Mikor a faágak foglyul ejtik a vízcseppeket,
az eső oly szépen permetez.
Bepermetezi a tisztaságot,
mit az őszi természet megáldott.
Szépen borul a vidéken,
s ontja vizét a természet
egy szép zöld fenyőre,
ki kiment a mezőre.
Akkor még kisded volt,
mikor ide kigyalogolt,
de már felnőtt mára,
s rigóknak büszke vára.
Az ő szép koronája,
szép, sudár fája
a természet szép példája,
csak felnézni lehet rája.
Oly magas a csúcsa,
hogy elfér rajta
a lét minden titka.
... S a fenyő ezt tudja,
bár, nem beszél róla.
2015. 11. 15. © Jacsó Teodóra
az eső oly szépen permetez.
Bepermetezi a tisztaságot,
mit az őszi természet megáldott.
Szépen borul a vidéken,
s ontja vizét a természet
egy szép zöld fenyőre,
ki kiment a mezőre.
Akkor még kisded volt,
mikor ide kigyalogolt,
de már felnőtt mára,
s rigóknak büszke vára.
Az ő szép koronája,
szép, sudár fája
a természet szép példája,
csak felnézni lehet rája.
Oly magas a csúcsa,
hogy elfér rajta
a lét minden titka.
... S a fenyő ezt tudja,
bár, nem beszél róla.
2015. 11. 15. © Jacsó Teodóra