Elindul a mesemátka,
s megy a szeretet oltalmára.
Megy a napsugárban,
megáll a csillagok alatt...
Csillognak a napsugarak;
szép fényesen beragyognak
mind, a fényeket
az oltárra, hogy fényes legyen.
Ahogy azt megcsodálja,
tovább ügyködik a lét oltalmára.
Kinyitják a kapukat,
megszentelik a sugarak:
a szent, szép, új sugarak,
amiket a lét megmutat.
... S lesz új országunk,
álmaink, és virágunk.
Csillognak azok a pelyhek,
mit értünk szór be
a létbe
ez a permet.
Megújulva szól a nóta,
csíkos mesében dalolva,
a szent sugarakkal oltalmazva,
bejárva a zeg-zugokba.
Értünk szól az igaz nóta,
szent igékhez kapcsolódva.
Mert a hajnal beragyogja;
így lesz csíkos ez a nóta.
T.: De szép volt, atyám!
Köszönöm.
2017. 12. 05. © Jacsó Teodóra
s megy a szeretet oltalmára.
Megy a napsugárban,
megáll a csillagok alatt...
Csillognak a napsugarak;
szép fényesen beragyognak
mind, a fényeket
az oltárra, hogy fényes legyen.
Ahogy azt megcsodálja,
tovább ügyködik a lét oltalmára.
Kinyitják a kapukat,
megszentelik a sugarak:
a szent, szép, új sugarak,
amiket a lét megmutat.
... S lesz új országunk,
álmaink, és virágunk.
Csillognak azok a pelyhek,
mit értünk szór be
a létbe
ez a permet.
Megújulva szól a nóta,
csíkos mesében dalolva,
a szent sugarakkal oltalmazva,
bejárva a zeg-zugokba.
Értünk szól az igaz nóta,
szent igékhez kapcsolódva.
Mert a hajnal beragyogja;
így lesz csíkos ez a nóta.
T.: De szép volt, atyám!
Köszönöm.
2017. 12. 05. © Jacsó Teodóra