Viruló madárka oltalmazva várja,
hogy megszólaljon a szív imádsága.
Várva várja, és szól a szív nem sokára:
,,Igazán szól a dicséret,
oltalmazva mindig téged.
Talán a szív dala, az mindig ideérhet."
Így szól a szív imádsága,
megsokszorozódva várva várja,
hogy az ítélet elhangozzon vala.
Várva várja, s szóra szó jön...
Ismételten eljön a fényözön.
S ha majd a nap süt vala,
ismét eljön a szív dala:
,,Értünk szólva, muzsikával,
ismét a létünk fölépül.
Fölépül már az új nyár,
s értünk villan a napsugár.
Talán a villanó dal tovanyargal,
s viszi a fényt tavasszal.
Viszi messze, akár az ég aljára elkíséri,
s mesét mond néki.
Így szól az ég dala,
ünnepelve, mosolyogva.
Talán a te léted is szép lesz,
s ünnepel a dicséret.
Ámen.
Ezer egység énekeljen neked szépet!"
2022. 04. 19. © Jacsó Teodóra
hogy megszólaljon a szív imádsága.
Várva várja, és szól a szív nem sokára:
,,Igazán szól a dicséret,
oltalmazva mindig téged.
Talán a szív dala, az mindig ideérhet."
Így szól a szív imádsága,
megsokszorozódva várva várja,
hogy az ítélet elhangozzon vala.
Várva várja, s szóra szó jön...
Ismételten eljön a fényözön.
S ha majd a nap süt vala,
ismét eljön a szív dala:
,,Értünk szólva, muzsikával,
ismét a létünk fölépül.
Fölépül már az új nyár,
s értünk villan a napsugár.
Talán a villanó dal tovanyargal,
s viszi a fényt tavasszal.
Viszi messze, akár az ég aljára elkíséri,
s mesét mond néki.
Így szól az ég dala,
ünnepelve, mosolyogva.
Talán a te léted is szép lesz,
s ünnepel a dicséret.
Ámen.
Ezer egység énekeljen neked szépet!"
2022. 04. 19. © Jacsó Teodóra