Alig tudom elmondani saját szavaimmal, milyen szép dolgok történnek a Létezésben: hogy mennyit virrasztok, hogy fogadjam a dicséreteket. Most a Magyarok újra áldottak lettek, és ami ezt az Ünnepet kísérte énbennem - a kapcsolatban csatlakozva,- az a tudat teljes egysége volt. Létrejött az egység. Azért hagyom a tanításokban a személyesen nekem szóló részeket is benne, hogy a kapcsolat csodája érzékelhető legyen mindenki számára.
Az Atya szeretete, játékossága és öröme is kell, hogy megnyilvánuljon, mert ő szeretné, hogy ismerjétek meg a természetét. Én vele vagyok éjjel-nappal. A Reményről kell majd még meséljek nektek, mert a Remény velünk kell legyen, imádkozhatunk hozzá is, és ő ügyünkben eljár.
A Szent Kódokról is kell beszélnem nektek, amiket az Atya a versekbe, - a mesékbe belesző, és amelyek nyitják zárjaitokat, hogy megnyíljatok a kapcsolatra ... Vele.
Kezeléseim alkalmával is ilyen Kódok aktiválódnak.
Leborulva írom ezeket a ,, meséket'' , verseket, mert a két szívnek eggyé kell válnia a kapcsolatban, amikor születnek a rímek.
Magyarország áldása, a Nemzetnek tett Szent ígéret szépen mesébe és rímekbe csomagolva, Kódokkal átszőve itt olvasható.
Szeretettel, permettel leborulva: Jacsó Teodóra
Szent ígéret a Magyar Nemzetnek
Atya:
''Ne aggódjatok ti a holnapon,
Mert az én Sóhajom
Amint megadom
Megszentel minden napot:
A holnapot, a tegnapot.''
Teodóra:
''Ígéreted elhiszem,
S megszentelem iziben.
Velünk legyen a Pillanat
S ringassa el a titkokat.
Őrizem az ígéretem,
S megszentelem a Perceket.
Boruljon virágba,
Minden, mi van
A Létnek oltalmára!
A meséket zengem,
És szentül remélem,
Hogy velem a fényben,
Szent Perceimben
Velem van Reményem.
El ne hagyjon engem.
Repessen szívemben,
Intézze szép tervem.
Muzsikáljon nékem,
Oly szépen zenéljen,
Perdüljön táncra a Létem.
Mert velem van a fényem,
Oltalmazza Üdvösségem.''
Az Atya:
''Ezt kell tenned gyermekem.
A Reményt kérd szüntelen.
Reményed meglesz,
S itt vannak a Percek.
Meg kell, hogy öleljed
A Létezés ígéretét,
Vidd hírül a mesét,
Hogy az Oltalom
Oly boldog nagyon,
Veled van,
S elhozza holnapra
Mindazt, mire szükséged van.''
Teodóra:
"Remélem, hogy így van.
Megszentelem Reményem.
Így oldódom a fényben.
Szenteljük meg Ügyünket.
Szép Remény! Segítsd a szívünket,
Hogy mindig örömben járjunk,
Daloljunk és muzsikáljunk,
Szent szép szívünk kiviruljon,
Örömünk mindig megújuljon.
Szeretetünk fényessége
Legyen velünk az üdvösségben,
S a lámpások
És a virágok
Nyíljanak ki minden Létben,
Szemeink szép örömében
Cikázzanak a napfényben
A fények a szívünkben."
Atya:
"Lemezünk oly szépen pörög,
Emlékünk lesz így örök.
Zendüljön föl az ének,
Nincs még vége a meséknek.
Mesélek én még sokáig.
Mesélek én még sokat,
Hozza el a mosolyodat.
Azért kell velem lenned,
Hogy örvendezzenek a Percek.
Így örülünk napnyugtakor,
Mikor a cica dorombol,
Így virulunk hajnalban,
Mikor megvirrad a szép Nap.
Zengjen a szép fuvolaszó!
Ringatózzon a szép dallam,
Oltalmazza az igaz szó
Valahány szép határban.
Őrizzük az igaz kincsünk,
Szenteljük meg igaz Létünk,
Meséljünk,
Regéljünk, reméljünk.
Mindig szentül
Átjárja a szívünk,
A megnyíló örömünk.
Ezért leszünk mi boldogok,
Megölelve, amit elhozott,
Ringassa el a holnapot,
Oldja fel a szép pirkadatot,
Mentse meg a gondolatot,
Hogy a gondolat ragyogjon,
Szép permete széthulljon,
S ragyogó pici kövei
Legyenek a Lét szemei.
Így ringatózzon tova a vidéken,
A szeretet permete ezerarcú Létben.
A Lét minden síkja
Legyen kinyitva.
Üdvözletem élem,
Lágyan beborítja a Létem
Minden piciny térben.
Szentelődjön meg a fényem,
Mert én ezt elrendeltem,
Ezt én megígértem,
Ezt a Magyar népnek.
Ezt a szépséget.
Minden mélységet
Emeljük a fénybe,
Hozzuk a szép Létbe.
Nem engedjük mélyre,
Ontjuk a szép gondolatot,
Megéljük a hódolatot,
Hozzuk a titkos kapcsolatot,
Ünnepeljük a napot,
Mi a Népnek új utat adott.
Rá kell lépjen az igaz útra,
Ki kell nyíljon a kapcsolatra,
Velem kell hogy létezzen,
Örömben és fényben.
Ezerarcú szellemvilág
Hozza el a Létnek titkát.
Minden Szent imádságot,
Boldogságos Mennyországot.
Ez az akaratom tehát:
Magyarország!
Virradjon rád
Megannyi boldog Oltalom,
Menj tovább az utadon.
Hozd el a fényt a Népednek!
Viruló örömét szívednek.
Add nekik a boldogságot,
Mit neked adok,
A legboldogabb imádságot.
Vizsgáld meg a Nép szívét!
Öleld meg a Nép kezét!
Szívét-lelkét meséiddel
Töltsd meg a sok szeretettel!
Valahány szent szép dallam
Oldódjon föl a dalban,
S vigye hírét a gondolatnak,
Ennek a szép kapcsolatnak
Amit az öröm betöltsön!
Ne legyen soha börtön.
Derítsen a Lámpásom
Új fényt ezen az országon.
Meséljen a madár tánca,
Röpüljön bele a világba.
Leplezze le szép sorsod,
Utadat, híred, mosolyod.
Szentelődjön meg az Ünnep,
S vigye tova az Ügyünket:
Száz világba!
Száz sóhaj nyomába!
Valahány irgalommal,
Szomorúan betakart halommal,
Valahány nyomorral,
Bánattal és sóhajjal.
Leplezd le a kínokat,
Szenteld meg a titkokat,
Leborulva, kegyelemmel,
Szemeiddel, tekinteteddel,
Irgalmazva az Igaznak,
Leborulva az áldozatnak.
Áldozz tehát szép tündérlány,
Valahány tiszta fényű Oltárt.
El kell mesélned
A Népnek,
Hogy milyen szépek
Ezek a fények,
El kell vidd a gondolatnak:
Sugarait a Napnak
Derítse szét a világra,
Hogy megnyílt a Nép a boldogságra.
Aki nem él velem,
Nem leli permetem,
De ezt a Népet megszentelem.
Legyetek mindig velem!
Oltalmazzon szeretetem.
Vigye a szívetek bennem
A Reményeteket, Nemzeteteket,
Szereteteteket,
Szentelődjetek!
Örvendjetek!
Legyetek szépen
Velem egységben.
Leborulva, így indulva az útra.
Oltalommal betakarva
Valahány Igaz Létben
Így ünnepel a Reményem.
Reményem veletek legyen!
Oltalmam ünnepelje szívünket!
Szemeimben könnycsepp,
Meg kell legyen az Ünnep!
Veletek szép Nemzetem!
Magyarok! Viruljatok!
Lámpások! Oltalmazzatok!
Madarak! Röpüljetek!
Ünnepek! Örüljetek!
Szenteljetek meg minden felleget!
Viruljanak ki a hegyek!
A sötét fellegek menjenek!
Zengedelmem szüntelen ünneplem,
Valahány Létben szőve a meséket,
Hogy az Oltalmam,
Ahogy megígértem,
Megadjam néktek szüntelen.
Ezért kell létezzél a legszentebb fényben,
Hogy megértsed minden Reményem.
Megünneplem ezt a Nemzetet,
Szomorúan, áldottan, felemelve.
Mert e Nemzet Ünnepe
Lesz a jövő ígérete.
Mondd el a Népnek,
Hogy mit teszek érte!
Meséld el szívének
Mi a Szent Szív ígérete:
Egyek legyünk!
Ez kell nekünk!
Ezért élünk,
Meg kell legyen ez nékünk.
Lemezem perdül,
Arcod felderül,
Rigófüttyös dallal
Hozom a hírt szép szólammal,
Létednek minden titka
Így legyen velem újra,
Valahányszor leborulva,
Imádságot mormolva,
Hangsúlyozva a kapcsolatot
Velem szíved együtt dobog.
Szent Ügyünk
Szent szívünk.
Megoltalmazzuk valahány Létben,
Elringatjuk az Üdvösségben,
Letérdelünk,
Így mesélünk,
Így élünk mi itt a Létben.
Orcánkon a ragyogó permet,
Meséli a kincseket az Ünnepnek,
Hogy minden, mit én felemelek,
Szent lesz,
S meglesz rajta a Kenet.
Borulj hát le gyermekem!
Még egyszer add meg a szívünknek
A kapcsolatot,
Hogy a sóhaj, mi elhagyott,
Szépen leborulva
Oltalmazza a kódokat,
Miket adok teáltalad.
Ezt adom én a Népnek.
Ez a legszebb ígéret.
Legyetek a fényben fent!
Szenteljétek meg a Mennyt!
Az én szívem veletek legyen egy!
Szemeimnek fénye
Boruljon rá a vidékre,
Oltalmazza a legszebb Létet,
Mit csak e Perc megígérhet.
Szemed nyíljon ki,
Szíved örüljön,
Szálljon és röpüljön!
Ámen gyermekem.
A szép kapcsolat meglegyen.
El ne hagyj engem!
Szenteld meg a szívem!
Oltalmára szép Népednek
Írd meg ezt az Ígéretet!
S add hírül a Nemzetnek,
Hogy veletek van a természet.
Veletek van az ígéret.
Veletek van a Kenet.
S a Reményt el ne feledd!
Mondd el a Népnek,
Hogy a Remény
Hogy él.
Hogy élhet Szentséget,
Hogy hozhat kincseket.
Meg kell ünnepelnetek!
A Remény kell nektek.
*
Szép Reményünk!
Emeld Népünk!
Veled legyen az Ügyünk,
Hozd el az Ünnepünk!
Rigófüttyös dalával a Létnek,
Hozd el nekünk az Üdvösséget!
Ez a Nép legyen szabad,
Rendet tartva a Kódokban!
Legeslegszebb ígéretem
Ez legyen gyermekem!
Veled írom, veled szólom,
Veled ontom gondolatom.
Leckéink megírjuk,
Elmeséljük Szent kínunk,
Mikor a rímek születnek
A szívünkben gyermek.
Ezt kell tenned, s felemellek.
A Mennyeknek dicsérete
Így lesz velünk az Ünnepre.
S szunnyadó örömünk
Mindig eljön velünk.
Meg kell, hogy ismerje a Létet
A Nemzetnek tett ígéret.
A Nemzet már várja,
Hogy egy hang kikiáltsa!
*
Ezt a szólamot írd meg írnokom!
Ez az én legfontosabb kódom.
Most ezt dalolom.
Ezt kell tenned édes kincsem!
Más vágyam nincsen.
Vidd el nekik ezt a Létben!
Ismerjék meg, hova értem.
Veled kell, hogy ünnepeljem
Ezer fényét az új Nemzetnek.
Leplezd le csak szívem!
Vidd a hírt iziben.
S irgalommal betakarva,
Megszentelve, oltalmazva
Valahány igaz szónak,
Szent szép rigónak
Híre megy majd,
S az alkonyat elmondja,
Mit is akar a szív titka.
A Szent Szív remegve,
Oltalmazva a Mennybe
Ezerszer megszentelve.
Ezt kell tenned gyermekem!
Hozd el a Nép szívét nekem!
A rigódal velünk mesél majd.
Megüzeni a pirkadatnak,
Mit mondjon a napsugárnak.
A Nap ontja a sugarakat,
Kivirítja a gondolatokat.
Égjen a szívünk kapcsolata,
Éledjen fel a gondolata.
Varázsolja el a szívünk
Üdvösségünk és permetünk.
Lemezeink így írják,
Megőrzik és megóvják
Ezt a Pillanatot,
Mit Létünk elhozott:
Lengedezzél,
Permetezzél!
Szórjad szép fényedet
Emberekre,
Álltokra,
Szép Nemzetre.
Vidd ki a dicséreted!
Dicsérd a kék Eget!
Dicsérd a Mennyeket!
Dicsérd az Örök Fényt!''
Teodóra:
'' Dicsérem a kék Eget,
Dicsérem a Mennyeket,
Dicsérem az Örök Fényt.
S minden Igét,
Amit a Perc elhozott,
Oltalmazva e Szent szólamot.''
Atya:
''Lengedezzél szép szívem,
Nyugodj meg gyermekem,
Viruljál te bennem,
Legszentebb Kenetem
Itt él a szívemben:
Bemerítve, beterítve,
Szépen tele rügyekkel,
Megszentelve, fölemelve
Velem létezel.
Ezért van a mi Szent kínunk,
Meséinkkel beborítunk,
Szórjuk a Szent Ünnepet
Minden Létbe be,
Be kell menjen minden Létbe
A Nép szép ígérete.
Le kell omoljanak a falak,
Kitisztuljanak a kutak.
Valahány szép álmod
Így megtalálod,
Óvatosan lépkedve
Valahány szép rügyedre.
Mert a rügyed
A te Ügyed.
Ügyelj erre gyermekem.
Örvendezek én benned,
Kellett ez a Kenet,
Legyen meg ez neked.
Így beborítva, mosolyogva,
Ringatózva, oltalmazva,
Szívedet kinyitva...''
Teodóra:
''A legszentebb sugarakat oltalmazva
Egy kehely van a szívemben bent,
Mi rengeteg apró csillámot rejt.
S sugarak körbeveszik, ragyogtatják,
S ezt érzem a szívemben,
És ezek a pillanatok
Csodás szépek nekem.
Tele van kelyhem,
Meg van szentelve,
A szívem csordultig,
Föl van emelve,
Mit lehet még tennem,
Már nem tudok leborulni sem,
Felemelem fejem.
S érzem a szép természetet,
Ahogy körülöttem forogva
Permetét szórja
Minden elem:
Érzem a levegőt,
A tüzet, a vizet,
A földet,
Áldásait az örömnek,
Hogy így vagyunk mi egyek.
Mit kell még lelepleznem?
Mit kell még megígérnem?
Kérem!
Atya:
''A választ várva
A szív oltalmára
Megadom kincsem
Az utolsó zsoltárra.
Mesélek még néked
Nagyon sokat gyermek.
Legyél együtt vélem,
Oldódjanak a percek.
Meg kell éljed a szent fényed,
Valahányszor így, együttlétben.''
Teodóra
''Remélem.''
Atya:
''Kinyíljon a kapcsolatra
Minden szép Ügyed titka.
Ez az én Kenetem.
Úszol és dalolsz,
Mesélsz és áldozol,
Leplezd le a bánatot,
Amely még szívedben dobog.
Ne engedd a kapcsolatba,
Az Oltalom betakarja,
S elviszi az irgalom,
Tovaperdül szólamom.
Repes szívünk, örvendezünk,
Szüntelenül ünnepelünk.
Nem törődünk semmi mással,
Csak a boldogsággal.
Hogy velünk van az együttlét,
Az öröm, a mindenség.
Így ringatlak el,
Így üzenve.
Ámen, te kis szépség.
Legyen veled az egység.
Maradjon meg minden Létben,
Segítsen az együttlétben.
Le kell hulljon még egy fátyol,
Ez legyen a Mennyországod.
Valódi léted titka
Most fogan meg újra.
Ezek a Percek Szentek,
Le kell térdelj kincsem:
Mert minden szent Percben
Szórom a permetem.
Leplezd le az ígéretem
S megkapod Létemben,
Következő versemben.''
2015-11-26 © Jacsó Teodóra
Az Atya szeretete, játékossága és öröme is kell, hogy megnyilvánuljon, mert ő szeretné, hogy ismerjétek meg a természetét. Én vele vagyok éjjel-nappal. A Reményről kell majd még meséljek nektek, mert a Remény velünk kell legyen, imádkozhatunk hozzá is, és ő ügyünkben eljár.
A Szent Kódokról is kell beszélnem nektek, amiket az Atya a versekbe, - a mesékbe belesző, és amelyek nyitják zárjaitokat, hogy megnyíljatok a kapcsolatra ... Vele.
Kezeléseim alkalmával is ilyen Kódok aktiválódnak.
Leborulva írom ezeket a ,, meséket'' , verseket, mert a két szívnek eggyé kell válnia a kapcsolatban, amikor születnek a rímek.
Magyarország áldása, a Nemzetnek tett Szent ígéret szépen mesébe és rímekbe csomagolva, Kódokkal átszőve itt olvasható.
Szeretettel, permettel leborulva: Jacsó Teodóra
Szent ígéret a Magyar Nemzetnek
Atya:
''Ne aggódjatok ti a holnapon,
Mert az én Sóhajom
Amint megadom
Megszentel minden napot:
A holnapot, a tegnapot.''
Teodóra:
''Ígéreted elhiszem,
S megszentelem iziben.
Velünk legyen a Pillanat
S ringassa el a titkokat.
Őrizem az ígéretem,
S megszentelem a Perceket.
Boruljon virágba,
Minden, mi van
A Létnek oltalmára!
A meséket zengem,
És szentül remélem,
Hogy velem a fényben,
Szent Perceimben
Velem van Reményem.
El ne hagyjon engem.
Repessen szívemben,
Intézze szép tervem.
Muzsikáljon nékem,
Oly szépen zenéljen,
Perdüljön táncra a Létem.
Mert velem van a fényem,
Oltalmazza Üdvösségem.''
Az Atya:
''Ezt kell tenned gyermekem.
A Reményt kérd szüntelen.
Reményed meglesz,
S itt vannak a Percek.
Meg kell, hogy öleljed
A Létezés ígéretét,
Vidd hírül a mesét,
Hogy az Oltalom
Oly boldog nagyon,
Veled van,
S elhozza holnapra
Mindazt, mire szükséged van.''
Teodóra:
"Remélem, hogy így van.
Megszentelem Reményem.
Így oldódom a fényben.
Szenteljük meg Ügyünket.
Szép Remény! Segítsd a szívünket,
Hogy mindig örömben járjunk,
Daloljunk és muzsikáljunk,
Szent szép szívünk kiviruljon,
Örömünk mindig megújuljon.
Szeretetünk fényessége
Legyen velünk az üdvösségben,
S a lámpások
És a virágok
Nyíljanak ki minden Létben,
Szemeink szép örömében
Cikázzanak a napfényben
A fények a szívünkben."
Atya:
"Lemezünk oly szépen pörög,
Emlékünk lesz így örök.
Zendüljön föl az ének,
Nincs még vége a meséknek.
Mesélek én még sokáig.
Mesélek én még sokat,
Hozza el a mosolyodat.
Azért kell velem lenned,
Hogy örvendezzenek a Percek.
Így örülünk napnyugtakor,
Mikor a cica dorombol,
Így virulunk hajnalban,
Mikor megvirrad a szép Nap.
Zengjen a szép fuvolaszó!
Ringatózzon a szép dallam,
Oltalmazza az igaz szó
Valahány szép határban.
Őrizzük az igaz kincsünk,
Szenteljük meg igaz Létünk,
Meséljünk,
Regéljünk, reméljünk.
Mindig szentül
Átjárja a szívünk,
A megnyíló örömünk.
Ezért leszünk mi boldogok,
Megölelve, amit elhozott,
Ringassa el a holnapot,
Oldja fel a szép pirkadatot,
Mentse meg a gondolatot,
Hogy a gondolat ragyogjon,
Szép permete széthulljon,
S ragyogó pici kövei
Legyenek a Lét szemei.
Így ringatózzon tova a vidéken,
A szeretet permete ezerarcú Létben.
A Lét minden síkja
Legyen kinyitva.
Üdvözletem élem,
Lágyan beborítja a Létem
Minden piciny térben.
Szentelődjön meg a fényem,
Mert én ezt elrendeltem,
Ezt én megígértem,
Ezt a Magyar népnek.
Ezt a szépséget.
Minden mélységet
Emeljük a fénybe,
Hozzuk a szép Létbe.
Nem engedjük mélyre,
Ontjuk a szép gondolatot,
Megéljük a hódolatot,
Hozzuk a titkos kapcsolatot,
Ünnepeljük a napot,
Mi a Népnek új utat adott.
Rá kell lépjen az igaz útra,
Ki kell nyíljon a kapcsolatra,
Velem kell hogy létezzen,
Örömben és fényben.
Ezerarcú szellemvilág
Hozza el a Létnek titkát.
Minden Szent imádságot,
Boldogságos Mennyországot.
Ez az akaratom tehát:
Magyarország!
Virradjon rád
Megannyi boldog Oltalom,
Menj tovább az utadon.
Hozd el a fényt a Népednek!
Viruló örömét szívednek.
Add nekik a boldogságot,
Mit neked adok,
A legboldogabb imádságot.
Vizsgáld meg a Nép szívét!
Öleld meg a Nép kezét!
Szívét-lelkét meséiddel
Töltsd meg a sok szeretettel!
Valahány szent szép dallam
Oldódjon föl a dalban,
S vigye hírét a gondolatnak,
Ennek a szép kapcsolatnak
Amit az öröm betöltsön!
Ne legyen soha börtön.
Derítsen a Lámpásom
Új fényt ezen az országon.
Meséljen a madár tánca,
Röpüljön bele a világba.
Leplezze le szép sorsod,
Utadat, híred, mosolyod.
Szentelődjön meg az Ünnep,
S vigye tova az Ügyünket:
Száz világba!
Száz sóhaj nyomába!
Valahány irgalommal,
Szomorúan betakart halommal,
Valahány nyomorral,
Bánattal és sóhajjal.
Leplezd le a kínokat,
Szenteld meg a titkokat,
Leborulva, kegyelemmel,
Szemeiddel, tekinteteddel,
Irgalmazva az Igaznak,
Leborulva az áldozatnak.
Áldozz tehát szép tündérlány,
Valahány tiszta fényű Oltárt.
El kell mesélned
A Népnek,
Hogy milyen szépek
Ezek a fények,
El kell vidd a gondolatnak:
Sugarait a Napnak
Derítse szét a világra,
Hogy megnyílt a Nép a boldogságra.
Aki nem él velem,
Nem leli permetem,
De ezt a Népet megszentelem.
Legyetek mindig velem!
Oltalmazzon szeretetem.
Vigye a szívetek bennem
A Reményeteket, Nemzeteteket,
Szereteteteket,
Szentelődjetek!
Örvendjetek!
Legyetek szépen
Velem egységben.
Leborulva, így indulva az útra.
Oltalommal betakarva
Valahány Igaz Létben
Így ünnepel a Reményem.
Reményem veletek legyen!
Oltalmam ünnepelje szívünket!
Szemeimben könnycsepp,
Meg kell legyen az Ünnep!
Veletek szép Nemzetem!
Magyarok! Viruljatok!
Lámpások! Oltalmazzatok!
Madarak! Röpüljetek!
Ünnepek! Örüljetek!
Szenteljetek meg minden felleget!
Viruljanak ki a hegyek!
A sötét fellegek menjenek!
Zengedelmem szüntelen ünneplem,
Valahány Létben szőve a meséket,
Hogy az Oltalmam,
Ahogy megígértem,
Megadjam néktek szüntelen.
Ezért kell létezzél a legszentebb fényben,
Hogy megértsed minden Reményem.
Megünneplem ezt a Nemzetet,
Szomorúan, áldottan, felemelve.
Mert e Nemzet Ünnepe
Lesz a jövő ígérete.
Mondd el a Népnek,
Hogy mit teszek érte!
Meséld el szívének
Mi a Szent Szív ígérete:
Egyek legyünk!
Ez kell nekünk!
Ezért élünk,
Meg kell legyen ez nékünk.
Lemezem perdül,
Arcod felderül,
Rigófüttyös dallal
Hozom a hírt szép szólammal,
Létednek minden titka
Így legyen velem újra,
Valahányszor leborulva,
Imádságot mormolva,
Hangsúlyozva a kapcsolatot
Velem szíved együtt dobog.
Szent Ügyünk
Szent szívünk.
Megoltalmazzuk valahány Létben,
Elringatjuk az Üdvösségben,
Letérdelünk,
Így mesélünk,
Így élünk mi itt a Létben.
Orcánkon a ragyogó permet,
Meséli a kincseket az Ünnepnek,
Hogy minden, mit én felemelek,
Szent lesz,
S meglesz rajta a Kenet.
Borulj hát le gyermekem!
Még egyszer add meg a szívünknek
A kapcsolatot,
Hogy a sóhaj, mi elhagyott,
Szépen leborulva
Oltalmazza a kódokat,
Miket adok teáltalad.
Ezt adom én a Népnek.
Ez a legszebb ígéret.
Legyetek a fényben fent!
Szenteljétek meg a Mennyt!
Az én szívem veletek legyen egy!
Szemeimnek fénye
Boruljon rá a vidékre,
Oltalmazza a legszebb Létet,
Mit csak e Perc megígérhet.
Szemed nyíljon ki,
Szíved örüljön,
Szálljon és röpüljön!
Ámen gyermekem.
A szép kapcsolat meglegyen.
El ne hagyj engem!
Szenteld meg a szívem!
Oltalmára szép Népednek
Írd meg ezt az Ígéretet!
S add hírül a Nemzetnek,
Hogy veletek van a természet.
Veletek van az ígéret.
Veletek van a Kenet.
S a Reményt el ne feledd!
Mondd el a Népnek,
Hogy a Remény
Hogy él.
Hogy élhet Szentséget,
Hogy hozhat kincseket.
Meg kell ünnepelnetek!
A Remény kell nektek.
*
Szép Reményünk!
Emeld Népünk!
Veled legyen az Ügyünk,
Hozd el az Ünnepünk!
Rigófüttyös dalával a Létnek,
Hozd el nekünk az Üdvösséget!
Ez a Nép legyen szabad,
Rendet tartva a Kódokban!
Legeslegszebb ígéretem
Ez legyen gyermekem!
Veled írom, veled szólom,
Veled ontom gondolatom.
Leckéink megírjuk,
Elmeséljük Szent kínunk,
Mikor a rímek születnek
A szívünkben gyermek.
Ezt kell tenned, s felemellek.
A Mennyeknek dicsérete
Így lesz velünk az Ünnepre.
S szunnyadó örömünk
Mindig eljön velünk.
Meg kell, hogy ismerje a Létet
A Nemzetnek tett ígéret.
A Nemzet már várja,
Hogy egy hang kikiáltsa!
*
Ezt a szólamot írd meg írnokom!
Ez az én legfontosabb kódom.
Most ezt dalolom.
Ezt kell tenned édes kincsem!
Más vágyam nincsen.
Vidd el nekik ezt a Létben!
Ismerjék meg, hova értem.
Veled kell, hogy ünnepeljem
Ezer fényét az új Nemzetnek.
Leplezd le csak szívem!
Vidd a hírt iziben.
S irgalommal betakarva,
Megszentelve, oltalmazva
Valahány igaz szónak,
Szent szép rigónak
Híre megy majd,
S az alkonyat elmondja,
Mit is akar a szív titka.
A Szent Szív remegve,
Oltalmazva a Mennybe
Ezerszer megszentelve.
Ezt kell tenned gyermekem!
Hozd el a Nép szívét nekem!
A rigódal velünk mesél majd.
Megüzeni a pirkadatnak,
Mit mondjon a napsugárnak.
A Nap ontja a sugarakat,
Kivirítja a gondolatokat.
Égjen a szívünk kapcsolata,
Éledjen fel a gondolata.
Varázsolja el a szívünk
Üdvösségünk és permetünk.
Lemezeink így írják,
Megőrzik és megóvják
Ezt a Pillanatot,
Mit Létünk elhozott:
Lengedezzél,
Permetezzél!
Szórjad szép fényedet
Emberekre,
Álltokra,
Szép Nemzetre.
Vidd ki a dicséreted!
Dicsérd a kék Eget!
Dicsérd a Mennyeket!
Dicsérd az Örök Fényt!''
Teodóra:
'' Dicsérem a kék Eget,
Dicsérem a Mennyeket,
Dicsérem az Örök Fényt.
S minden Igét,
Amit a Perc elhozott,
Oltalmazva e Szent szólamot.''
Atya:
''Lengedezzél szép szívem,
Nyugodj meg gyermekem,
Viruljál te bennem,
Legszentebb Kenetem
Itt él a szívemben:
Bemerítve, beterítve,
Szépen tele rügyekkel,
Megszentelve, fölemelve
Velem létezel.
Ezért van a mi Szent kínunk,
Meséinkkel beborítunk,
Szórjuk a Szent Ünnepet
Minden Létbe be,
Be kell menjen minden Létbe
A Nép szép ígérete.
Le kell omoljanak a falak,
Kitisztuljanak a kutak.
Valahány szép álmod
Így megtalálod,
Óvatosan lépkedve
Valahány szép rügyedre.
Mert a rügyed
A te Ügyed.
Ügyelj erre gyermekem.
Örvendezek én benned,
Kellett ez a Kenet,
Legyen meg ez neked.
Így beborítva, mosolyogva,
Ringatózva, oltalmazva,
Szívedet kinyitva...''
Teodóra:
''A legszentebb sugarakat oltalmazva
Egy kehely van a szívemben bent,
Mi rengeteg apró csillámot rejt.
S sugarak körbeveszik, ragyogtatják,
S ezt érzem a szívemben,
És ezek a pillanatok
Csodás szépek nekem.
Tele van kelyhem,
Meg van szentelve,
A szívem csordultig,
Föl van emelve,
Mit lehet még tennem,
Már nem tudok leborulni sem,
Felemelem fejem.
S érzem a szép természetet,
Ahogy körülöttem forogva
Permetét szórja
Minden elem:
Érzem a levegőt,
A tüzet, a vizet,
A földet,
Áldásait az örömnek,
Hogy így vagyunk mi egyek.
Mit kell még lelepleznem?
Mit kell még megígérnem?
Kérem!
Atya:
''A választ várva
A szív oltalmára
Megadom kincsem
Az utolsó zsoltárra.
Mesélek még néked
Nagyon sokat gyermek.
Legyél együtt vélem,
Oldódjanak a percek.
Meg kell éljed a szent fényed,
Valahányszor így, együttlétben.''
Teodóra
''Remélem.''
Atya:
''Kinyíljon a kapcsolatra
Minden szép Ügyed titka.
Ez az én Kenetem.
Úszol és dalolsz,
Mesélsz és áldozol,
Leplezd le a bánatot,
Amely még szívedben dobog.
Ne engedd a kapcsolatba,
Az Oltalom betakarja,
S elviszi az irgalom,
Tovaperdül szólamom.
Repes szívünk, örvendezünk,
Szüntelenül ünnepelünk.
Nem törődünk semmi mással,
Csak a boldogsággal.
Hogy velünk van az együttlét,
Az öröm, a mindenség.
Így ringatlak el,
Így üzenve.
Ámen, te kis szépség.
Legyen veled az egység.
Maradjon meg minden Létben,
Segítsen az együttlétben.
Le kell hulljon még egy fátyol,
Ez legyen a Mennyországod.
Valódi léted titka
Most fogan meg újra.
Ezek a Percek Szentek,
Le kell térdelj kincsem:
Mert minden szent Percben
Szórom a permetem.
Leplezd le az ígéretem
S megkapod Létemben,
Következő versemben.''
2015-11-26 © Jacsó Teodóra