Meg kell élnetek mindent e testben, mielőtt ideértek... S oly szentül várunk rátok.
Ne higgyétek, hogy folyamatos hívásunk, amit szétszórunk a térben, s mely oly szentséges, hiábavaló. Rád talál az, bárhol is jársz. Megtalálod azt az embert, kinek szíve tiszta, és akit én küldtem el hozzád; szent bizalommal bízva az ügyben, hogy velem leszel, s rám találsz. Őrizd a reményt, hogy ez így lesz. Oly szabad ez a lét.
Szabad az ígéretektől, és minden bűntől, s csak jót ad neked. Csak a szent ígéret van. Aki ideért, már nem ígér. Az ígéret mindig megmarad a térben. Így csináltok ti karmát magatoknak, és így válik átokká, mikor már más lenne a dolgod, de te nem teszed, mert ígéreted köt még a régi létből, amiről nem is tudsz már, hiszen elfelejtetted azt, mikor átfúrtad magad azon a lukon, amin át megszületett új léted, hogy újra tanulhass, tanulhasd a létezést, s amit ígérünk mi, azt hallgatod, de nem érted.
Értsd meg szólamainkat, mert beleszőttük mi az igazságot, betűről betűre olvasd, és szent kódjainkat őrizve a te léted átalakul majd. Felemelkedik a te hited oly szent magasságokba, ahol már őrizni tudunk téged. Ahol már a törvényt betartod, ahol fény van és ragyogás, és teérted szólunk mindig és mindig. Hidd el szépen; oly szent lét ez, amiben mi élünk!
Atyád oly szentül szól majd hozzád, és virágozni fog léted. Oly szent szíved tisztasága minékünk, hogy segítünk neked mindenben, hogy megóvd magad a tévedésektől, mikor már ideérsz, s szentül hittel fogadsz mindent, mit ad ez az új lét neked.
Javítsd ki az életed, mert a szentek szentje veled lesz, s megóv téged (ki e sorokat írja) őrizve léted, az igaz hited, s ünnepelve leszel, átalakulásod szent szólamaink kísérik teneked, ki szentül őrized ezt a hitet, hogy velünk vagy már egységben, s ezen az úton eltévedni nem lehet.
Szomorú a szívem, mikor hallom a hangod, hogy nem kaptad meg, amit akartál. Nem őrzöd szívedben a reményt, hogy mikor itt van az ideje én mindent odaadok néked, amire szükséged van. S szíved tisztasága legyen meg, ezerszer simogatva a létet, a virágokat, vigyázva a szépséget, mit megalkottunk, s így teremtünk mi új egységeket, így óvunk téged, szunnyadó létben.
© Jacsó Teodóra