1.
Mélyen van a nemzet útja.
A szívébe kell eljutnia,
és őrizni a hitet.
A hitetek visz előre titeket.
Legszebb dolog a hit,
őrizni a hit perceit.
Oly fontos dolog az,
mint leporolni önmagad.
Így szemléld a hitet hát,
s legyen meg a boldogság!
... Mert a hit én vagyok,
s én boldogságot adhatok.
Olyan hangosan sóhajtok...,
itt van minden, mit óhajtok;
a szívetekben, gyermekek.
... Mert ti velem vagytok egyek.
Ezt nézzétek hát,
milyen a boldogság:
eggyé válni a Teremtővel,
együtt lenni a magvetővel,
ölelve pihenni karjain,
szépíteni a jelen percein.
Csak olvad az öröm,
csak omlik a lét,
meghozva a jelen dicséretét.
... S az idő, mi suhan,
tovaperdül nyomtalan.
A nyomokat elsöpri a szél...
Csak a rigó, az regél,
ki mindig oly szépet mesél...
Öntözi a földet a víz,
meglehet, hogy szeretetből sír?
Mikor vihar fellegek úsznak az égen,
lehet, az is szeretetből légyen?
Nem hitted volna, tudom jól,
de így van ez, tudjad mostantól;
hogy a víz maga a szeretet.
Minél több van belőle,
annál inkább így van ez.
2.
A hit, mit veled töltök,
az én örömöm.
Csordultig tele a pohár,
tartalmát ki nem öntöm.
Ezért vagyok én veletek,
mert titeket úgy szeretlek.
Veletek van a Megváltó,
a boldog oltalom,
s az út pora.
Ne feledd el soha!
Úgy tegyél:
vegyél részt a megváltásban,
legyél velem minduntalan!
Őrizd fiam szavát,
szenteld meg a szív ritmusát!
Valahányszor csillagok
átölelik a napot,
vágyaid oldódjanak,
mossák le a csörgő patakok!
Most is,... ha a hitet látom,
könnycsepp ragyog a pillámon,
mert olyannyira tisztelem én,
mikor él az igaz remény.
Illatoznak a virágok,
mesélnek a csillagok.
Őrzői a tudás fái,
szépségnek gondolatai,
megelevenedő mesék őrei,
liliom illatú reggelek meséi.
3.
Ki kell nyíljon a gyermekek szíve,
őrizve a szent hitet...,
olvadni a pillanatban,
bomlani a kapcsolatban...
Káprázatos szépnek lenni,
csak hinni és zenélni,
mesélni oly szépet,
hinni a meséket.
Oltalom elviszi a szépet,
be, a szíved közepébe,
s ez így van jól, gyermekem.
Én ezt így szeretem.
Én ezt teremtettem,
legszentebb gyermekem.
Oly élettel teliek a mesék,
miket így zengek én.
Mesélek hát még sok szépet én.
Örökké mesélek,
mert én ezért élek.
Én így teremtek
mindig valami szépet.
4.
Aki ragaszkodik a múlthoz,
annak az megnyugvást nem hoz.
Áldott perceidet
csak a jelenben leled.
Találj hát rá örömödre,
itt, a mesében elrejtve
lesznek a kulcsok mindahhoz,
mit a jelen pillanat elhozott.
Oly szent ez énnekem,
áldott, gyönyörű gyermekem.
Oldódj hát föl e versben,
kincsed ide elrejtettem.
Kibomlik, mi neked kedves,
mi a sorsokban oly rejtelmes.
Ki van nyitva a szeleped,
megadom, mi adható, ha engeded.
Engedd meg a jelen csodáját,
aki vagy, annak megnyilvánulását,
hogy a szépség, mit képviselsz,
itt legyen már énbennem!
Fogadd el áldott ajándékaidat,
a legszentebb, szép titkokat!
Oltalom van a szívedben,
oly szép, hogy ezt megtehettem.
Az elfogadás a nagy titok,
így leszünk mi mind boldogok.
... S a szent útnak pora,
mi szeretetünk záloga.
A csillagok most zenélnek,
illatozva fütyörésznek.
A sejtjeid álmodnak,
virulnak és kinyílnak,
életet adva a perceknek,
miket veled tölthetek.
Igen, ez csak így lehet.
A boldogság mi mindent megtehet...,
e kapcsolatban veled lehet.
Virágozzon hát a szíved,
oldódjon a lényeged!
Ragyogjanak a szent csillagok,
ahová csak nézhetek!
5.
Kell még a szív hasadása,
kell még tovább hasadni,
hogy lássa a szép természet,
hová lehet eljutni.
Kongatjuk a harangokat,
csillapítjuk vágyainkat,
megindítjuk a jövőt,
mikor én is eljövök.
Újra itt leszek veled,
s érezni, mi a szeretet.
Csodaváró, szép napod,
így lesz neked, kedvesem.
Örömöd és boldogságod
így biztosan megleled.
Vigyázz a nagy tisztaságra,
mit a pillanat hozott!
Valahány név a naptárba,
minden embert elhozok.
Itt lesz veled, s a kódokat kéri,
mi szívét kinyitja majd néki.
Nyisd hát meg a kutat,
mi száz szép képet mutat,
oldva a szép fellegeket,
eloszlatva sötét eget.
Mert a te eged legyen kivirulva,
csak nyílj meg az oltalomra!
Meséld el a fellegeknek,
hogy milyen szépen vagy itt vélem!
Érzem én a kapcsolatot,
s ezt a szépet óhajtom.
Veled lenni és regélni
minden percen így tudok.
Kilenclyukú híd alatt
nyugszik el a pillanat.
Egy kicsit most elfáradt...
Elpihen egy kicsit,... bocsánat,
hogy a pillanat most alábbhagy.
Ámen.
© Jacsó Teodóra
Mélyen van a nemzet útja.
A szívébe kell eljutnia,
és őrizni a hitet.
A hitetek visz előre titeket.
Legszebb dolog a hit,
őrizni a hit perceit.
Oly fontos dolog az,
mint leporolni önmagad.
Így szemléld a hitet hát,
s legyen meg a boldogság!
... Mert a hit én vagyok,
s én boldogságot adhatok.
Olyan hangosan sóhajtok...,
itt van minden, mit óhajtok;
a szívetekben, gyermekek.
... Mert ti velem vagytok egyek.
Ezt nézzétek hát,
milyen a boldogság:
eggyé válni a Teremtővel,
együtt lenni a magvetővel,
ölelve pihenni karjain,
szépíteni a jelen percein.
Csak olvad az öröm,
csak omlik a lét,
meghozva a jelen dicséretét.
... S az idő, mi suhan,
tovaperdül nyomtalan.
A nyomokat elsöpri a szél...
Csak a rigó, az regél,
ki mindig oly szépet mesél...
Öntözi a földet a víz,
meglehet, hogy szeretetből sír?
Mikor vihar fellegek úsznak az égen,
lehet, az is szeretetből légyen?
Nem hitted volna, tudom jól,
de így van ez, tudjad mostantól;
hogy a víz maga a szeretet.
Minél több van belőle,
annál inkább így van ez.
2.
A hit, mit veled töltök,
az én örömöm.
Csordultig tele a pohár,
tartalmát ki nem öntöm.
Ezért vagyok én veletek,
mert titeket úgy szeretlek.
Veletek van a Megváltó,
a boldog oltalom,
s az út pora.
Ne feledd el soha!
Úgy tegyél:
vegyél részt a megváltásban,
legyél velem minduntalan!
Őrizd fiam szavát,
szenteld meg a szív ritmusát!
Valahányszor csillagok
átölelik a napot,
vágyaid oldódjanak,
mossák le a csörgő patakok!
Most is,... ha a hitet látom,
könnycsepp ragyog a pillámon,
mert olyannyira tisztelem én,
mikor él az igaz remény.
Illatoznak a virágok,
mesélnek a csillagok.
Őrzői a tudás fái,
szépségnek gondolatai,
megelevenedő mesék őrei,
liliom illatú reggelek meséi.
3.
Ki kell nyíljon a gyermekek szíve,
őrizve a szent hitet...,
olvadni a pillanatban,
bomlani a kapcsolatban...
Káprázatos szépnek lenni,
csak hinni és zenélni,
mesélni oly szépet,
hinni a meséket.
Oltalom elviszi a szépet,
be, a szíved közepébe,
s ez így van jól, gyermekem.
Én ezt így szeretem.
Én ezt teremtettem,
legszentebb gyermekem.
Oly élettel teliek a mesék,
miket így zengek én.
Mesélek hát még sok szépet én.
Örökké mesélek,
mert én ezért élek.
Én így teremtek
mindig valami szépet.
4.
Aki ragaszkodik a múlthoz,
annak az megnyugvást nem hoz.
Áldott perceidet
csak a jelenben leled.
Találj hát rá örömödre,
itt, a mesében elrejtve
lesznek a kulcsok mindahhoz,
mit a jelen pillanat elhozott.
Oly szent ez énnekem,
áldott, gyönyörű gyermekem.
Oldódj hát föl e versben,
kincsed ide elrejtettem.
Kibomlik, mi neked kedves,
mi a sorsokban oly rejtelmes.
Ki van nyitva a szeleped,
megadom, mi adható, ha engeded.
Engedd meg a jelen csodáját,
aki vagy, annak megnyilvánulását,
hogy a szépség, mit képviselsz,
itt legyen már énbennem!
Fogadd el áldott ajándékaidat,
a legszentebb, szép titkokat!
Oltalom van a szívedben,
oly szép, hogy ezt megtehettem.
Az elfogadás a nagy titok,
így leszünk mi mind boldogok.
... S a szent útnak pora,
mi szeretetünk záloga.
A csillagok most zenélnek,
illatozva fütyörésznek.
A sejtjeid álmodnak,
virulnak és kinyílnak,
életet adva a perceknek,
miket veled tölthetek.
Igen, ez csak így lehet.
A boldogság mi mindent megtehet...,
e kapcsolatban veled lehet.
Virágozzon hát a szíved,
oldódjon a lényeged!
Ragyogjanak a szent csillagok,
ahová csak nézhetek!
5.
Kell még a szív hasadása,
kell még tovább hasadni,
hogy lássa a szép természet,
hová lehet eljutni.
Kongatjuk a harangokat,
csillapítjuk vágyainkat,
megindítjuk a jövőt,
mikor én is eljövök.
Újra itt leszek veled,
s érezni, mi a szeretet.
Csodaváró, szép napod,
így lesz neked, kedvesem.
Örömöd és boldogságod
így biztosan megleled.
Vigyázz a nagy tisztaságra,
mit a pillanat hozott!
Valahány név a naptárba,
minden embert elhozok.
Itt lesz veled, s a kódokat kéri,
mi szívét kinyitja majd néki.
Nyisd hát meg a kutat,
mi száz szép képet mutat,
oldva a szép fellegeket,
eloszlatva sötét eget.
Mert a te eged legyen kivirulva,
csak nyílj meg az oltalomra!
Meséld el a fellegeknek,
hogy milyen szépen vagy itt vélem!
Érzem én a kapcsolatot,
s ezt a szépet óhajtom.
Veled lenni és regélni
minden percen így tudok.
Kilenclyukú híd alatt
nyugszik el a pillanat.
Egy kicsit most elfáradt...
Elpihen egy kicsit,... bocsánat,
hogy a pillanat most alábbhagy.
Ámen.
© Jacsó Teodóra