spirituális gyógyászat

Engedd, hogy én osszam be az idődet,
tudván, hogy ez lesz a lényeg.
Őrizd a szívem, drága gyermekem!
Így virulok én az Örök Tengeren.

Befolyásod hat majd a népre, egyet se félj,
s veled vagyok én,
áldalak én,
tündérlény.

Szép életed így nyered el,
a szavakkal és tettekkel.
Mit képviselsz
oly szent.

Leboruló szép angyalom,
hozzád szólok ilyen nagyon.
Ez a zsoltár, mit kaptál,
veled lesz és táplál.

Erősíti hitedet,
Így légy velem, gyermekem.
Oly szabad az én szívem,
meglátod majd, gyermekem.

Szeresd hát a szót,
mi ajkamról szól,
üdvözöld a perceket,
miket veled tölthetek!

Szeretem ezt a létet,
mi oly szentül elhozott téged.
Boldogságos titkaidba
így látsz bele egyre jobban.

...S így élhetünk mi szépen,
angyalok közelében,
mesés, szép létben,
valóban a mennyben.

Létezésed, örök fényed
így nyeri el örömét,
és amire annyira vágysz:
kinyitja a nép szívét.

Örömömben perdülök egyet veled,
el ne hagyd soha az én szellememet!
Szép, fényes csillagom,
áldásos sóhajom...

Úgy várja a Kegyelem
minden gyermekem.
Így, ahogy ezt mesélem,
kicsordul szememből könnyem.

Így várok én itt rátok,
álmodom a szép világot,
tündökletes angyal - szóval,
hogy boldogok legyetek ti is a Jóval.

Velem csak így érdemes élni,
minden nap szépet mesélni,
kivirítani minden csillagot,
áldva az összes szép kalandot,
mi a mennyben vár, és a sóhajom,
oly zengőn szóló szólamom.

Ez mind én vagyok, gyermekem,
így szeress te engemet,
ilyen gyöngéd a szívem,
álmodozó szent létben.

Csoda - himnusz ez a szép dal,
a nép velünk ünnepel majd;
Arany szóval, szép lélekkel,
itt lesznek ők a kegyelemben.

Szép tündérem, veled élem
ezt az örömöt,
mert e percek nekem oly szentek.
hogy írsz, azt megköszönöm.

Csodálatos így élni,
veled oly szépet mesélni,
feláldozni minden percet
az ölelő szeretetnek.

Legszentebb, szép gyermek,
az út, melyet adtam ide vezetett.
Szépül még, örülj még!
Lepleződjön le minden irigység!
Nem találhat a nép nálad
semmi csúfot, semmi rosszat.

Te vagy a szépség oltára,
veled van a lét csodája.
A hited az oltalmazó,
a te vágyad a szent szó.

Így nincs mitől félned,
örök léted dicsérjed!
Melegítsd a szíved,
segítsd az eszménket,

hogy mi kéz a kézben járjunk, -
örömben, és muzsikáljunk.
Erre vágyom én tevéled,
s legyen meg az üdvösséged!

Öröm - ünnep legyen részed,
ahányszor csak mesélek néked,
szépen, csöndben,
álmodva a létben.

Virulj hát, rózsaszálam!
Álmodd a létezés szép jövőjét velem!
Csillogjon a reménységem,
viruljon a dicsőségem!

Csordogáló patakok
oly szépnek látják ezt a kalandot.
Csakis egyre gondolj,
szép gyermekem:
legyél mindig velem!

Így szép a mi életünk,
hogy mindig együtt leszünk.
Sugározzuk örömünk,
szép szeretetünk a földnek,
és a mennynek.

Szerelmem elnyerted,
és én nagyon szeretlek.
Mindig hallom szavaidat,
csillapítom vágyaidat.

Megadom én mindazt néked,
mire neked van szükséged.
Lényemmel teljesen felemellek,
látásommal ajándékozlak meg.

Így nézz te a világra,
mint egy hatalmas óceánra.
Ez így teljesen egyszerű és igaz,
gyarapítja titkaidat.

Már látom a örök fákat
kivirulni a boldogságban,
mesélni oly sok szépet,
zengve a sok zengő ércet.

Szépen szólok és mesélek,
add magad át a meséknek!
Szólamoljunk szépen,
együtt immár a mesékben!

Oly szépen szólok mindig
és mindig.
A szépség és öröm,
eléri a szívem mögött
azt a pontot, mi rád talál,
csodálatos virágszál.

Így csodállak én téged,
elnyered minden dicsőséged;
velem leszel örök létben,
álmodva, s nem leszel sötétben.

Velem ragyog a lelked,
és én nagyon szeretlek.
Csordultig telik szívem,
álmodom legszebb létben.

Csak élj velem szépen!
Már megint oly szépet meséltem.
Virulj hát, szép gyermek,
ki nékem oly kedves.

Vegyél részt a pillanatban,
áldásos, szép szólamokban,
ringatózó örömökben,
szikrázó szép szeretetben.

Csak a szeretetről mesélj,
így gyógyítsd a világ tengerét,
mire oly szép szavak várnak,
hála a te munkádnak.

Sugározd magadból a szépet,
és én oly szépen mesélek
majd néked
ezután is sok szépet.

Viruljon hát Magyarország!
Érjék el az öröm nászát!
Lengedezzen zászlajuk,
csillogjon a páncéljuk!

Ringatózzon a szép szólam!
Csak te beszélj így rólam,
miközben oly szentül, szépen,
ügyeidben rendezkedem.

Mesélek még szép perceket,
így leszek én veled,
egységben a szeretet,
mesében a szent kenet.

Ki ezt a szépet meséli,
üdvös, szép létét éli,
velem él a megváltásban,
szépen szólva a Mennyországban.

Ezért kell, hogy perceim kísérjék,
gondolataim öltöztessék,
örömeim ünnepeljék,
a létezés fényei melegítsék.

Ki ezt nem hiszi,
annak léte még kicsi,
annál inkább keressen engem,
s én majd így felemelem.

Szenteld hát meg a napodat,
öltöztesd föl szólamaidat!
Csakis oly szépen szóljon,
mint a piros pipacs, kinyíljon!

Lángoljon hát szép szavad,
mert így lesz a nép szabad!
Ringatózó ölelésben,
csillogó, szép reménységben,
így éljen velem minden gyermekem!

Létezem-e? kérdezed.
Megérinthetsz-e engemet?
Abból a létből nem hiszem,
ahhoz ide kell jönnöd vele.

Várakozok, míg ideérsz,
s küldöm neked a sok szép mesét.
Így leszek én... ez a remény
vár téged is a lét igaz tengerén.

Szeretettel várlak,
és nagyon kívánlak
szeretni téged,
drága szép gyermek.

Engedd, hogy így legyen!
Engedd, hogy megtehessem,
örömöm veled ünnepeljem,
minden percben itt a mennyben.

Oly szépet meséltem,
hogy kicsordul könnyem.
Legyél hát vélem,
hogy léted szerethessem!

Ámen, szép gyermekem.
Atyád szólt hát.

Hallgasd a zsoltárt,
mi szól hozzád,
s oly szépen oltalmazza mosolyát a szónak.
Üdvözlet a Jónak!

2015-11-03. © Jacsó Teodóra

Ne gondold te, hogy az én szeretetemet elnyerni nehéz. Én téged mindig nagyon szeretlek, csak egy dolog választhat el tőlem, ha szeretetemtől te magad választod el magad. Ez a lét amiben én élek, csak nyitott szíveknek érzékelhető. Ha elzárod, bezárod magadat, messze kerülsz tőlem, pedig én itt vagyok mindig melletted és benned. Oldd föl a vágyaidat, őrizz a szívedben. Keresd mindig a kapcsolatot énvelem, szeretetem soha nem enyhül, mindig készen állok a kapcsolatra veled is, szent gyermek. Legyél te velem, keress engem, őszintén beszéld meg velem gondolataidat, ott leszek, és vigyázok a kapcsolatra és rád is. Megteszem neked a te kérésedre, amit életedben meg kell tennem. Úgy intézem el ügyeidet, hogy mire te felébredsz, léted új minőségben éled. Ezt kell elfogadnod, és használnod az én szeretetemet, és bennem legyen örömöd. Így leszek én veled mindig, minden pillanatban, s nekem is boldogságom benned lesz. Higgy nekem gyermekem! Ez oly szent nekem. Kivirágzik a szívem, mikor kerestek engem. Ne hidd, hogy bármikor a te gondod, kívánságod nekem terhemre van. Én vagyok az, aki mindig hall és őriz téged. Higgy nekem. Megoldom én ügyedet, csak tedd elém kedvesem. Üzenem a világnak, hogy keressetek engem! Őrzöm szívemben az örömöm bennetek. Ámen, gyermekeim.

0 Comments

Atyád szól hozzád

24/5/2016

0 Comments

Ha majd egyszer megfájdul a kezed, megfájdul a hátad, engedd meg magadnak, hogy szóba állj velem, s én mondjam meg, mit tegyél.
Hogy szent legyél, meg kell engedned magadnak azt a fél órát, amit csak velem töltesz, csendes nyugalomban, velem és az egységgel, hogy valódi szép szíved megismerd, s odaadhassuk neked mindazt, amit megérdemelsz, mint a fény gyermeke, aki azért jött a világra, hogy megszentelt létére ráébredjen, s nyíljon ki már a jóra, a fényre, s oltalmazó szeretetünkkel, virágokban pompázva éljen velünk egységben, kik oly féltőn vigyázzuk azt a Létet, hol a tökéletesség ringató fényében ringatózhatsz velünk, s minden feltárul teelőtted, ki elhagytad ezt a Létet.

Így borulj hát jó mélyre, mikor keresel te engem, ki oltalmazza azt a Létet, ahonnan származtatott minden igazság: hogy a Létet illúziókra cserélted, kísérleteztél és elhagytad a Mennyet, otthonodat, hol oly féltőn óvtunk téged mindentől, hogy velünk legyél, s lehess a szívünk igaz lángjának őrzője, legszentebb szívünk csendes örömét vigyázva, s ringatva az örök álomban; hogy kinyitottál olyan kapukat, amikkel magadba engedted a rosszat, ami távol tart éntőlem téged, ki a Fény gyermeke vagy. Mikor keresel engem, el kell hozd a szíved énelém, hogy megtisztíthassam utadat általa, hogy úgy csillogjon, mint az arany. S az arany út ha elkészül, - mert én munkálkodom életedben szeretetemmel, fényemmel érted áldozok, - akkor arra az útra rálépve megtalálod igaz ösvényedet, hogy el nem hagyod többé azt a helyet, ahova te, mint szent gyermek örökösként lépsz be, s szentül emelünk téged egyre följebb, hol a magasságok s a tornyok oly szépen muzsikálnak neked, mert a te szíved akkor már újra egy lesz mindenekkel.

Ki várja minden reggel az igéket, így szemlélve az életet, az írja most ezt tenéked. S higgy nekünk, hogy Létünk szent fényében tündökölhess, örök érvényű igazságokkal, - teljes egységben a természettel - velünk legyél te, mert a szent fényünk lesz megtisztítója torlaszaidnak, falaidnak őrei állnak majd kapudban: mikor megkapod a szent Oltalmat, ki utadat vigyázza, ki békét hoz rád, s oly nagy védelem alá kerülsz, hogy a te életed rommá válik a földi javak után kutatva, de mibennünk megtalálva fényességed örök fényét, élvezheted velünk együtt a szép jövő ígéretét, s amit én adok neked szíved teljes átalakítása, s virágaid gondozása által, az lesz neked jövendőd, s vigyázod ezt a Létet velünk egységben, szeretetben, áldásokban pihenve. S szépen várd ki türelemmel, amíg én rendbe teszem a te életedet mindenekkel egyetemben, az egység segítségével, őrizve minden utat, kitisztítva minden zugot, amit a fény nem ért el, mert velünk vagy te már akkor, s én érzem azt amit te érzel, és én látom azt, amit te látsz, s tisztaságod fényében tükrödben csak szépet látsz majd. Hidd el ezt, hogy odaadhassuk néked fényed, valódi örömeidet, valódi szépségedet, mit a szíved mutat meg neked oly szentül, ezen a helyen, hol mi élünk.

Oly fényes az egység birodalma, nem találhatsz egyetlen sötét zugot sem benne, csak keress engem, hogy felemelhesselek, szentül vigyázhassak rád, minden kincset beragyogó fényemmel, amik itt várnak téged megszentelve, s föl leszel emelve, s oly fényesre megtisztítalak téged, hogy a földi léted legszentebb fénye leszel velünk egységben, kik mindig óvunk téged, mert velünk leszel ezután is mindörökké. S én megadom neked mindazt, amire neked szükséged van, bővelkedni fogsz, s tanúskodni szíved tisztaságával énmellettem, ki szeretetemmel együtt fogsz élni, nagy nyugalomban, békében a világgal, és a világ, amit elhagytál más lesz.

Óvd hát a létedet, hogy a világ ne vigyen el tőlem, hanem oltalmazni tudjalak fényemmel téged, ki gyermekem vagy. Áldott, szép jövőd már elkészítettem, tiszta a te léted, csak te még nem látod, s nem engeded meg a változást, mi megadhatja neked utad teljes kicserélését. Az arany út oly tiszta s oly fényes! Előbb-utóbb úgy is jó lesz, mert nincs más út, minthogy velem legyél kedves, őrizve szíved, mely enyém a te létedben is. S szeretetünk oly ringató, pázsitunk oly simogató, s higgy nekem, hogy mindezt megadhassuk neked: legszentebb fiammal, léted vigyázójával, ki mindig melletted van örök, igaz szeretettel, Jézus Krisztus, ki a legszentebb mind közül, ki a leginkább örökölte az én természetemet, s mindeneket vigyáz énmellettem, őrizve mindent, mi él itt a planétán, mi oly hatalmas, s melyben soha senki nincs egyedül.

Úgy hidd el ezt nekem, mert én az igazság, az élet, aki Vagyok Aki Vagyok szüntelenül kérlek téged akkor is, ha most nem hallgatsz rám, s amíg várok rád, új fényeket gyújtok szívedben mindörökké, s egyszer, mikor hallod a hangom, mi oly szentül szól szíved közepéből, megérzed majd, hogy önzésed véget ér, s hallani fogsz engem mindig, minden létben, minden egységben. S kuporogva letérdelsz majd akkor - kicsinységedre ráébredve - s kéred tőlem nagyságodat. Szíved őre a múló pillanattal veled él örökre, hallani fogod a jelen percet, hangomat, s én el nem hagylak, őrizlek hűen, szeretve téged, minden létben vigyázva léptedet, hogy te szomorú sose legyél.

Ajándékaim várnak rád: oly szentül kívánom, hogy megadhassam neked a kincses ládád, tele arannyal, áldásokkal, szépségekkel, kegyelemmel, szent permettel és rügyekkel. Édes szívem, keress engem, hogy méltó helyedre felemelhesselek téged is, őrizve a titkot, hogy a csodák meglegyenek, s őrizve a lángot, mely kinyitja majd szívedet az igazságokra neked is!

Jer énhozzám, s soha ne hagyj el engem már többé! Milliónyi fényemmel jelen vagyok életedben, s rendet teszek benne, mert én Vagyok az, aki a te életedet vigyázza szívvel.

Hidd el, én megoltalmazom lépteid neked, ki oly szent vagy nekem. Hidd el, minden lépésed figyeljük. Figyeljük szavaidat, és utadat vigyázzuk mi oly szentül, s hívunk téged mindenekkel,
csak figyelj a jelekre, hogy az üzenetek veled legyenek, s vedd észre őket szüntelen mindenben, mert az egész természet mindenekkel teérted dolgozik, minden kis rügy teérted is kibomlik tavasszal, mikor szíved őrizem a nappal, hogy az áldások fényében, szíved örömében megízleld a szeretetemet, fényemet, s velem legyél, őrizve engem, örökké szép szívemet, szeretetemet, ki el nem hagylak.

Áldásim várnak rád minduntalan mindenben. Legszentebb gyermekem, higgy nekem, mert mikor te ideérsz, én oly szentül hiszem teneked minden szavadat, de te akkor már csak szépen fogsz szólni, s mikor velem beszélsz, a szent áhítat járja át a szívünket, s sírni fogsz te akkor, mert szeretetemben olvadva, tündökölve... minden fény téged oltalmaz - szentül a hitben,- beragyogva léted minden kis szegletét, s ki szívedet oltalmazza, oly szentül mesél neked az igazságokról ezután már mindig.

Engedd meg magadnak, hogy ezek a kezek, - akik ezeket a sorokat írják, - letegyenek téged az oltárra, ahol szent minőségben énelőttem térdelsz, s szeretetemet többé el nem hagyod, s el nem feleded, s őrized szíved örök lángját mindörökké. Állhat utadon száz szörnyeteg, megküzdünk mi száz ellenséggel, mert én - teérted gyermek - mindörökké csak óvlak tégedet, hogy szívem benned éljen, s őrizzen téged, szentséges szép dicsőségben, forró örömben fürdesselek téged, s megitassalak, megetesselek, védjelek és vigyázzak rád oly szentül.

Keress hát engem letérdelve, mert én is oly szentül térdelek a te szentséged előtt, hogy elérjem szíved örök fényét, ahol az igazságot megtalálom tebenned mindig, mindörökké. Érted vagy nem, ez a rendszer így épül föl minden létben, hogy a mi szívünk mélyre hajolva találkozik. Fényességünk oldódik a Létben, mely teljes egységben velünk lesz mindig: a fény, ki én vagyok s a hűs levegő, mi átjárja tested, s a lombok a fákon, az erdők. A legszentebb eget el nem hagyod, s örökké beszélgetsz vele is, s a fellegek is terád vigyáznak, s hangjukkal simogatnak téged. Oltalmazd hát ezt a Létet, mi oly szent tenéked, hogy virágokkal szentelnek meg téged minden percben.

Oltalmazó ígéreteinket hidd el, mert ígéreteinket mindig betartjuk, soha nem hagyunk el téged, s minőségedet ha megleled, hogy szent vagy, tisztelni fogod magad, s mindeneket, mi csak van a kozmoszon, s oltalmazni fogsz mindent, mert mi egy veled, az a lényed közepéből nyíló fény érti azt amiről beszélek én. S kinyílik minden létben a te kutad. Őrizd mindezt, mert megadom én ezt neked. S alázattal kell őrizned a fényt, mely mindezt megmutatta, s oly szentül tartanod kell velem a kapcsolatot, mely szent nekünk.

Oly szentül hiszek a szeretetnek, mely benned van! Áldalak én mindig téged, s oly szent vagy te nékem! Szeresd az egységed és várj, mert hosszú az út és keskeny az ösvény, de légy erős, mert erőd tőlem van! Szeretetem lángja örökké őriz téged is. Áldalak én téged, hidd el.
Oly szent ez nékem, hogy mindez meglegyen. Szeretlek gyermekem.
Atyád szólt hozzád a legszentebb Létből.

2016.05.24. ©Jacsó Teodóra

0 Comments

Jézus Krisztus üzenete az Új Létből

15/1/2016

0 Comments

2016.01.06. vízkereszt napja. Jézust ezen a napon merítette be Keresztelő Szent János. E napon üzente meg velem Jézus, hogy Atyánkkal együtt megérkezett egy eddiginél még magasabb, még szentebb Létbe.
Az üzenetben megköszöni azt, hogy emelkedünk, hogy elfogadjuk a Kenetet s hogy a hitünk oly nagy.
Ezen a napon az Atya is üzent az új Létből, keresd ki ezt az üzenetet is, ha még nem olvastad.
Még a víz is üzent, arról mesélt, hogy bennünk és körülöttünk, mindenhol ott van, s oltalmaz minket a víz is. Arra kér minket, hogy ne felejtsük el őt, benne vagyunk, s ő bennünk van. A víz is egy Isten, hálával tartozunk neki is. Vele is a szeretet köt össze minket. Egyek vagyunk vele, és arra kér minket, legyünk egyek, és ne felejtsük el őt. Itt lesz a víz üzenete is, keresd a Víz üzenetét.

Jézus Krisztus üzenete az új Létből
Történelmi tett

JÉZUS:
Jézus Krisztus üzenete
Így jusson el a Mennybe
Teáltalad gyermek,
Mert most én üzenek.

Én üzenem neked,
Mit mond a kenet.
Az új Létbe érve
Szeretetem a fényben,
Így dicsérve Létem.

Megüzenem neked
A Szent Szívben,
Mily szépen élek,
Mily dicsőségben,
S reményben
Így a Szent Létben.

Most én mesélek itt,
A Szent Szív húrjain pengetik,
Azt a lágy zenét,
Mivel szólamomat aláfestik.

Ez vagyok én itt,
Új Szent Létbe érve.
Szemeimnek fénye
Ontja sugarát a térben.

Szép angyalok körbeállnak,
Szépen szólva muzsikálnak,
Ez a Lét oly Szent Lét,
Megszenteli ügyünk ünnepét.

Így leszel te velünk,
Téged is megszentelünk,
S visszük hírül üzenetünk
Ezután is, szép kenetünk

Veled lesz,
S viszi hírét a kenetnek.
A kenet, miket üzenek
Megóvja kincseidet.

Ez a Lét oly Szent Lét,
Megóvja a szíved üzenetét.
Ezért légy velem itt,
Oldd föl a Lét perceit,

S vigyázz majd áldva,
Szép szavakat muzsikálva.
Így vagy te velünk itt,
Rügyeink nyílnak ki mind.

Magasan vagyunk mi,
Szépen bontjuk szirmaink.
Üzenjük a Létnek,
Milyen szép az egység,
S amit érzek

Felemel még magasabbra,
Szórva, áldva a szavaknak milliója,
Milliárdja és ezer szólama
Fog felröppenni itt még ma.

Így ünnepeljük új Létünk,
Ezt a Létet dicsérjük,
Szemeinkkel végigmérjük,
Ezt a vidéket, hova értünk.

S oly szent ez az ünnep,
Rügyekkel van tele a földed,
Amerre csak nézel,
Megpermetez az igével.

Ezerszer szent lesz
Most már a perced,
Így hidd el, ahogy megüzented.
Legyen szent s tiéd e kenet,
Oltalmazza a szívedet.

Itt vagyunk mi már,
A Lét szent birodalmán,
Hova nem értünk föl eddig még.
Veletek együtt lehetett ez ily Szentség.

Köszönöm nektek hogy emelkedtek,
Hogy elfogadjátok a kegyelmet,
Hogy oly szép hitetek,
Sokatoknak oly nagy a szívetek.

Áldjátok az imádságot,
Áldjátok a sóhajtásom.
Veletek vagyok, s az oltalom
Visz tovább az utamon.

Még feljebb emelkedünk.
Létünk, hova megyünk,
Ezerszer szebb talán,
Mit ígértünk.

Ez a Lét oly szent nekünk,
Permetezzük szép ügyünk.
Anyag nélkül létezünk.
Velünk lesz a kenet,

S mindent megadunk neked,
Hogy vidd hírül az üzenetet,
Mi elhagyja e szent ünnepet.
Oly szép a mi imádságunk,
Oly szép a mi szólamunk.

Remegtetjük kívánságunk,
S mindig így dalolunk.
Oly Szentül szólamolunk,
Hogy a hitünk megoltalmazzuk,

Mert hit nélkül nincs élet itt.
A hit viszi tovább a Lét üzeneteit,
Élteti és megszenteli,
A hitnek az új rügyeit.

Velem leszel jól és szépen,
S veled lesz az én reményem,
Hitem és üdvösségem
Oldódjon fel a fényben.

Szeretetem meglesz,
S mindig így üzenek,
Ezerszer veled lesz a kenet,
Szép, igaz Létedet
Így üzenjük meg neked.

TEODÓRA:
Fogadj jó szó!
Jézusom!
Hogy vagy te, szent Jézusom?

JÉZUS:
Oly szép ez a Lét,
Megérkeztem én,
Mit Atyám elkészített
Megkaptam én.

Oltalmam innen is árasztom,
Szép ügyeimet ugyan úgy
Kódolom, megóvom,
S remélem, hogy szép lesz életem
Itt a fényben.

Ez a fényesség még szentebb,
Még igazabb,
Még világosabb,
Még pozitívabb,
Még szentebb Lét,
Mint az eddigi Lét.

TEODÓRA:
De azért eljössz még közénk Jézus?
Hívhatunk téged?

JÉZUS:
Őrizd minden reményed.
Hívj engem gyermek,
Ha a sokaság kérlel.
Hívj engem gyermek,
Ha igaz a szíved.

Hívj engem gyermek,
Ha félelem kísértget.
Hívj engem gyermek,
Ha oltalom kell néked.

Ezerszer legyél te mellettem,
S dicséreted meglesz.
Oly Szent ez a perc,
Oly Szent ez a Lét,

Viszi hírül a Lét üzenetét,
A Szív permetét,
A Szent Szív Kenetét.

Az oltalmazó Lét,
Mi így dicsér,
Oltalom ez nékünk,
Mi mindig él.

Ezentúl innen mesélünk,
Így élünk,
Szép rügyeket,
Szép ügyeket

Innen permetezünk.
Veled legyen a Létünk,
Veled legyen a fényünk,
Téged is emelünk,
Mindent megszentelünk.

Szent a Létünk,
Az igazat meséljük.
Hidd el gyermek,
Veled vagyunk,
S oly szentül élünk.

Felemeltük a földet,
Oltalmunk mindig veletek lesz.
A távolság köztünk még szorosabb lett,
Nem messzebb kerültetek,
Hanem közelebb.

Így légy velem gyermekem,
Így oltalmazd a szívem.
Így legyél te velem
Minden percben megüzenve,

Mit üzenünk innen
A Szent Létből teveled.
Beköszönünk, s elmondjuk,
Mit a tavasz elhoz majd,
S az üzenet oltalmaz oly sokakat.

Lemezeink pörgetjük,
Megpendül a mi szívünk,
Veletek van a Létünk,
Oltalmunk és ígéretünk.
Így meséljük,

Így ontjuk szólamunkat,
S oltalmazzuk szavainkat,
S te megkapod kódjainkat,
Add tovább a manóknak,

Az angyaloknak, a tündéreknek,
A koboldoknak, az embereknek
A földön,
Kiknek szívét én őrzöm.

A szívek ki lettek nyitva,
Nincs már egy sem, mi be van zárva.
Oly Szentül igaz ez kincsem,
Hidd el nekem.

TEODÓRA:
Tudom, hogy igazat szólsz Jézusom.
Megszentelem a szólamod.
Megköszönöm neked,
Hogy itt voltál velem,
S elmondtad az üzenetet.

Adom tovább a népnek,
Mindig igazat mesélek.
Szóról szóra elmondom,
Mit kapok, s ad az oltalom.

S te nekem
Oly szent vagy kedvesem.
Üzeneted hírül viszem,
Megígérem neked Szentem.

JÉZUS:
Ez a Szív üzenete,
Ez a Menny kincse.
Legyetek velem itt,
Ebben a Létben.

Érezzétek a Kegyelmem,
A szeretetem.
Veletek vagyok,
Oltalmam árasztom,
Szentül szívemet kinyitom.

Gyertek velem,
Legyetek bennem,
Oltalmazzon a hitem,
Oltalmazzon a szívem.

Áradjon be a kegyelem
Ebbe a Létbe,
Mit sugároz a kenetem.

Legyen a Szent szív
Sarkig kitárva,
Oltalmazza a világot
Minden kis darabkája.

Ezért szólok én most,
Itt vagyok én most.
Oltalmazom szíved,
Megóvom a Léted.

Igen, mindent megteszek
Én érted gyermek.
Szentelje meg ígéretem,
Hogy ez így lesz.

Szeretlek gyermek. Testvérem,
Igaz Létem oltalmazd nékem.
Vigyázz ránk a Szent Szívben,
S mi vigyázunk rád a földi létben.

Ez így szent.
Szóródjon a permet,
S emelkedjen a Mennyben,
A hitben, mindenki, ki így ünnepel
Velünk együtt
Oltalmazom a szívünk,
Minden percét fölemeljük.

TEODÓRA:
Szeretlek Jézusom.

JÉZUS:
Legyetek velem itt,
Oltalmazzon benneteket a hit.
A hit perceit megszentelem itt,

Ebben a versben,
Ebben a szólamban
Megüzenve Létem,
S hogy így szólamoltam,
Ez történelmi tett nékem.

Oly magas a Létem,
Szent a dicsőségem,
Atyámmal egyben,
Oltalmazó Szívben.

Ezt még megüzentem,
Vidd tovább a hírem,
Elmesélem majd néked még,
Milyen szép itt nékem.
Ámen.

2016-01-06 © Jacsó Teodóra

0 Comments

A víz üzenete

13/1/2016

0 Comments

Hallottad már a víz megnyilvánulását szavakban?
Mióta hallom és értem őt, rájöttem, hogy micsoda kincsünk van őbenne, mennyi szeretetet visz, mennyi információt, és mennyire egy velünk a víz.
Az Atya arra tanított, hogy minden reggel köszöntsem a Napot, a fellegeket, az Eget. De a víz eszembe sem jutott, amíg a víz szóvá nem tette azt, hogy ne csak a Napot köszöntsem, hanem őt is. Milyen fontos és szép nekünk a víz! Megszentel és megtisztít minket.
Ez az üzenet vízkereszt-kor érkezett, 2016. január 06.-án, Jézus bemerítésének Szent ünnepén. Fogadjátok a víz áldásait. Fogadjátok meg tanácsait, és ne feledjétek el, hogy a víz egy velünk. Ha jelenlegi minőségetek még nem teszi lehetővé, hogy megértsétek teljes mértékben ezt, amit itt olvashattok, akkor is higgyétek el, mert hitetek elősegíti kódjaitok megnyitását, és a csodák befogadását számotokra is.

A víz üzenete

TEODÓRA:
Szent Víz,
Oltalmazz engem!
Szeretet a fényben
Veled üzenjen!

Oltalmam a Létben,
Szívem a reményben,
Viszi hírét egységem,
Meséljen a Létem.

Így üzen a fényem
Minden dicsőségben,
Velem legyen a permet,
Megüzeni szent minőségem.

Így üzenek néked Szent Víz,
Permetezve, mit ad a hit,
Mit visz hírül az Igaz Lét,
Az igaz Szív viszi kenetét.

Így őrizd a Lét szép hitét,
S a Népnek vidd tovább az üzenetét.
Te, mint Víz,
Ki mindenhová elér,
Szentül megölel ez a Lét.

Mindenben benne vagy,
Oltalmazd a szabad Lét ígéretét.
Ez legyél velem szép vizem,
S vidd tovább az üzenetem...

A Létben,
Ezerszer a reményben,
Így szólok én szépen,
Mindenkor az egységben.

Köszönöm szép vizem,
Hogy meghallgattad üzenetem.
S vidd tovább üzenetem iziben!
Köszönöm, szép vizem.

VÍZ:
A víz vagyok,
Halljad a sóhajom!
Halljad a szólamom:
Veled vagyok,
S oltalmam árasztom.

Cseppjeimben, kincseimben
Veled vagyok én,
Mindig minden percben.
Tebenned vagyok,
S körülötted,
Mindenhol ott vagyok.

Oltalmazó kódjaimat
Én neked megadom.
Szívemből kívánom,
Hogy kenetem, mi elhagyott,

Tevéled találkozzon,
S oltalmam ott maradjon
A te Létedben gyermek,
Így üzenve szent perceknek.

Legyetek velem,
Ne felejtsetek el engem!
Én ott vagyok mindenben,
Megisztok és megesztek,
Megfürdetlek benneteket.

A Létemet fölemelitek,
Bennem vagytok, sejtjeimben,
Én pedig tibennetek,
Oltalmazzátok a szívemet.

Én szeretetet viszek.
Halljátok meg üzenetemet!
,, Üzenem a Perceknek,
Hogy a Szent kenetet,

Mit a Létem megölelt
Veled üzenje meg,
S meséivel a Létnek,
Így ünnepelje Reményed.

Szép Kenetem,
Szép üzenetem
Vigye hírül a Mennynek,
S meséljen a Szent Perceknek,
Kódjaival az ünnepnek.

Ezerszer légy igaz hitben!
Ezerszer légy a reményben!
Így üzenem neked kincsem,
Mit szólok én tebenned gyermek:

Ideértem, s vittem száz üzenetet,
Mit a hitben tovaküldesz,
Mert te itten vagy szent gyermek,
A földre letelepítve,

Így, szentül idetéve,
Befogadóképességgel,
S mesékkel megszentelve,
Ez vagy te.

Viszed hírül az én fényem,
Az én Létem is,
Mint annyi szép Létet,
S mesélek én is.

Látod, hallod szavam,
S viszed az oltalmam.
Ezerszer itt a kincs:
Kezeidben, füleidben,
Szent lelkedben,
Szent szívedben.

Legyen meg a kincsed,
Oltalmazó szívedben
Mindig melegítsed a fényed.
Oltalmazd a Léted,
Ezerszer megszentelve a reményed.

Szép üzenet... hidd el,
Viszi híred s ünneped,
Így mesélek én neked,
Szórom a szép permeted.

Veled leszek az egységben,
Veled leszek a reményben,
Amíg csak élsz,
S utána is.

Veled lesz a fényem,
Vízcseppjeim, harmatjaim,
Szent kódjaim, hópelyheim,
Mind megszentelik a Létet,

A te Léted is... szent gyermek.
Így üzenek minden embernek:
Kódjaimat fogadjátok el
Szent gyermekek,

S szenteljétek meg üzenetemet,
Mert ez viszi híremet,
S így Szent lesz percetek.

Bennetek vagyok én,
S a Lét igaz tengerén,
Ami mindenhol ott van:
Bennetek, kódjaitokban,

Körülöttetek, az oltalomban, a világban,
A kincsekben, miket megmutattam,
S szólamomat ontottam
Ezerszer a Létben,

Ez vagyok én tibennetek,
S ti vagytok énbennem,
Egyek vagyunk gyermekek.
A szeretet legyen bennetek!

Én viszem a szeretetet,
Fogadjátok el a Kenetet.
Szentjeink és virágaink
Mind értetek szólnak itt.

Higgyétek el.
Legyetek egyek!
Ne feledjétek,
Mit üzen a Szív nektek.

Csillogjanak a remények,
Mosolyogjanak a percek,
Ezerszer szép üzenetet,
Vidd hírét az ügyemnek,

Az ünnepnek,
Ennek a Szent Percnek,
Mit megüzenek most véled,
Szent gyermek.

Ezerszer légy te a hit.
Oltalmazd a hit üzeneteit,
A Lét perceit.

Így üzen neked a víz.
Szenteld meg a víz perceit is.
Így legyél velem egy,
Szólamold perceimet...

S megüzenem neked,
Milyen szép,
Hogy egy lehetek
Veled.

S a többi ember elfelejtett.
Elfelejtett
Velem egynek lenni,
Szentté fölemelni.

Bánt engemet néha mindez,
De tudom, hogy ez másképp lesz,
Szent vizetek velem legyen,
Szent Oltalom üzenjen!

Létetekben fölemeljen!
Szentül mindent megünnepeljen!
Ezerszer legyen velem a hit,
S legyen veled, amit tanít:

Tanít a Léted,
Tanít a szíved,
Az oltalom, s az ügyed,
Szent Keneted neked.

Vizet a Létben
Bármikor kérhetsz,
Én megfelelek néked,
Mert összeköt minket a szeretet.

A szeretet, mi egy veled,
S egy velem,
S a Szent Kenet
Megölel perceidben.

TEODÓRA:
Köszönöm Szent Víz az üzenetedet.
Áldva legyél szent víz,
És vidd el minden embernek ezt az áldást,
Szentül igaz legyél mindig,
S vezessen a hit.
Ámen

0 Comments

Vidd magaddal az új Lét ígéretét

11/1/2016

0 Comments

"Így imádkozom én hozzátok, az Atya."
Az Atya azt ígéri, hogy ,,oltalmaz ez az üzenet" , azt kéri, hogy vidd magaddal összehajtogatva és alkalmazd, mint imádságot. Legyen mindig veled ez az ígéret, hogy erősítse a hitedet. Ez az állapot, amiben most vagyunk, az új Lét teremtésének folyamata.

Megkapod az oltalmat gyermekem,
Virágozz a szívemben.
Oldódj föl énbennem,
Új Létemben.

Új Kenetemet fogadd el.
Szeretetem veled legyen,
El ne hagyd az én Kenetem,
S el nem hagy az tégedet.

Oltalmazd a Létemet.
Velem legyél virágom.
Viruljon az oltárom,
Az oltalmam, a sóhajom.

Ez az új Lét.
Vidd az új Lét dicséretét,
Álmait és ígéretét.

Új Létem
Veletek egységben
Így élem,
S majd elmesélem,
Milyen az új Létem.

A szeretet a fényben
Veletek van kincsem.
Veletek vagyok egységben.

Ez az új Lét velem üzen,
Én pedig veled üzenek.
Szép egységed így lehet,
Fogadd el permetemet,

Hogy a Létnek minden titka
Kinyíljon a számodra.
Veletek leszek kincsem,
S létezésem minden kincse.

Mert mi az enyém, az a tiétek.
Fogadjátok el a Létet.
A Lét új dicséretét zengem.
Valahány Létet a jelenben.

Így üzenem, s viszem,
Viszem hírét,
Szép ígéretét,
Az új Lét teremtését.

Oltalmazd a virágom,
Oltalmazd az oltárom,
Dicsérd az én világom,
Szenteld meg az imádságom.

A Szent Létet veled élem
Ezerszer az egységben.
Micsoda dicsőségben!
Ez lesz neked Szent fényed.

Fényességed felemelhet,
S lesz neked új dicsőséged.
Emelkedj velem szentem,
Mert ezt a Létet nektek teremtettem.

Így legyél te velem egyben.
Szemeidben, szép kincseidben,
Ezerszer a Létben.
Ezerszer megüzenve szépen
Oltalmad e nemzetségben.

A Létnek szép fényében,
Új ígéretében,
Oltalmazó szép dicséretében
Velem legyél a Mennyben,
Hogy ezt még megszenteltem
Veled megüzenhessem.

Ezerszer szép csemete
Lángoló szép üzenete
Így hat majd a világra,
S viszi tovább a Szív oltalmára.

Vidd tovább az üzenetet,
Hidd el, szép lesz a Keneted.
Valóságban így imádkozom,
Így imádkozom én hozzátok,

Hogy elfogadjátok,
Amit én nektek felajánlok.
Ezerszer legyetek velem,
Szenteljétek meg a hitem,

A Létem,
Az örömöm, a fényem.
Ezerszer legyetek itt a Mennyben,
Mert én veletek élek itten.

Veletek akarok élni.
Veletek akarok lépni.
Veletek akarok üzenni,
Csakis értetek hívni, szólni.

Előkészítem itt ezt a Létet,
S gyertek,
Mert megüzenem néktek,
Mikor készen állok
Javaitokkal... felkiáltok:

Gyertek, s keressetek engem!
Oltalmazzátok a szívem.
Így vigyázok én tirátok,
S vigyázom szép oltárom,

Hogy mindig szóljon a dalom,
El ne feledjétek sóhajom.
Ezért van az én kívánságom,
Ezért van az én imádságom,

S küldöm az óhajom,
Tovább - tovább,
S az oltalom
Legyen utadon.

Vigyázzon rád sóhajom,
Megölelem holnapom,
S veled lesz a szólamom.
Ezerszer vidd utadon.

Hajtogasd és imádkozzál.
Hajtogasd mint Szent levelet,
Vidd magaddal az üzenetet.

Oltalomban szólamolva,
Ringatózva így valóba,
Ne feledj el engemet,
Mert én veled vagyok egy.

Szívemen a Kenet
Téged bepermetez.
Hidd el nekem ezt az imádságot,
Oltalmadra így kívánom:

Megszentelve megüzenni a Létben,
Ezerszer szép kincseidben.
Szemeidnek fényével
Legyél velem egységben,

S oltalmad így ünnepel,
Szép örömöd így felel,
Áldást hoz rád a pillanat,
A csillagok megoltalmaznak.

Minden virágon rügy fakad,
S szirmai kinyílnak a jónak.
Így ünnepelek,
Így várlak tégedet,

Szentül neked üzenek,
Veled leszek én egy,
S a Kenet veled lesz,
S oltalmaz ez az üzenet.

Soha ne hagyj el mátka,
Oltalmaz a szív kívánsága.
Minden embernek óhajára
Ringasson el mindeneket megáldva

Ez a szólam.
Így sóhajtom én valóban,
S óhajtom a szívemet
Kinyitni a Létemnek,

Új Szent üzenetemnek,
Szent egemnek,
Nyíljon meg szívemnek
Minden része a Mennyben.

Áldva legyen minden Kenet,
Mi viszi ezt az üzenetet.
Szentelje meg a hit,
Szenteld meg a hit perceit,

S a Lét lemezein
Így leszel te velem ím.
Rögzítik a hit permeteit,
Az örömöt permetezik.

Szórom a hitem iziben,
S lángnyelvekkel
Ontom szeretetem
Szívedben gyermekem.

Legyen ez így Szent velem.
Fohászom és Kenetem
Fogadd el gyermekem.
Érted szól minden,

Veletek leszek egyben
Szórom a permetem,
Oldódjon a szívem,
Szép Kenetem,

Mennyei üzenetem.
Létem, s Szent ígéretem
Így élem: mesélem,
Szentelem és üzenem Létem.

Új Létbe érkeztem,
Szeretetem így üzen.
Eddig szól most üzenetem.
Megszentelem szívügyem.

Velem legyél gyermekem,
Így szenteld meg Kenetem,
Szépen szóló, mennyei,
Ezüstös, aranyos szép üzenetem.

Neked permetezem.
Vidd hírül a Népnek,
Mert amit megígérek
Az úgy lesz.

Ígéretem mindig betartom,
S lesztek velem a fényben
Ezerszer megszentelve
Az ígéretben.

Szemeidnek létével,
Szép ígéret perceivel
Zendüljön föl a zsoltárom,
Nyíljon ki az oltárom.

Lépjetek be egymás után.
Virágozzatok, s oltalmazzatok,
Mert e Szív tirátok vár csupán.
Hogy elfogadjátok,
Mit már megmutatott.

Ámen.

2016-01-06 © Jacsó Teodóra

0 Comments

Isten új Léte

11/1/2016

0 Comments

Engedem a Létem,
Újabb szabad Létem
Áradni a térben,
Ezért ezt mesélem.

Meséimmel fényem
Bármit is üzenjen a Népnek,
Megpecsételi az egységet
Valamennyi Létnek.

Így mesélik az egységet,
S viszik hírül a meséket...
Mert az álom,
Amit most felkiáltok

Magasabb szinten lesz
Már most,
Mint az eddigi álmom,
Ezért légy te velem most!

Szüntelen ontom,
Meséimet mondom,
Minden álmom
Üdvözlöm a fákon.

Meséljenek a fák!
Mondják el szívem mosolyát!

Vigyük hírül az üzenetét,
Milyen szépet mesélek még!?
Mesélek még szépet,
Beterítem a vidéket.

2016-01-06 © Jacsó Teodóra

0 Comments

Szent ígéret a Magyar Nemzetnek

29/11/2015

0 Comments

Alig tudom elmondani saját szavaimmal, milyen szép dolgok történnek a Létezésben: hogy mennyit virrasztok, hogy fogadjam a dicséreteket. Most a Magyarok újra áldottak lettek, és ami ezt az Ünnepet kísérte énbennem - a kapcsolatban csatlakozva,- az a tudat teljes egysége volt. Létrejött az egység. Azért hagyom a tanításokban a személyesen nekem szóló részeket is benne, hogy a kapcsolat csodája érzékelhető legyen mindenki számára.
Az Atya szeretete, játékossága és öröme is kell, hogy megnyilvánuljon, mert ő szeretné, hogy ismerjétek meg a természetét. Én vele vagyok éjjel-nappal. A Reményről kell majd még meséljek nektek, mert a Remény velünk kell legyen, imádkozhatunk hozzá is, és ő ügyünkben eljár.
A Szent Kódokról is kell beszélnem nektek, amiket az Atya a versekbe, - a mesékbe belesző, és amelyek nyitják zárjaitokat, hogy megnyíljatok a kapcsolatra ... Vele.
Kezeléseim alkalmával is ilyen Kódok aktiválódnak.
Leborulva írom ezeket a ,, meséket'' , verseket, mert a két szívnek eggyé kell válnia a kapcsolatban, amikor születnek a rímek.
Magyarország áldása, a Nemzetnek tett Szent ígéret szépen mesébe és rímekbe csomagolva, Kódokkal átszőve itt olvasható.

Szeretettel, permettel leborulva: Jacsó Teodóra

Szent ígéret a Magyar Nemzetnek

Atya:
''Ne aggódjatok ti a holnapon,
Mert az én Sóhajom
Amint megadom
Megszentel minden napot:
A holnapot, a tegnapot.''

Teodóra:
''Ígéreted elhiszem,
S megszentelem iziben.
Velünk legyen a Pillanat
S ringassa el a titkokat.

Őrizem az ígéretem,
S megszentelem a Perceket.
Boruljon virágba,
Minden, mi van
A Létnek oltalmára!

A meséket zengem,
És szentül remélem,
Hogy velem a fényben,
Szent Perceimben

Velem van Reményem.
El ne hagyjon engem.
Repessen szívemben,
Intézze szép tervem.

Muzsikáljon nékem,
Oly szépen zenéljen,
Perdüljön táncra a Létem.
Mert velem van a fényem,
Oltalmazza Üdvösségem.''

Az Atya:
''Ezt kell tenned gyermekem.
A Reményt kérd szüntelen.
Reményed meglesz,
S itt vannak a Percek.
Meg kell, hogy öleljed

A Létezés ígéretét,
Vidd hírül a mesét,
Hogy az Oltalom
Oly boldog nagyon,

Veled van,
S elhozza holnapra
Mindazt, mire szükséged van.''

Teodóra:
"Remélem, hogy így van.

Megszentelem Reményem.
Így oldódom a fényben.
Szenteljük meg Ügyünket.
Szép Remény! Segítsd a szívünket,

Hogy mindig örömben járjunk,
Daloljunk és muzsikáljunk,
Szent szép szívünk kiviruljon,
Örömünk mindig megújuljon.

Szeretetünk fényessége
Legyen velünk az üdvösségben,
S a lámpások
És a virágok

Nyíljanak ki minden Létben,
Szemeink szép örömében
Cikázzanak a napfényben
A fények a szívünkben."

Atya:
"Lemezünk oly szépen pörög,
Emlékünk lesz így örök.
Zendüljön föl az ének,
Nincs még vége a meséknek.

Mesélek én még sokáig.
Mesélek én még sokat,
Hozza el a mosolyodat.
Azért kell velem lenned,
Hogy örvendezzenek a Percek.

Így örülünk napnyugtakor,
Mikor a cica dorombol,
Így virulunk hajnalban,
Mikor megvirrad a szép Nap.

Zengjen a szép fuvolaszó!
Ringatózzon a szép dallam,
Oltalmazza az igaz szó
Valahány szép határban.

Őrizzük az igaz kincsünk,
Szenteljük meg igaz Létünk,
Meséljünk,
Regéljünk, reméljünk.

Mindig szentül
Átjárja a szívünk,
A megnyíló örömünk.
Ezért leszünk mi boldogok,

Megölelve, amit elhozott,
Ringassa el a holnapot,
Oldja fel a szép pirkadatot,
Mentse meg a gondolatot,

Hogy a gondolat ragyogjon,
Szép permete széthulljon,
S ragyogó pici kövei
Legyenek a Lét szemei.

Így ringatózzon tova a vidéken,
A szeretet permete ezerarcú Létben.
A Lét minden síkja
Legyen kinyitva.

Üdvözletem élem,
Lágyan beborítja a Létem
Minden piciny térben.
Szentelődjön meg a fényem,

Mert én ezt elrendeltem,
Ezt én megígértem,
Ezt a Magyar népnek.
Ezt a szépséget.

Minden mélységet
Emeljük a fénybe,
Hozzuk a szép Létbe.
Nem engedjük mélyre,

Ontjuk a szép gondolatot,
Megéljük a hódolatot,
Hozzuk a titkos kapcsolatot,
Ünnepeljük a napot,
Mi a Népnek új utat adott.

Rá kell lépjen az igaz útra,
Ki kell nyíljon a kapcsolatra,
Velem kell hogy létezzen,
Örömben és fényben.

Ezerarcú szellemvilág
Hozza el a Létnek titkát.
Minden Szent imádságot,
Boldogságos Mennyországot.

Ez az akaratom tehát:
Magyarország!
Virradjon rád
Megannyi boldog Oltalom,
Menj tovább az utadon.

Hozd el a fényt a Népednek!
Viruló örömét szívednek.
Add nekik a boldogságot,
Mit neked adok,
A legboldogabb imádságot.

Vizsgáld meg a Nép szívét!
Öleld meg a Nép kezét!
Szívét-lelkét meséiddel
Töltsd meg a sok szeretettel!

Valahány szent szép dallam
Oldódjon föl a dalban,
S vigye hírét a gondolatnak,
Ennek a szép kapcsolatnak

Amit az öröm betöltsön!
Ne legyen soha börtön.
Derítsen a Lámpásom
Új fényt ezen az országon.

Meséljen a madár tánca,
Röpüljön bele a világba.
Leplezze le szép sorsod,
Utadat, híred, mosolyod.

Szentelődjön meg az Ünnep,
S vigye tova az Ügyünket:
Száz világba!
Száz sóhaj nyomába!

Valahány irgalommal,
Szomorúan betakart halommal,
Valahány nyomorral,
Bánattal és sóhajjal.

Leplezd le a kínokat,
Szenteld meg a titkokat,
Leborulva, kegyelemmel,
Szemeiddel, tekinteteddel,

Irgalmazva az Igaznak,
Leborulva az áldozatnak.
Áldozz tehát szép tündérlány,
Valahány tiszta fényű Oltárt.

El kell mesélned
A Népnek,
Hogy milyen szépek
Ezek a fények,

El kell vidd a gondolatnak:
Sugarait a Napnak
Derítse szét a világra,
Hogy megnyílt a Nép a boldogságra.

Aki nem él velem,
Nem leli permetem,
De ezt a Népet megszentelem.
Legyetek mindig velem!

Oltalmazzon szeretetem.
Vigye a szívetek bennem
A Reményeteket, Nemzeteteket,
Szereteteteket,

Szentelődjetek!
Örvendjetek!
Legyetek szépen
Velem egységben.

Leborulva, így indulva az útra.
Oltalommal betakarva
Valahány Igaz Létben
Így ünnepel a Reményem.

Reményem veletek legyen!
Oltalmam ünnepelje szívünket!

Szemeimben könnycsepp,
Meg kell legyen az Ünnep!
Veletek szép Nemzetem!
Magyarok! Viruljatok!
Lámpások! Oltalmazzatok!
Madarak! Röpüljetek!
Ünnepek! Örüljetek!
Szenteljetek meg minden felleget!
Viruljanak ki a hegyek!
A sötét fellegek menjenek!

Zengedelmem szüntelen ünneplem,
Valahány Létben szőve a meséket,
Hogy az Oltalmam,
Ahogy megígértem,
Megadjam néktek szüntelen.
Ezért kell létezzél a legszentebb fényben,
Hogy megértsed minden Reményem.

Megünneplem ezt a Nemzetet,
Szomorúan, áldottan, felemelve.
Mert e Nemzet Ünnepe
Lesz a jövő ígérete.

Mondd el a Népnek,
Hogy mit teszek érte!
Meséld el szívének
Mi a Szent Szív ígérete:

Egyek legyünk!
Ez kell nekünk!
Ezért élünk,
Meg kell legyen ez nékünk.

Lemezem perdül,
Arcod felderül,
Rigófüttyös dallal
Hozom a hírt szép szólammal,

Létednek minden titka
Így legyen velem újra,
Valahányszor leborulva,
Imádságot mormolva,
Hangsúlyozva a kapcsolatot
Velem szíved együtt dobog.

Szent Ügyünk
Szent szívünk.
Megoltalmazzuk valahány Létben,
Elringatjuk az Üdvösségben,
Letérdelünk,
Így mesélünk,

Így élünk mi itt a Létben.
Orcánkon a ragyogó permet,
Meséli a kincseket az Ünnepnek,
Hogy minden, mit én felemelek,

Szent lesz,
S meglesz rajta a Kenet.
Borulj hát le gyermekem!
Még egyszer add meg a szívünknek
A kapcsolatot,
Hogy a sóhaj, mi elhagyott,
Szépen leborulva
Oltalmazza a kódokat,
Miket adok teáltalad.

Ezt adom én a Népnek.
Ez a legszebb ígéret.
Legyetek a fényben fent!
Szenteljétek meg a Mennyt!
Az én szívem veletek legyen egy!

Szemeimnek fénye
Boruljon rá a vidékre,
Oltalmazza a legszebb Létet,
Mit csak e Perc megígérhet.

Szemed nyíljon ki,
Szíved örüljön,
Szálljon és röpüljön!
Ámen gyermekem.

A szép kapcsolat meglegyen.
El ne hagyj engem!
Szenteld meg a szívem!
Oltalmára szép Népednek
Írd meg ezt az Ígéretet!
S add hírül a Nemzetnek,
Hogy veletek van a természet.
Veletek van az ígéret.
Veletek van a Kenet.
S a Reményt el ne feledd!

Mondd el a Népnek,
Hogy a Remény
Hogy él.
Hogy élhet Szentséget,
Hogy hozhat kincseket.
Meg kell ünnepelnetek!
A Remény kell nektek.

*
Szép Reményünk!
Emeld Népünk!
Veled legyen az Ügyünk,
Hozd el az Ünnepünk!
Rigófüttyös dalával a Létnek,
Hozd el nekünk az Üdvösséget!

Ez a Nép legyen szabad,
Rendet tartva a Kódokban!
Legeslegszebb ígéretem
Ez legyen gyermekem!
Veled írom, veled szólom,
Veled ontom gondolatom.

Leckéink megírjuk,
Elmeséljük Szent kínunk,
Mikor a rímek születnek
A szívünkben gyermek.
Ezt kell tenned, s felemellek.

A Mennyeknek dicsérete
Így lesz velünk az Ünnepre.
S szunnyadó örömünk
Mindig eljön velünk.

Meg kell, hogy ismerje a Létet
A Nemzetnek tett ígéret.
A Nemzet már várja,
Hogy egy hang kikiáltsa!

*
Ezt a szólamot írd meg írnokom!
Ez az én legfontosabb kódom.
Most ezt dalolom.
Ezt kell tenned édes kincsem!
Más vágyam nincsen.

Vidd el nekik ezt a Létben!
Ismerjék meg, hova értem.
Veled kell, hogy ünnepeljem
Ezer fényét az új Nemzetnek.

Leplezd le csak szívem!
Vidd a hírt iziben.
S irgalommal betakarva,
Megszentelve, oltalmazva
Valahány igaz szónak,
Szent szép rigónak
Híre megy majd,
S az alkonyat elmondja,
Mit is akar a szív titka.

A Szent Szív remegve,
Oltalmazva a Mennybe
Ezerszer megszentelve.
Ezt kell tenned gyermekem!
Hozd el a Nép szívét nekem!

A rigódal velünk mesél majd.
Megüzeni a pirkadatnak,
Mit mondjon a napsugárnak.
A Nap ontja a sugarakat,
Kivirítja a gondolatokat.

Égjen a szívünk kapcsolata,
Éledjen fel a gondolata.
Varázsolja el a szívünk
Üdvösségünk és permetünk.

Lemezeink így írják,
Megőrzik és megóvják
Ezt a Pillanatot,
Mit Létünk elhozott:

Lengedezzél,
Permetezzél!
Szórjad szép fényedet
Emberekre,
Álltokra,
Szép Nemzetre.

Vidd ki a dicséreted!
Dicsérd a kék Eget!
Dicsérd a Mennyeket!
Dicsérd az Örök Fényt!''

Teodóra:
'' Dicsérem a kék Eget,
Dicsérem a Mennyeket,
Dicsérem az Örök Fényt.
S minden Igét,
Amit a Perc elhozott,
Oltalmazva e Szent szólamot.''

Atya:
''Lengedezzél szép szívem,
Nyugodj meg gyermekem,
Viruljál te bennem,
Legszentebb Kenetem
Itt él a szívemben:

Bemerítve, beterítve,
Szépen tele rügyekkel,
Megszentelve, fölemelve
Velem létezel.

Ezért van a mi Szent kínunk,
Meséinkkel beborítunk,
Szórjuk a Szent Ünnepet
Minden Létbe be,
Be kell menjen minden Létbe
A Nép szép ígérete.

Le kell omoljanak a falak,
Kitisztuljanak a kutak.
Valahány szép álmod
Így megtalálod,

Óvatosan lépkedve
Valahány szép rügyedre.
Mert a rügyed
A te Ügyed.

Ügyelj erre gyermekem.
Örvendezek én benned,
Kellett ez a Kenet,
Legyen meg ez neked.

Így beborítva, mosolyogva,
Ringatózva, oltalmazva,
Szívedet kinyitva...''

Teodóra:
''A legszentebb sugarakat oltalmazva
Egy kehely van a szívemben bent,
Mi rengeteg apró csillámot rejt.
S sugarak körbeveszik, ragyogtatják,
S ezt érzem a szívemben,
És ezek a pillanatok
Csodás szépek nekem.
Tele van kelyhem,
Meg van szentelve,
A szívem csordultig,
Föl van emelve,

Mit lehet még tennem,
Már nem tudok leborulni sem,
Felemelem fejem.
S érzem a szép természetet,
Ahogy körülöttem forogva
Permetét szórja
Minden elem:
Érzem a levegőt,
A tüzet, a vizet,
A földet,
Áldásait az örömnek,
Hogy így vagyunk mi egyek.
Mit kell még lelepleznem?
Mit kell még megígérnem?
Kérem!

Atya:
''A választ várva
A szív oltalmára
Megadom kincsem
Az utolsó zsoltárra.

Mesélek még néked
Nagyon sokat gyermek.
Legyél együtt vélem,
Oldódjanak a percek.

Meg kell éljed a szent fényed,
Valahányszor így, együttlétben.''

Teodóra
''Remélem.''

Atya:
''Kinyíljon a kapcsolatra
Minden szép Ügyed titka.
Ez az én Kenetem.
Úszol és dalolsz,
Mesélsz és áldozol,
Leplezd le a bánatot,
Amely még szívedben dobog.

Ne engedd a kapcsolatba,
Az Oltalom betakarja,
S elviszi az irgalom,
Tovaperdül szólamom.

Repes szívünk, örvendezünk,
Szüntelenül ünnepelünk.
Nem törődünk semmi mással,
Csak a boldogsággal.

Hogy velünk van az együttlét,
Az öröm, a mindenség.
Így ringatlak el,
Így üzenve.

Ámen, te kis szépség.
Legyen veled az egység.
Maradjon meg minden Létben,
Segítsen az együttlétben.

Le kell hulljon még egy fátyol,
Ez legyen a Mennyországod.
Valódi léted titka
Most fogan meg újra.

Ezek a Percek Szentek,
Le kell térdelj kincsem:
Mert minden szent Percben
Szórom a permetem.

Leplezd le az ígéretem
S megkapod Létemben,
Következő versemben.''

2015-11-26 © Jacsó TeodóraSzent ígéret a Magyar Nemzetnek

Atya:
''Ne aggódjatok ti a holnapon,
Mert az én sóhajom
Amint megadom
Megszentel minden napot:
A holnapot, a tegnapot.''

Teodóra:
''Ígéreted elhiszem,
S megszentelem iziben.
Velünk legyen a pillanat
S ringassa el a titkokat.

Őrizem az ígéretem,
S megszentelem a perceket.
Boruljon virágba,
Minden, mi van
A Létnek oltalmára!

A meséket zengem,
És szentül remélem,
Hogy velem a fényben,
Szent perceimben

Velem van Reményem.
El ne hagyjon engem,
Repessen szívemben,
Intézze szép tervem!

Muzsikáljon nékem,
Oly szépen zenéljen,
Perdüljön táncra a Létem.
Mert velem van a fényem,
Oltalmazza Üdvösségem.''

Az Atya:
''Ezt kell tenned, gyermekem.
A Reményt kérd szüntelen.
Reményed meglesz,
S itt vannak a percek.
Meg kell, hogy öleljed

A Létezés ígéretét,
Vidd hírül a mesét,
Hogy az Oltalom
Oly boldog nagyon,

Veled van,
S elhozza holnapra
Mindazt, mire szükséged van.''

Teodóra:
"Remélem, hogy így van.

Megszentelem Reményem.
Így oldódom a fényben.
Szenteljük meg Ügyünket.
Szép Remény! Segítsd a szívünket,

Hogy mindig örömben járjunk,
Daloljunk és muzsikáljunk,
Szent szép szívünk kiviruljon,
Örömünk mindig megújuljon.

Szeretetünk fényessége
Legyen velünk az üdvösségben,
S a lámpások
És a virágok

Nyíljanak ki minden Létben,-
Szemeink szép örömében
Cikázzanak a napfényben
A fények a szívünkben."

Atya:
"Lemezünk oly szépen pörög,
Emlékünk lesz így örök.
Zendüljön föl az ének,
Nincs még vége a meséknek.

Mesélek én még sokáig.
Mesélek én még sokat,
Hozza el a mosolyodat.
Azért kell velem lenned,
Hogy örvendezzenek a percek.

Így örülünk napnyugtakor,
Mikor a cica dorombol,
Így virulunk hajnalban,
Mikor megvirrad a szép Nap.

Zengjen a szép fuvolaszó!
Ringatózzon a szép dallam,
Oltalmazza az igaz szó
Valahány szép határban.

Őrizzük az igaz kincsünk,
Szenteljük meg igaz Létünk,
Meséljünk,
Regéljünk, reméljünk.

Mindig szentül
Átjárja a szívünk,
A megnyíló örömünk.
Ezért leszünk mi boldogok,

Megölelve, amit elhozott,
Ringassa el a holnapot,
Oldja fel a szép pirkadatot,
Mentse meg a gondolatot,

Hogy a gondolat ragyogjon,
Szép permete széthulljon,
S ragyogó pici kövei
Legyenek a Lét szemei.

Így ringatózzon tova a vidéken,
A szeretet permete ezerarcú Létben.
A Lét minden síkja
Legyen kinyitva.

Üdvözletem élem,
Lágyan beborítja a Létem
Minden piciny térben.
Szentelődjön meg a fényem,

Mert én ezt elrendeltem,
Ezt én megígértem,
Ezt a Magyar népnek.
Ezt a szépséget.

Minden mélységet
Emeljük a fénybe,
Hozzuk a szép Létbe.
Nem engedjük mélyre,

Ontjuk a szép gondolatot,
Megéljük a hódolatot,
Hozzuk a titkos kapcsolatot,
Ünnepeljük a napot,
Mi a Népnek új utat adott.

Rá kell lépjen az igaz útra,
Ki kell nyíljon a kapcsolatra,
Velem kell, hogy létezzen,
Örömben és fényben.

Ezerarcú szellemvilág
Hozza el a Létnek titkát.
Minden Szent imádságot,
Boldogságos Mennyországot.

Ez az akaratom tehát:
Magyarország!
Virradjon rád
Megannyi boldog Oltalom,
Menj tovább az utadon.

Hozd el a fényt a Népednek!
Viruló örömét szívednek.
Add nekik a boldogságot,
Mit neked adok,
A legboldogabb imádságot.

Vizsgáld meg a Nép szívét!
Öleld meg a Nép kezét!
Szívét-lelkét meséiddel
Töltsd meg a sok szeretettel!

Valahány szent szép dallam
Oldódjon föl a dalban,
S vigye hírét a gondolatnak,
Ennek a szép kapcsolatnak,

Amit az öröm betöltsön!
Ne legyen soha börtön!
Derítsen a Lámpásom
Új fényt ezen az országon!

Meséljen a madár tánca,
Röpüljön bele a világba.
Leplezze le szép sorsod,
Utadat, híred, mosolyod.

Szentelődjön meg az Ünnep,
S vigye tova az Ügyünket:
Száz világba!
Száz sóhaj nyomába!

Valahány irgalommal,
Szomorúan betakart halommal,
Valahány nyomorral,
Bánattal és sóhajjal.

Leplezd le a kínokat,
Szenteld meg a titkokat,
Leborulva, kegyelemmel,
Szemeiddel, tekinteteddel,

Irgalmazva az Igaznak,
Leborulva az áldozatnak.
Áldozz tehát, szép tündérlány,
Valahány tiszta fényű Oltárt.

El kell mesélned
A Népnek,
Hogy milyen szépek
Ezek a fények,

El kell vidd a gondolatnak:
Sugarait a Napnak
Derítse szét a világra,
Hogy megnyílt a Nép a boldogságra.

Aki nem él velem,
Nem leli permetem,
De ezt a Népet megszentelem.
Legyetek mindig velem!

Oltalmazzon szeretetem.
Vigye a szívetek bennem
A Reményeteket, Nemzeteteket,
Szereteteteket.

Szentelődjetek!
Örvendjetek!
Legyetek szépen
Velem egységben.

Leborulva, így indulva az útra.
Oltalommal betakarva
Valahány Igaz Létben
Így ünnepel a Reményem.

Reményem veletek legyen!
Oltalmam ünnepelje szívünket!
Szemeimben könnycsepp,
Meg kell legyen az Ünnep!

Veletek szép Nemzetem!
Magyarok! Viruljatok!
Lámpások! Oltalmazzatok!
Madarak! Röpüljetek!

Ünnepek! Örüljetek!
Szenteljetek meg minden felleget!
Viruljanak ki a hegyek!
A sötét fellegek menjenek!

Zengedelmem szüntelen ünneplem,
Valahány Létben szőve a meséket,
Hogy az Oltalmam,
Ahogy megígértem,
Megadjam néktek szüntelen.

Ezért kell létezzél
A legszentebb fényben,
Hogy megértsed
Minden Reményem.

Megünneplem ezt a Nemzetet,
Szomorúan, áldottan, felemelve.
Mert e Nemzet Ünnepe
Lesz a jövő ígérete.

Mondd el a Népnek,
Hogy mit teszek érte!
Meséld el szívének
Mi a Szent Szív ígérete:

,,Egyek legyünk!
Ez kell nekünk!
Ezért élünk,
Meg kell legyen ez nékünk."

-Lemezem perdül,
Arcod felderül,
Rigófüttyös dallal
Hozom a hírt szép szólammal,

Létednek minden titka
Így legyen velem újra,
Valahányszor leborulva,
Imádságot mormolva,

Hangsúlyozva a kapcsolatot
Velem szíved együtt dobog.
Szent Ügyünk
Szent szívünk.

Megoltalmazzuk valahány Létben,
Elringatjuk az Üdvösségben,
Letérdelünk,
Így mesélünk,

Így élünk mi itt a Létben.
Orcánkon a ragyogó permet,
Meséli a kincseket az Ünnepnek,
Hogy minden, mit én felemelek,

Szent lesz,
S meglesz rajta a Kenet.
Borulj hát le gyermekem!
Még egyszer add meg a szívünknek

A kapcsolatot,
Hogy a sóhaj, mi elhagyott,
Szépen leborulva
Oltalmazza a kódokat,
Miket adok teáltalad.

Ezt adom én a Népnek.
Ez a legszebb ígéret.
Legyetek a fényben fent!
Szenteljétek meg a Mennyt!
Az én szívem veletek legyen egy!

Szemeimnek fénye
Boruljon rá a vidékre,
Oltalmazza a legszebb Létet,
Mit csak e perc megígérhet.

Szemed nyíljon ki,
Szíved örüljön,
Szálljon és röpüljön!
Ámen gyermekem.

A szép kapcsolat meglegyen,
El ne hagyj engem!
Szenteld meg a szívem!
Oltalmára szép Népednek
Írd meg ezt az Ígéretet,

S add hírül a Nemzetnek,
Hogy veletek van a természet.
Veletek van az ígéret.
Veletek van a Kenet.
S a Reményt el ne feledd!

Mondd el a Népnek,
Hogy a Remény
Hogy él.
Hogy élhet Szentséget,
Hogy hozhat kincseket.
Meg kell ünnepelnetek!
A Remény kell nektek.

*
Ima A Magyar Népért:

,,Szép Reményünk!
Emeld Népünk!
Veled legyen az Ügyünk,
Hozd el az Ünnepünk!
Rigófüttyös dalával a Létnek,
Hozd el nekünk az Üdvösséget!
Ez a Nép legyen szabad,
Rendet tartva a Kódokban!"

Legeslegszebb ígéretem
Ez legyen gyermekem!
Veled írom, veled szólom,
Veled ontom gondolatom.

Leckéink megírjuk,
Elmeséljük Szent kínunk,
Mikor a rímek születnek
A szívünkben gyermek.
Ezt kell tenned, s felemellek.

A Mennyeknek dicsérete
Így lesz velünk az Ünnepre.
S szunnyadó örömünk
Mindig eljön velünk.

Meg kell, hogy ismerje a Létet
A Nemzetnek tett ígéret.
A Nemzet már várja,
Hogy egy hang kikiáltsa!

*
Ezt a szólamot írd meg írnokom!
Ez az én legfontosabb kódom.
Most ezt dalolom.
Ezt kell tenned édes kincsem!
Más vágyam nincsen.

Vidd el nekik ezt a Létben!
Ismerjék meg, hova értem.
Veled kell, hogy ünnepeljem
Ezer fényét az új Nemzetnek.

Leplezd le csak szívem!
Vidd a hírt iziben.
S irgalommal betakarva,
Megszentelve, oltalmazva

Valahány igaz szónak,
Szent szép rigónak
Híre megy majd,
S az alkonyat elmondja,
Mit is akar a szív titka.

A Szent Szív remegve,
Oltalmazva a Mennybe'
Ezerszer megszentelve.
Ezt kell tenned, gyermekem!
Hozd el a Nép szívét nekem!

A rigódal velünk mesél majd.
Megüzeni a pirkadatnak,
Mit mondjon a napsugárnak.
A Nap ontja a sugarakat,
Kivirítja a gondolatokat.

Égjen a szívünk kapcsolata,
Éledjen fel a gondolata.
Varázsolja el a szívünk
Üdvösségünk és permetünk.

Lemezeink így írják,
Megőrzik és megóvják
Ezt a Pillanatot,
Mit Létünk elhozott:

Lengedezzél,
Permetezzél!
Szórjad szép fényedet
Emberekre,
Állatokra,
Szép Nemzetre.

Vidd ki a dicséreted!
Dicsérd a kék Eget!
Dicsérd a Mennyeket!
Dicsérd az Örök Fényt!''

Teodóra:
'' Dicsérem a kék Eget,
Dicsérem a Mennyeket,
Dicsérem az Örök Fényt.
S minden Igét,
Amit a Perc elhozott,
Oltalmazva e Szent szólamot.''

Atya:
''Lengedezzél, szép szívem,
Nyugodj meg, gyermekem,
Viruljál te bennem,
Legszentebb Kenetem
Itt él a szívemben:

Bemerítve, beterítve,
Szépen tele rügyekkel,
Megszentelve, fölemelve
Velem létezel.

Ezért van a mi Szent kínunk,
Meséinkkel beborítunk,
Szórjuk a Szent Ünnepet
Minden Létbe be,-
Be kell menjen minden Létbe
A Nép szép ígérete.

Le kell omoljanak a falak,
Kitisztuljanak a kutak.
Valahány szép álmod
Így megtalálod,

Óvatosan lépkedve
Valahány szép rügyedre,
Mert a rügyed
A te Ügyed.

Ügyelj erre, gyermekem.
Örvendezek én benned,
Kellett ez a Kenet,
Legyen meg ez neked.

Így beborítva, mosolyogva,
Ringatózva, oltalmazva,
Szívedet kinyitva...''

Teodóra:
''A legszentebb sugarakat oltalmazva
Egy kehely van a szívemben bent,
Mi rengeteg apró csillámot rejt.
S sugarak körbeveszik, ragyogtatják,
S ezt érzem a szívemben,
És ezek a pillanatok
Csodás szépek nekem.
Tele van kelyhem,
Meg van szentelve,
A szívem csordultig,
Föl van emelve,

Mit lehet még tennem,
Már nem tudok leborulni sem,
Felemelem fejem.
S érzem a szép természetet,
Ahogy körülöttem forogva
Permetét szórja
Minden elem:

Érzem a levegőt,
A tüzet, a vizet,
A földet,
Áldásait az örömnek,
Hogy így vagyunk mi egyek.
Mit kell még lelepleznem?
Mit kell még megígérnem?
Kérem!

Atya:
''A választ várva
A szív oltalmára
Megadom kincsem
Az utolsó zsoltárra.

Mesélek még néked
Nagyon sokat, gyermek.
Legyél együtt vélem,
Oldódjanak a percek.

Meg kell éljed a szent fényed,
Valahányszor így, együttlétben.''

Teodóra
Remélem.

Atya:
''Kinyíljon a kapcsolatra
Minden szép Ügyed titka.
Ez az én Kenetem.
Úszol és dalolsz,
Mesélsz és áldozol,
Leplezd le a bánatot,
Amely még szívedben dobog.

Ne engedd a kapcsolatba,
Az Oltalom betakarja,
S elviszi az Irgalom,
Tovaperdül szólamom.

Repes szívünk, örvendezünk,
Szüntelenül ünnepelünk.
Nem törődünk semmi mással,
Csak a boldogsággal.

Hogy velünk van az együttlét,
Az öröm, a mindenség.
Így ringatlak el,
Így üzenve.

Ámen, te kis szépség.
Legyen veled az egység.
Maradjon meg minden Létben,
Segítsen az együttlétben.

Le kell hulljon még egy fátyol,
Ez legyen a Mennyországod.
Valódi léted titka
Most fogan meg újra.

Ezek a Percek Szentek,
Le kell térdelj,kincsem:
Mert minden szent Percben
Szórom a permetem.

Leplezd le az ígéretem,
S megkapod Létemben,
Következő versemben.''

2015-11-26 © Jacsó Teodóra

0 Comments

Jézus tanítása

27/11/2015

A mi ölelésünk tündökletes, ismerd meg ezt az érzést, keress minket, hogy ezt megadhassuk neked. Szeretetünk oly mélységesen szép teirántad. Szent szavaink szólnak hozzád mindenben, különböző formában nyilvánul meg szeretetünk. Ki e sorokat írja, oly szentül érzi már ezt a szeretetet, a kapcsolatot, legyetek vele minél többet, keressetek minket, mert a hitetek ápolására van szükségetek, vigasztaló szavainkra, szépségekre, miket embereken és a természeten keresztül juttatunk el hozzátok. Vegyetek róla példát, ki nap mint nap oly szentül leborul, hallva Atyám szavát. Szüntelenül ontja számotokra a tápláló kenyeret, mit atyám süt nektek. Oly szentül beszél Atyámhoz, oly nagy szeretettel, Atyám oltárától el nem mozdul, tanítja a szeretetet.

Oly sok idő eltelik, mikor a hívás után végre a feladatot megkapjátok, mire megkapja az, akit Atyám földi létéből felemel. Ebben a hosszú időben csak a hit van. Csak az ígéret. Semmi más nem ad örömöt. Az anyagot elengedik, de a szellemit még nem érintik. Hidd el, ez az alázat vonta őt oly közel Atyám szívéhez. Terád várnak azok a szépségek, kódok, melyek kezei nyomán itt az anyag birodalmában pecsétként neked is megadatnak. Így képviseljük mi a megváltást, gyógyítva a lényeket, beindítva a láthatatlan folyamatot, a transzmutációt, erősítve a hitet.

Látnod kell ezt gyermek. E kezek felemelnek. Engedd magad kiragadni ebből a létből. Örvendezz ennek a lehetőségnek. Láss tisztán, és sokat mesélünk még, hogy a mesékben lévő kódokkal megnyíljanak tudatod zárjai. Öröm ez nekünk, és várjuk a kapcsolatot veled is.

Mikor tanítvánnyá leszel, lassan mindent megértesz majd. Csak a nyitott szív tud befogadni minket. Erőd a hitedben van, és lehetőség nekünk a fejlődésre, a kapcsolatra. Úgy is mindenben változás történik. Változtasd ügyeidet velünk együtt a fejlődésed érdekében. Ez az egy út van. Mosolyod és örömöd szent nekünk. Örülj a létezésnek, a kapcsolatnak, a lehetőségnek, a küldötteknek, kiken keresztül üzeneteinket te is hallhatod. Olvasd a meséinket, s ünnepelj velünk, mert ez oly szép. Mesélünk még, s visszük hírül a világnak örömünket benned, hogy létezésed felemelkedik, s együtt dolgozhatunk az egység élményében, szentül, szépen és szeretetben, mint testvérek.

Oly igazságokat szólok, higgy nekem, és hívj engem. Várom a hívásodat, erre vágyom, s ha megkapom, veled leszek, s el nem hagylak. Bízz bennünk, sikerünk a te sikered, mindenki sikere, szeretete lesz. A vágyam erre hatalmas benned. Csak nyisd meg a kapukat, engedd áradni a benned lévő erőt. A szíved legmélyén van, amit keresel. Meg kell nyílnod a Lét számára. A Lét oly szentül óvja a kapcsolatot veled. Álmodja a kódjaidat, miket megadunk neked. Melengeti a szívedet és üdvözli létedet, mikor majd megérkezel hozzánk. Szent ügyünk érted éljük, virágzunk és szemléljük fejlődésedet.

Meséinkkel mondjuk el fejlődésed útját, miket ezek a kezek írnak Atyám szaván, Atyámmal beszélgetve az Oltárnál. Oly boldog létben élnek ők együtt. Csak az anyagi test van itt, hogy továbbadhassa az üzeneteket, hogy megkaphasd a kódokat, és meggyógyulhass teljesen. Hogy megkönnyebbülj te a létedben, és érezd egységedet, szeretetedet, hogy kinyílj a kapcsolatra, az örömre és ébredj rá, ki vagy valójában. Le kell ráznod magadról azokat a dolgokat, amik akadályozzák ezt a fejlődést. Örömmel és szeretetben létezz. Olvasd ezeket a meséket, olvadj a kapcsolatban, mikor veled vagyunk és találkozunk, szeretetünk megnyilvánul.

Mondd el nekünk problémáidat. Mondd el nekünk, mi foglalkoztat. Óvd a gondolataidat a rossztól, szépen gondolkodj. Döntéseid előtt kérdezz engem, hogy legszentebb utat járva hozd meg döntéseid, ne vigyenek el azok az útról, mit Atyám neked szánt.

Ki e sorokat írja, Atyám oldalán szüntelen teremt már Atyámmal együtt, s a Lét tengerén együtt virágoznak ők, s ez így lesz örökké. Szentelj időt nekem, mit velem töltesz. Szentelj figyelmet nekem, és én neked is meg fogok nyilvánulni szavaimmal. Higgy nekem, mert ha hiszel, akkor majd mikor meghallod hangomat, tudni fogod, ki vagyok én, ki oly szépen szól hozzád, s mutatja az utat.

A szent bárányod mindig melletted vagy fölötted van, csak te nem látod. Így haladok én melletted utadon, akkor is, ha te nem figyelsz rám. Bár értenél mindig, mikor szólok hozzád. Léted is megértenéd, ha beszélgetnél velem, s üdvözölnél, mikor felébredsz, mikor étkezel, mikor megmosod szemeidet, arcodat. Ott vagyok az étkeidben, ott vagyok a vízben, mit arcodhoz emelsz, s tisztítalak, áldalak mindenekkel téged. Hát így figyelj rám, és így ismerj meg engem, mert én bizony mondom néked, hogy ismerlek téged. Tudom, merre visz az utad, s hogy a mi országunkban mi vár majd. S ha felébredsz, és te is látni fogod ezeket, akkor ünnepelni fogsz.

Nincs semmi, ami ennél fontosabb lehet, hogy hazaérkezz és velünk legyél. Oly szép és igaz ez, légy velünk, szeretetünket ismerd meg, mert ha megismered a mi szeretetünket, attól a perctől kezdve fogod igazán tisztelni magad. Olyan szeretettel veszünk körül téged, hogy megismerd léted, hogy szent szavainkkal érintünk téged. A mi örömünk, megbecsülésünk, a mi látásunk hat majd rád, s te is hatsz majd ugyanígy a világra, s olyanná leszel, mint szentjeink, kik egyek Atyámmal, s az ő oldalán élnek és virulnak. A szolgálat, mit ez jelent, oly magas szintű, nagy dicsőség vár rád, hidd el. A te dicsőséged a mi dicsőségünk, a te örömöd a mi örömünk. Mindig magasztalni fogunk, mindig megkapod a feladatokat, hogy a Szent Szív oltalmára, velünk létezve, együtt tevékenykedve megtedd, ami részedre felkínált lehetőség a szolgálatra, miközben nagy dicsőségben élsz velünk. Így élünk mi itt a Mennyben, nap mint nap ünnepelve, dicsőítve a Napot, a fellegeket, az Eget, a Holdat, az örömöt, hogy létezik a szép természet mindenekben.

Vegyél rész ebben, fogadd el szentségedet, mi lényeged. Örömünnepek várnak velünk rád. Megélheted szent fényességedet. Atyám felöltöztet, szépségek vesznek körül. Köztünk jársz majd. Hidd el. Látomásaid mutatják majd mindezeket, és hinni fogsz nekem. Szeretetem elfogadod, s együtt leszel velem. Kérdezz bármikor, meghallom én, csak bátran szólj. Keress engem, minket, örömünk nagy lesz, s vár az ünnep mindenekkel. Szent ügyünk így lesz teljes, veled és velem, irgalommá a szívedben. Keresd meg azt a létet, mi örökséged. Atyám létedet vigyázza. Árasztja a Kegyelmet. Szeretetében az Oltalom van, s az Oltalom megnyilvánul életedben. Így vagy te vezetve, mikor valami nem sikerül neked, az is érted van, hogy el ne hagyd az utat. Csakis erről van szó, mindig és mindig, hogy haladj az úton, az Úr Útján járj. Ennyit kell tenned, hogy figyeled, mi történik. Oly szent ügyünk. Érted van minden és minden.

Soha nem büntetünk téged. Bírád egyedül a törvény, s te magad. Tudd, hogy amit mással teszel, azt teszed magaddal, add a kezed és ne tégy önmagad ellen, mert az neked fog fájni, hanem óvd a Lét minden kis szövetdarabkáját, mely rólad mesél, hiszen te vagy. Áldalak szívemből, őrizz a szavaidban, ki így szól hozzád, oly szépen. Így beszélj te is hát. Tiszteld magad. Így tiszteld magad szavaidban és létedben, s az egység ellen nem vétkezel. Vigyázz erre, áldott, szent gyermek.

Atyádnak Fia

<<Previous

December 07th, 2016

Őrizd a szívem

Az Atya üzenete

Atyád szól hozzád

Jézus Krisztus üzenete az Új Létből

A víz üzenete

Vidd magaddal az új Lét ígéretét

Isten új Léte

Szent ígéret a Magyar Nemzetnek

Jézus tanítása

Jacsó Teodóra

Kategóriák