy vigye a nép elébe.
Legeslegszebb mátka,
ez a nép imája.
Ő lesz,
aki viszi tovább a világba,
mert a felhő szélén
mesélem a lét rétén.
Új álmot hoz a nemzetnek.
Szépen meg kell jegyezned!
TEODÓRA
Van egy külön ima, amit tudnom kell,
mi egy nemzetet fölemel?
Ha van ilyen,
tudnom kell iziben!
Látnom kell a fényét,
hozza el a békét!
ÚR
Ébredjen a kapcsolatra a nemzetnek tábora!
Valahány angyal üdvözölje a hajnalt,
s óvja a kincseket,
mesélje a meséket!
Munkánk van temérdek:
minden hajnalban mesélhetsz,
rigófüttyöt zengedelhetsz.
Oly szépen szól az ima,
hangjával a rigónak.
Meséljen az álomnak,
s vigye hírül a szólamokat!
Valahány nemzetnek
a kincse megremeg.
Öltöztesd föl a szíved,
üdvözöld rímed!
Leplezd le a forró vágyad,
hogy elvigyék a világnak,
s minden szép szólamom meglesz,
elhozzák újra a percek.
Velem kell most énekelned,
minden percet fölemelned,
s vinned hírét a kapcsolatnak,
hogy szépen hozza hírét a tavasznak.
Valahány léted
így zenéljen néked,
létezzen velem
együtt a szentségben!
Én ezt így kérem veled egységben.
Legyen szépen szólva, szépen ünnepelve
ezerszer a létnek kincse,
s hozza az imát reggelre!
TEODÓRA
Várom az imát,
hallanom kell szavát.
Szólok a perceknek;
nyissuk ki az oltárt.
A kapcsolat szent már,
látnom kell a titkát;
hogy nyílik az oltár,
s mesél a perc már.
2015. 12. 07. © Jacsó Teodóra