A ceruzák és ecsetek...
olyan szép létet festenek...
Engedd meg az ünnepet,
s fess a létnek örömöket!
Szentelj időt ennek,
és képeid felemelnek.
Ezrek kérik, hidd el!
Több lesz a világ képeiddel.
Legeslegszebb virágok
a vásznadon csinálod,
s ha szépen pingálod,
reményedet meglátod.
... Mert a szépségek
mind képekben beszélnek.
Rigónak, és mesének
ezek a percek szentek.
Hát a legszebb mennyben
így lesz meg a lecke.
Mert ez is egy feladat.
Így irgalmazz magadnak!
Legyen igaz a léted!
Hát fogd meg az ecsetet,
és fess egy rétet!
Meglátod, szép lesz,
csak legyen reményed.
Reményed meglesz,
a képed szép lesz.
Örvend az ígéret,
szövi a meséket,
festi a képeket,
zengi a rímeket,
keveri a színeket.
Ez a legszebb, ami lehet.
Ez a te ajándékod, kedvesem.
Jer, s legyél énvelem!
Áldozd fel a léted,
egész lényed az ügynek,
s életed szép lesz.
Virulj a létben,
szépülj a térben,
zengj a mesékben,
szunnyadó ígéretben,
legszentebb örömökben.
Szeretett perceid
azt fogják zengeni,
hogy olyan jó veled élni,
szépeket mesélni,
képeket festeni.
Ez olyan szép lesz!
Engedj a létnek,
s érezd,
ez így lesz!
Lelkem viruló kincse,
meséld el milyen a létben;
milyen a menny ígérete,
a szentek dicsérete!
Szemeidben szólnak,
füleidben oldódnak,
s a kis rigóknak
szép dalokat szólnak.
Szentelj figyelmet az időnek,
mert ő veled mindig szép lesz,
s virul a létnek
minden perce egyre.
Lengjenek a percek,
meséljenek a lelkek,
mert téged felemelnek,
s a rügyek kiserkennek.
© Jacsó Teodóra
olyan szép létet festenek...
Engedd meg az ünnepet,
s fess a létnek örömöket!
Szentelj időt ennek,
és képeid felemelnek.
Ezrek kérik, hidd el!
Több lesz a világ képeiddel.
Legeslegszebb virágok
a vásznadon csinálod,
s ha szépen pingálod,
reményedet meglátod.
... Mert a szépségek
mind képekben beszélnek.
Rigónak, és mesének
ezek a percek szentek.
Hát a legszebb mennyben
így lesz meg a lecke.
Mert ez is egy feladat.
Így irgalmazz magadnak!
Legyen igaz a léted!
Hát fogd meg az ecsetet,
és fess egy rétet!
Meglátod, szép lesz,
csak legyen reményed.
Reményed meglesz,
a képed szép lesz.
Örvend az ígéret,
szövi a meséket,
festi a képeket,
zengi a rímeket,
keveri a színeket.
Ez a legszebb, ami lehet.
Ez a te ajándékod, kedvesem.
Jer, s legyél énvelem!
Áldozd fel a léted,
egész lényed az ügynek,
s életed szép lesz.
Virulj a létben,
szépülj a térben,
zengj a mesékben,
szunnyadó ígéretben,
legszentebb örömökben.
Szeretett perceid
azt fogják zengeni,
hogy olyan jó veled élni,
szépeket mesélni,
képeket festeni.
Ez olyan szép lesz!
Engedj a létnek,
s érezd,
ez így lesz!
Lelkem viruló kincse,
meséld el milyen a létben;
milyen a menny ígérete,
a szentek dicsérete!
Szemeidben szólnak,
füleidben oldódnak,
s a kis rigóknak
szép dalokat szólnak.
Szentelj figyelmet az időnek,
mert ő veled mindig szép lesz,
s virul a létnek
minden perce egyre.
Lengjenek a percek,
meséljenek a lelkek,
mert téged felemelnek,
s a rügyek kiserkennek.
© Jacsó Teodóra