Veled egységünk, szívünk,
élj velünk te, reménységünk!
Áldjuk meg a pillanatot,
ami nekünk békét hozott!
Áldd meg ezt a Mennyországot!
Szép csoda igaz mosolya
elkísér engem oda,
ahonnan nem mentem el soha.
... Mert emlékszem már,
hogy milyen szép egy zsoltár...,
s mely így üzen már:
,,Legyen itt a pillanat már!"
S a pillanat vár...,
a csodára rátalál.
Ő őrzi a napot,
amely sok csillagot hozott.
Szép ez a remény:
mesélünk, és kész.
Így élünk mi itt,
s meséinket elhiszik
akik itt élnek,
itt, ebben a létben,...
s szépek, mert e perc felemel,
s egységbe hoz mindenekkel.
Áldd meg az
igaz dalt ma!
... Szép is, jó is,
és ébredezik a határ ma.
Ez az álom valóra váljon,
mert érted is sír az ángyom.
Ez a muzsika dallama,
s oly jó, hogy megmutatta a csoda,
hogy milyen szép ez a furulya.
Fújja, fújja, fújja...
Az arany útra
ráfújja a port a melódia.
... S visszük
hírét már az arany úton,
hogy érted is egységünk
aranyport szór az úton.
Érted járok énekelve,
arany úton megpihenve.
Érted énekelek,
hogy halld ezt a zengedelmet...
Ezért élek itten,
az új utak tengerében,
szépen mesélve az ígéretben,
hogy milyen szép a tengerem,
milyen szép a csoda dallam...,
s most, hogy dalra fakadtam,
megszólal a trombita.
Áldva legyen minden ima!
Ezt a csoda szent permetet
érted meséltem a mennyben,
hogy legyél itt a szent kegyelemben,
és mindig csak dicsérj engem.
Dicséretért szép szó jár ma,
arany úton muzsikálva.
Értünk szólva így meséljük:
,,Hess innen...te, félelmünk!"
Elhessegetjük a vágyunk,
mert úgy megnyugvást nem találunk,
s hívjuk a kegyelmet...
Kegyelemben áldva legyen,
mi lesz a szent permetben!
Ezer egység velünk él,
s szép ez az egész ünnepség;
mert itt állnak az óriások,
a lidércek, a pillangók,
meg a kis tulipánok.
Értük őrizzük a létet,
hogy legyen mit mesélned
holnap is a venyigében,
a kis tündérke igéjében.
Értünk szól a pillanatban
a csoda, ahogy dalra fakadtam.
Mesélj velünk te is szépen,
a kis tündérke meséjében!
Áldás a pillanatra,
ami nekünk ezt a dalt elhozta!
Áldás az igaz létre,
aki nekünk ezt elmesélte!
Hess innen...te, félelem!
Az igaz ügyben légy velem!
Megőrizzük szíveden,
amiben az egységed meglelem.
Így őrizzük pillanatunk,
aki nekünk békét hozott,
s a liliomot,
mi díszíti a pamlagot.
Ezt az álmot veled látom,
nyíljon ki a határon
szép álmom,
s igaz lángom!
Ezt a mesét átformálom,
s máris igazra váltom.
Így teremtek én száz csodában,
s mert veled igaz lángot láttam...
Hess innen...te, méltatlanság!
Terád már egy szép csoda vár.
Ámen, gyermekem.
Mesélj velem, szép szívem,
még-és-még, iziben
a tengeren, ahol elhiszem,
hogy milyen
szép a kegyelem...
Érted legyen a mennyben
minden szép permetem
ezeregy éjszaka meséiben,
s álmaidban, szüntelen.
Ámen, szent gyermekem.
Szent, ölelő szívem
teérted így üzen...,
a boldog lét igaz perceiben.
Ámen, kincsem.
Mesélünk még sok csodáról,
s a szép Csodaországról,
s az álmok rabjairól,
a szép rózsabimbóról,
ki mosolyog a Jóból.
2018. 01. 09. © Jacsó Teodóra
élj velünk te, reménységünk!
Áldjuk meg a pillanatot,
ami nekünk békét hozott!
Áldd meg ezt a Mennyországot!
Szép csoda igaz mosolya
elkísér engem oda,
ahonnan nem mentem el soha.
... Mert emlékszem már,
hogy milyen szép egy zsoltár...,
s mely így üzen már:
,,Legyen itt a pillanat már!"
S a pillanat vár...,
a csodára rátalál.
Ő őrzi a napot,
amely sok csillagot hozott.
Szép ez a remény:
mesélünk, és kész.
Így élünk mi itt,
s meséinket elhiszik
akik itt élnek,
itt, ebben a létben,...
s szépek, mert e perc felemel,
s egységbe hoz mindenekkel.
Áldd meg az
igaz dalt ma!
... Szép is, jó is,
és ébredezik a határ ma.
Ez az álom valóra váljon,
mert érted is sír az ángyom.
Ez a muzsika dallama,
s oly jó, hogy megmutatta a csoda,
hogy milyen szép ez a furulya.
Fújja, fújja, fújja...
Az arany útra
ráfújja a port a melódia.
... S visszük
hírét már az arany úton,
hogy érted is egységünk
aranyport szór az úton.
Érted járok énekelve,
arany úton megpihenve.
Érted énekelek,
hogy halld ezt a zengedelmet...
Ezért élek itten,
az új utak tengerében,
szépen mesélve az ígéretben,
hogy milyen szép a tengerem,
milyen szép a csoda dallam...,
s most, hogy dalra fakadtam,
megszólal a trombita.
Áldva legyen minden ima!
Ezt a csoda szent permetet
érted meséltem a mennyben,
hogy legyél itt a szent kegyelemben,
és mindig csak dicsérj engem.
Dicséretért szép szó jár ma,
arany úton muzsikálva.
Értünk szólva így meséljük:
,,Hess innen...te, félelmünk!"
Elhessegetjük a vágyunk,
mert úgy megnyugvást nem találunk,
s hívjuk a kegyelmet...
Kegyelemben áldva legyen,
mi lesz a szent permetben!
Ezer egység velünk él,
s szép ez az egész ünnepség;
mert itt állnak az óriások,
a lidércek, a pillangók,
meg a kis tulipánok.
Értük őrizzük a létet,
hogy legyen mit mesélned
holnap is a venyigében,
a kis tündérke igéjében.
Értünk szól a pillanatban
a csoda, ahogy dalra fakadtam.
Mesélj velünk te is szépen,
a kis tündérke meséjében!
Áldás a pillanatra,
ami nekünk ezt a dalt elhozta!
Áldás az igaz létre,
aki nekünk ezt elmesélte!
Hess innen...te, félelem!
Az igaz ügyben légy velem!
Megőrizzük szíveden,
amiben az egységed meglelem.
Így őrizzük pillanatunk,
aki nekünk békét hozott,
s a liliomot,
mi díszíti a pamlagot.
Ezt az álmot veled látom,
nyíljon ki a határon
szép álmom,
s igaz lángom!
Ezt a mesét átformálom,
s máris igazra váltom.
Így teremtek én száz csodában,
s mert veled igaz lángot láttam...
Hess innen...te, méltatlanság!
Terád már egy szép csoda vár.
Ámen, gyermekem.
Mesélj velem, szép szívem,
még-és-még, iziben
a tengeren, ahol elhiszem,
hogy milyen
szép a kegyelem...
Érted legyen a mennyben
minden szép permetem
ezeregy éjszaka meséiben,
s álmaidban, szüntelen.
Ámen, szent gyermekem.
Szent, ölelő szívem
teérted így üzen...,
a boldog lét igaz perceiben.
Ámen, kincsem.
Mesélünk még sok csodáról,
s a szép Csodaországról,
s az álmok rabjairól,
a szép rózsabimbóról,
ki mosolyog a Jóból.
2018. 01. 09. © Jacsó Teodóra