S esküszünk,
oly nemes a szívünk,
hogy a létünk
kivirágzik nekünk.
Kicseréljük szívünk,
áldjon az egységünk,
áldozzon a létünk!
Értetek vagyunk itt a földön, hol homokon, utakon, órákon át rójjuk a sorokat értetek mind, kik egységen kívüliek vagytok. Ne higgyétek, hogy a mi létünk, - mi homokórák lángját ontja, s így szór a magasba sok álmot, lángot és virágot, s szól tihozzátok, – hiába van.
Értetek is szólunk,
hegyeken citerázunk,
dombokon fuvolázunk,
egér utakon zenélünk.
Veletek együtt élünk,
meséli a szívünk
a mi szép egységünk.
Őrizd a szívünk,
a mi szent egységünk,
őrizd a szívünk,
őrizd az együttlétünk.
Tebenned élünk,
csak ezért regélünk.
Ámen. Az Atya.
2017. 01.14. © Jacsó Teodóra