Mikor megvirrad, harmatos a fű, s a rezgő falevelek.
Kis katicák várják a boldog perceket,
hogy a hajnali nektárból szürcsölhessenek.
A rigók is szomjasak,
már mindjárt kisüt a Nap,
s elillan a tiszta nedű.
A harmatot Isten jól kiporciózza,
mikor csillogó növényeit csodálja,
melyek cseppektől ragyognak.
Olyankor megtisztítja a földet, jól laknak
a rigók, a katicák, a kis bogarak,-
behinti a földet teremtményei szomjának oltására.
...S a természet zsibong, a rózsák is ünnepelnek,
örömükben színes ruhákba öltöznek;
minden reggel várják a friss harmatot, s örülnek...
S fölveszik rózsaszín, sárga, piros ruhájukat,-
mit Isten megtisztított: a leggyönyörűbb selymet.
Az ünnepet illatukkal fokozzák, így dicsőítik Istent.
Hálásak létükért, szépségükért,
és nem sandítanak másik rózsa szépségére;
nem mondják, susogják irigykedve: ,,Szebb a másik szirma."
Ámde egyszer egy rózsa mégis megirigyelte társát:
,,Én még csak kis bimbó vagyok, Rózi pedig már kész virág.
Hogy ki van nyilva!
Körüldongják a méhek, bogarak,
és hasznukra lehet nektárjával,
ők pedig cserébe bibéit beporozzák."
Mondja a bimbócska: ,,Én is akarok kinyílni,
kész rózsa lenni, hogy megpihenhessenek szirmaimon
a dongók, a méhek. De mikor fogok végre kinyílni?"
Odaszáll a pillangó csöndesen pihegve:
,,Ugyan, kis bimbó;
amíg középpontodban nem érett meg a nektár,
nem jöhetnek a méhek, a dongók,
kelyhedben az édes virágpornak érni kell még,
hogy a kereső kis méhek rátaláljanak.
Addig, amíg megérlelődsz, rejtsd el bimbóid alatt,
mit minden rózsa birtokol, s az idő eljövetelével
megkapod, mit érlel benned a bölcs természet.
Hidd el, akarattal siettetni nem kell.
Áldást érlelsz te is,
mely tiéd, senki másé.
A rózsa, ha hamar kinyílik,
túl hamar elhervad, ó... sietni minek hát?
Mire háromszor megvirrad, megkapod új ruhád."
© Jacsó Teodóra
Budapest, 2014. 03. 06.
Tükörben a boldogságom
Kegyelem
Kis katicák várják a boldog perceket,
hogy a hajnali nektárból szürcsölhessenek.
A rigók is szomjasak,
már mindjárt kisüt a Nap,
s elillan a tiszta nedű.
A harmatot Isten jól kiporciózza,
mikor csillogó növényeit csodálja,
melyek cseppektől ragyognak.
Olyankor megtisztítja a földet, jól laknak
a rigók, a katicák, a kis bogarak,-
behinti a földet teremtményei szomjának oltására.
...S a természet zsibong, a rózsák is ünnepelnek,
örömükben színes ruhákba öltöznek;
minden reggel várják a friss harmatot, s örülnek...
S fölveszik rózsaszín, sárga, piros ruhájukat,-
mit Isten megtisztított: a leggyönyörűbb selymet.
Az ünnepet illatukkal fokozzák, így dicsőítik Istent.
Hálásak létükért, szépségükért,
és nem sandítanak másik rózsa szépségére;
nem mondják, susogják irigykedve: ,,Szebb a másik szirma."
Ámde egyszer egy rózsa mégis megirigyelte társát:
,,Én még csak kis bimbó vagyok, Rózi pedig már kész virág.
Hogy ki van nyilva!
Körüldongják a méhek, bogarak,
és hasznukra lehet nektárjával,
ők pedig cserébe bibéit beporozzák."
Mondja a bimbócska: ,,Én is akarok kinyílni,
kész rózsa lenni, hogy megpihenhessenek szirmaimon
a dongók, a méhek. De mikor fogok végre kinyílni?"
Odaszáll a pillangó csöndesen pihegve:
,,Ugyan, kis bimbó;
amíg középpontodban nem érett meg a nektár,
nem jöhetnek a méhek, a dongók,
kelyhedben az édes virágpornak érni kell még,
hogy a kereső kis méhek rátaláljanak.
Addig, amíg megérlelődsz, rejtsd el bimbóid alatt,
mit minden rózsa birtokol, s az idő eljövetelével
megkapod, mit érlel benned a bölcs természet.
Hidd el, akarattal siettetni nem kell.
Áldást érlelsz te is,
mely tiéd, senki másé.
A rózsa, ha hamar kinyílik,
túl hamar elhervad, ó... sietni minek hát?
Mire háromszor megvirrad, megkapod új ruhád."
© Jacsó Teodóra
Budapest, 2014. 03. 06.
Tükörben a boldogságom
Kegyelem