Véget ért az ünnep,
elkezdődött egy új év.
Mit is kívánhatok még?
Szép, aranyos igét,
szép mesét, ismét...
Sok szép dalt,
s mesét a hajnalról,
s a jóról,
aki sok mesét mormol.
Azért akarom a mesét,
hogy ami zárva van, kinyíljon még.
Szépen szóljanak az igék,
s meséljék el - a rét színét,
s ezer apró ízét.
*
Megízleli a mesét...
A szép mesét elhinnéd
te is, ha itt lennél ismét,
s csodaváró lényedet elhinnéd.
Pardon, ezt mesélem folyton,
hogy legyél itt velem,
s mosolygok,
ha a szíved kinyitom.
Ezer emlék a fájdalom,
s meséimben elhagyom,
s amit súg a liliom,
én azt odaadom.
Odaadom neked szépen,
hogy legyél újra a mesékben.
A szép utad megérleljük szépen.
Süssük együtt a kenyeret az igében!
Szép mesét szór a szívünk,
megoldódik együtt vélünk.
Megszenteljük a mesét végül,
ezer emlék így lesz együtt.
*
Arany, ezüst, mind csillog-villog,
s megszenteli az arany úton a liliom.
Szép mesét szór a pamlagon a mesém,
s oly nagyon apró az én igém.
Neked szórom ismét,
hogy találjon rád a fény,
s az emlék legyen még szép,
ahol élek én: a remény.
T. : De szép volt!
Köszönöm szépen.
© Jacsó Teodóra
elkezdődött egy új év.
Mit is kívánhatok még?
Szép, aranyos igét,
szép mesét, ismét...
Sok szép dalt,
s mesét a hajnalról,
s a jóról,
aki sok mesét mormol.
Azért akarom a mesét,
hogy ami zárva van, kinyíljon még.
Szépen szóljanak az igék,
s meséljék el - a rét színét,
s ezer apró ízét.
*
Megízleli a mesét...
A szép mesét elhinnéd
te is, ha itt lennél ismét,
s csodaváró lényedet elhinnéd.
Pardon, ezt mesélem folyton,
hogy legyél itt velem,
s mosolygok,
ha a szíved kinyitom.
Ezer emlék a fájdalom,
s meséimben elhagyom,
s amit súg a liliom,
én azt odaadom.
Odaadom neked szépen,
hogy legyél újra a mesékben.
A szép utad megérleljük szépen.
Süssük együtt a kenyeret az igében!
Szép mesét szór a szívünk,
megoldódik együtt vélünk.
Megszenteljük a mesét végül,
ezer emlék így lesz együtt.
*
Arany, ezüst, mind csillog-villog,
s megszenteli az arany úton a liliom.
Szép mesét szór a pamlagon a mesém,
s oly nagyon apró az én igém.
Neked szórom ismét,
hogy találjon rád a fény,
s az emlék legyen még szép,
ahol élek én: a remény.
T. : De szép volt!
Köszönöm szépen.
© Jacsó Teodóra