Zúg a szél,
zúg a szél,
oly szentül mesél.
Csak zúgolódik naphosszat,
kergeti az utunkat.
A szélben...kinyílik a létem,
s hatását veled élem.
Barátom az nékem;
megállok én vele szemben,
csak jönne, s felemelne!
Csak fújjon rajtam át!
Mossa el az idők baját!
Amit régen kértem,
a szűkebb résen
már nem juthat át.
Így lett a régi vágyból gát.
Megszűri a természet,
mit az idő elérlelt.
Ezért van ez mivelünk,
hogy annyi vágyat elengedünk.
... S elviszi pillanatunk.
s akkor...mi ujjonghatunk,
mert a legszebb percek
velünk ünnepelnek.
© Jacsó Teodóra
zúg a szél,
oly szentül mesél.
Csak zúgolódik naphosszat,
kergeti az utunkat.
A szélben...kinyílik a létem,
s hatását veled élem.
Barátom az nékem;
megállok én vele szemben,
csak jönne, s felemelne!
Csak fújjon rajtam át!
Mossa el az idők baját!
Amit régen kértem,
a szűkebb résen
már nem juthat át.
Így lett a régi vágyból gát.
Megszűri a természet,
mit az idő elérlelt.
Ezért van ez mivelünk,
hogy annyi vágyat elengedünk.
... S elviszi pillanatunk.
s akkor...mi ujjonghatunk,
mert a legszebb percek
velünk ünnepelnek.
© Jacsó Teodóra