A nép oltára

Itt vagyok megint,
Írd hát le szívem szólamaim!
Csináljunk egy mesét!
Óvd Isten szívét!
Legyen veled a pillanat
Mit a kapcsolat ad.
Írd le hát,
Mondom hát:


Azokban a napokban,
mikor a nép osztozott a fájdalomban,
egy szomorú madár szállt az országra,
szárnyait kitárva
magasan az égen
leszállt a széles vidékre.


Őrzi még a madár az emlékeket,
nem szabad ez a nép, nem ismeri az Eget.
Az Ég sugarait, a napot, a hegyek
mögött úszó fellegeket.


Ráborult a Bú az egész országra,
minden megyére, minden városra.
A lámpások kihunytak, megszűnt a Fény.
A Fény, mely éltető erény.


Le kell, hogy boruljon a nép,
hogy újra megtalálja a Fényt.
Így nem lát a nép, elfedi a sötétség.
Le kell borulnod a nép elé,
hogy lámpása légy,
és így meglássa a Fényt.
A Fényt, mely éltet,
zeng szép meséket.


S a benned lévő arany madárka
szálljon le a nép oltárára.
A nép oltára így kap majd Fényt,
s onnan tovaszáll az arany madár...
Áldva minden remény!
Meglesz az arany madárka tánca,
mindig vigyáz az oltárra.


2015.10.19.© Jacsó Teodóra

---