Versek és mesek

A gondolat ruhája

19/10/2019

Felszáll a páva,
Egy szent utcában.
Virágok nyílnak nyomában.

A mennybe száll,
A holdra jár,
S az égben vár;
Lesz - e új zsoltár.

Így... megpihen egy ágon,
Ámde föl ne szálljon!
Csak várjon, amíg a pillanat
Megszüli a gondolatokat.

A gondolat,
Az egy hangulat,
Mely úgy jó,
Ha jól mulat.

Ha jól mulat a gondolat,
Akkor jól van a hangulat.
A hangulat remegve szól:
Feleségül kéri a gondolatot.

Ám a gondolat könnyen párt cserél,
Az ő élete mást ígér...
Mert ha megváltozik a gondolat,
Akkor megváltozik a hangulat.

A te gondolatodnak
Milyen ruhája van?
Szépen ragyog, és fénylik?
Vagy... fakók és elfeslettek a ruhái?

Az én gondolatom káprázatos!
Mindig kell, hogy legyen rajta csillogó gomb.
Kell neki szép keszkenő,
Csipkéből egy selymes kesztyű,

Hogy a létezésben,
Ahogy vele élek,
Finom érintése
Oldja fel a létem.

A te gondolatod miként ragyog?
Hogyan él a világos gondolatod?
Sötétbe bezárva?
Ólajtó sincs kitárva?

Vagy kinyitod a kapukat,
És a gondolat szabad?
Milyen megfoghatatlan,
Mégis felruházható a gondolat.

Öltöztesd fel a gondolatodat!
Adj neki meleg selyem kabátot;
Rózsaszínt vagy türkizkéket,
Aranyos, szép csipkéket.

Oltalmazó szép díszeket,
Koronát és ékszereket.
Megérdemli a gondolat,
Meghálálja ajándékaidat.

Gondoskodj hát gondolataidról!
Így szépen élhetünk, és jól,
Mert ha szép ruhákban jár a gondolat,
Akkor jó lesz a hangulat,
S talán nem kap mindig kosarat.

2015.10.31. © Jacsó Teodóra

0 Comments

Veletek létezzek én

18/11/2015

0 Comments

De én ember vagyok,
Akkor is, és folyton
Megyek veletek az úton.

Megoldottam már ügyemet,
Így mentek el a fellegek,
S lettek szépek a leanderek.

Kivirultak a tengerek,
Elém hajoltak a hegyek.
Veletek is így lehet,
Csak keressetek engemet!

Velünk van a vigasság,
A szent kegyelem oltalmán,
S a Menny kapuja kitárul,
Lassan minden feltárul:

Virulnak a tengerek,
Elénk térdelnek a hegyek.
Velünk van már a vigasság,
A szép mennyei társaság.

Csak ennyi az egész,
Csak létezz,
És létezz,
Még, és még!

Hogy a rímek hazatérnek,
S jönnek a mennyei lények,
Hogy a csodát megmutassák;
Milyen szép ez a vigasság.

*
Semmi pardon,
Én perdülök sarkon,
Csak mesélek
És zenélek,

Veletek együtt élek.
Szép mesétek
Velem így lesz,
Együtt írjuk át a vidéket,

Hogy a földön
Ne legyen börtön,
S az öröm
Mindent betöltsön!

Szép a Mese vára,
Itt lakik a Mese-mátka.
Szép subája, szép ruhája,
Olyan szép az ő bundája.

Mindene a Mazsolája,
Az ő kedves manócskája.
Hát bizony, tündér lányok és fiúk,
A mesékből nincs kiút.

Elvezetnek vissza, oda,
Ahonnan nem mentél el soha;
Vissza a szíved közepébe,
Ide, erre a szép vidékre...

Ahol hisznek a csodákban,
A mesék birodalmában,
A szép angyali szólamokban,
Az örömben, a mosolyban.

Hát már megint szólamoltam,
Oly szépen daloltam!
Szunnyadjon el a remény,
Veletek létezzek én!

Szép utunkon így megyek én
Ezen a vidéken eléd,
S hozom neked a mesét,
Hogy ami kell, megértsed még.

*
Szép tubicám,
Szép tündérleány,
Tündérfi, vagy akármi ám!
Velem legyél az oltárnál!

Mert haza kell vigyem a mátkát,
Meg kell kapja a kabátját,
A szép, új menyegző ruháját,
Tulipánját, s örömből a jussát.

Muzsikáját elhúzzák,
Szívét, lelkét kitárják,
Megsúgják a gondolatát,
Megölelik, megcsókolják.

Boldogságban fürdetik,
Szeretik és ünneplik,
Elringatják,- úgy vigyázzák
Minden álmát. Ez vár rád!

© Jacsó Teodóra

0 Comments

Nyíljon ki az Igaz Létem

18/11/2015

0 Comments

Viruljon az üdvösségem,
Velem legyen szép reményem!
Mesékben, és üdvösségben
Ragyogjon a kedvességem!

Nyíljon ki az Igaz létem,
A teremtett mindenségben!
Meséljen a mesékben,
Őrizzen a szentségben!

Ringatózzon a szívemben,
Szenteltessék meg a szívemben!
Örömöm kitárom, és benned várom,
Hogy kinyíljon már az oltárom.

Szunnyadjon el a fájdalom,
Öleljen meg a Napom!
Simuljon hozzá az Oltalom,
Erősítsen az utamon!

Vigyázzon rám a szív-királyom,
Örvendezzen mindig az oltáron!
Segíts, hogy őrizzük a lángot,-
Üdvözölve a boldogságot!

2015-11-18 © Jacsó Teodóra

0 Comments

A tündérleány muzsikál

16/11/2015

0 Comments

Az Atya mesél:

1

A pillanat tükrében
Úgy száll fel most a reményem,
Hogy légy velem megint egységben.

Szentelj figyelmet nekem,
Mert ez az én életem!
Oly szép ez, gyermekem!

Csak viruljon a hitem,
Oltalmazza a szívem,
Mi ott van mindenben!

Így légy te mellettem;
Örömben, és üdvben,
Létemben, szépségben!

Mesélek én néked
Mindig valami szépet,
Csak oldd föl a reményed!

Hogy a szabad létem
Viruljon már szépen,
Meséljen a szép természet

Mindig valami szépet.
Mert nekem ez így legyen,
A mesélő szép legyen,

Boldog legyen egységben,
Örömben és nevetésben,
Mindig vidáman, a mesében!

2

Szép tündérlány úgy muzsikál,
Hogy a Fűszál is kiált már.
Örömében rikkant egyet:
''De jó, hogy elhoztad a percet!

Én ezért most megölellek
Téged, kedves kis tündérke.
Legyél velem estére,
S énekelj nekem, Fényecske!

Röpülj bele a szívembe!
Szórd be zenéd e kelyhembe,
Hogy örvendjen a mesék kincse,
Hogy velünk van estére!

Szép tubicám,
Szép kisleány,
Viruljon az öröm ám!

Hogy együtt vagyunk,
S így dalolunk,
Muzsikálunk,
Polkát járunk,

Aztán pedig szunnyadunk,
Szép pázsiton elpihenünk.
Kis virág a mi fészkünk,
Puha kis menedékünk.

Vigyázza a létünk,
Hogy mindig így meséljünk,
Hogy máskor is zenéljünk.

3

A rigódal velünk nyargal,
Meséljük minden tavasszal,
Sok szép ígéretet betartunk,
Így lesz szép a holnapunk.

Mindig új feladatot kapunk:
Szépítjük a pirkadatot,
Megünnepeljük a Napot,
Hogy velünk ő felragyoghatott.

Szentelj figyelmet a mának,
A szép szemed csillagának,
Mert sokan vigyázzák azt,
Megünneplik a csodákat,

S a szent boldogságot,
Hogy az öröm kivirágzott,
S eljött őrizni a lángot."

Mesélik az álmot,
Hogy az öröm száll most.
Kinél van a láng most,
Óvja, vigyázza az álmot.

2015-11-16 © Jacsó Teodóra

0 Comments

Szeresd a gyermeket

13/11/2015

0 Comments

..Mikor először megpillantod gyermeked,
Egy piciny kéz megremeg.
Kinyílik a szíved, s érzed,
Hogy ez a csöpp kis lény szeret.

Kis tündérkék hintón hozzák a perceket,
Hogy ti boldogan együtt legyetek.
A kis kék szempár...
Azt meséli, hogy téged szeret már.

S hogy vigyáz a kapcsolatra,
Megszenteli sóhajodat,
Megöleli a holnapodat.
Elringatják a lelkedet
Szorítva a piciny kezek.

S a Mennyben csilingelnek,
Fuvoláznak, énekelnek.
Oly nyugodt és békés kincsed,
Úgy szeret ő mindig téged.

Jól vigyázz a kapcsolatra,
Mert a két szív örök hangja
Beszélgetve, muzsikálva
Az új világot imádkozza!

Szeresd a gyermeket,
Áldd meg a perceket,
Mert a legszebb percek
Ötven év múlva is felemelnek!

Valahányszor egy kis rigó felröppen,
Megszólal egy kis harang szívedben.
Vigyáznak a kapcsolatra
Az égi muzsikusok, dalolva...

Őrizve a pillanatot,
Hogy sokáig ragyogjatok,
Hogy kéz a kézben járjatok,
Sok mesét mondjatok,-

Majd szép nyári alkonyatkor
A szép mese neked szól,
Pici rigó, kis álmodó,
Piros arcú, pici lény,

Ki ma született,
Szép kis szíve,
Kicsi meséje
Örökké várja a fényt.

2015-11-13 © Jacsó Teodóra

0 Comments

A Szép Remény meséje

7/11/2015

0 Comments

Örömében a létnek,
Meséiben a térnek,
Rímeiben a pillanatnak,
Sugaraiban a Napnak,

Így legyél te
Velem hát,
Így vívunk meg
Minden csatát!

Így írjuk az örömünket,
Szépítjük az életünket,
Szunnyadó álmainkat,
Rigódal-szólamainkat.

Így legyél te velem, ím',
Hogy örvendjen minden rím!
Ezért van a mese-mátka,
Hogy daloljunk trillázva.

Sóhajaiban a szélnek,
Az ünnepeknek, a mesének,-
Örömöm teérted zengem,
Áldás van a kezeidben.

Szunnyadó álmok
Mind valóra válnak,
A rigó füttye aranyozta,
Aranyat ad a napsugárnak.

Szórjuk szét az igét szépen!
Szunnyadó kis rigó
Rigódal nélkül nem lehet,
Csak a mesékről énekel.

Így mesélünk minden percben,
Meséljük el a felleget!
Még rábeszéljük, hogy fessenek;
Fessenek a kék égre szép időt estére!

Bolondozom, mókázom,
Így lesz meg az álmom,
Szép, ragyog az ég,
Velem van az álmom.

Teljesül minden kívánságom.
Nem mehetek én elébed,
Hogy legyen meg az üdvösséged,
Csak teérted szólok szépen,

Keress minket az egységben,
Mert a jót, mert a szépet,
Örömmel és dicsérettel,
Szépen mesélj a fellegekkel!

Megszenteljük ezt a percet,
Velünk lesz az arany permet.
Elnyeri a pillanat a fényt,
Óhajtsd hát a mondókák lány neszét!

Így borulok le a percek előtt.
Nem tudom azt kifejezni,
Mennyire örülök annak,
Hogy itt van mindenki.

Oly ügyesen jönnek e rímek,
Velünk van mindenki, ki mesélhet.
Altató dal szunnyad a réten,
Csak arra vár, hogy elmeséljem.

Örömöm mesélem a Napnak,
A szép sugaraknak,
A csillagos égnek,-
Ők is szeretik a meséket.

Valahány apró kis sugarak
A csillagokban megfogannak.
Így élünk mi boldogan hát,
És ez itt már a Mennyország.

A rigók, kik mesélnek,
Áldoznak az öreg szélnek:
Lehullajtják a szalmaszálat,
A szél pedig vele vágtat.

Olajágak rejtekén
Így szól az én mesém,
Az én szép, szent igém,
A pillangók ösvényén.

Itt él a szép remény,
Amiről most mesélek én.
Mert a remény legszentebb perceiben én
Így írom meg a mesém.

Rigófüttyös hajnalon
Így szól az én kis dalom:

Valahányszor megpihenek,
Mindig ébreszt a kenet.
Felébresztenek a rímek,
S meséket zengedelnek.

Örömöt a létnek szépen,
Áldást a szép üdvösségnek.
Csillagokkal pihenve,
Így jutunk el a Mennybe.

Áldásokkal szólamolva,
Így: örülve, és dalolva,
Sugaraiban a Napnak,
Meséiben a pillanatnak.

Így élünk mi, legszebb kincsem.
A meséknek vége sosincsen.
Csak virul a szép életünk,
Így élünk; hogy emlékezünk.

Emlékezünk a szavakra,
A szép vidékre, a dallamra,
Hogy milyen volt régen szépen,
Rigófüttyös, szép mesékben.

Megölel a pillanat,
És kivirul a gondolat.
Így születik a történet,
Örömére az időnek.

Csillogjanak hát azok a rímek!
Kísérjék a meséket!
Lámpásaink megölelnek,
Virágaink megpihennek.

A mesék így szépek:
A virágok mesélnek,
A rigók füttyögnek,
A falevelek elpihennek,
Szépen beterítik a földet.

Szunnyadó,
Aranyos rigó
Azt suttogja,
Hogy ,,fütyülni jó!"

2015.11.07.© Jacsó Teodóra

0 Comments

A gondolat ruhája

Veletek létezzek én

Nyíljon ki az Igaz Létem

A tündérleány muzsikál

Szeresd a gyermeket

A Szép Remény meséje

Szerző

Archív

Kategóriák