Áldás minden létezőre,
az egységre, a Teremtőre,
a rügyekre, a mezőre,
a szép hajnalra, az együttlétre!
Sugaraim kitágítom,
oltalmammal beborítom
a hegyeket, a völgyeket,
hogy mindig velünk legyenek az ünnepek.
A rügyekkel, a fellegekkel,
együtt mesélünk a hegyekkel,
a lényekkel,
akik velünk élnek.
Minden tücsök ciripelhet,
s mesélhet
szép meséket
a mennynek népe.
... S áradok az országon...
A legszebb, szép álom leáradjon,
s mosolyogjon az oltáron
egy liliom!
S megtisztuljon az utadon minden bajod,
s múljon el, mert a sóhajod
elhozza a szép holnapod,
s miként egy vagyok,
úgy vagyok én itt a mennyben,
szeretetben, dicséretben,
csilingelve a fellegekkel,
megszentelve a rügyekkel.
... S miként én vagyok,
úgy jöjjön el holnapod,
áldásokkal, beleszőve a rügyekbe
minden létet.
Megtisztulva élj itt a mennyben,
szerelemben, kicserélve a létedben:
mindent jóra cserélve,
s muzsikaszóra ébredve.
Éljen itt a szeretetben
a béke,
a nyugalom...a te létedben
veled éljen!
S jöjjön a szeretet fénye,
egységben a rügyekkel,
melyek áldanak benneteket,
fényeitekkel egyetemben,
az egyetemes logikával,
egységben a szív dalával,
s mesélje a szív...nagyon,
hogy milyen szép a hajnalom.
S a vágyam a mosolyodra
oly nagy vagyon,
s létem...neked dicsérem,
neked mesélem.
Szép fényem
ideérjen a mesében!
... S fellegekkel, a rügyekkel,
a mesékkel egyetemben,
legyen itt már a te léted...bennem!
Ámen, gyermekem.
Mesélek még sokat neked,
szép szívem.
Itt, a Szeretet a Fényben
ezt meséltem néked.
Szeretlek, gyermekem.
Minden gyermekemet szeretem:
a jókat is, a rosszakat is.
Mind egy velem.
No lám csak,
ez így legyen!
Unszoljon a szeretet,
hogy légy egy velem!
Mert ez már csak így legyen!
Meséljen a szeretet a rügyekben!
Ámen, szép gyermekem,
Őrizz itt, a szívedben!
,,Szeretlek, Atyám!"
2018. 05. 13. © Jacsó Teodóra
az egységre, a Teremtőre,
a rügyekre, a mezőre,
a szép hajnalra, az együttlétre!
Sugaraim kitágítom,
oltalmammal beborítom
a hegyeket, a völgyeket,
hogy mindig velünk legyenek az ünnepek.
A rügyekkel, a fellegekkel,
együtt mesélünk a hegyekkel,
a lényekkel,
akik velünk élnek.
Minden tücsök ciripelhet,
s mesélhet
szép meséket
a mennynek népe.
... S áradok az országon...
A legszebb, szép álom leáradjon,
s mosolyogjon az oltáron
egy liliom!
S megtisztuljon az utadon minden bajod,
s múljon el, mert a sóhajod
elhozza a szép holnapod,
s miként egy vagyok,
úgy vagyok én itt a mennyben,
szeretetben, dicséretben,
csilingelve a fellegekkel,
megszentelve a rügyekkel.
... S miként én vagyok,
úgy jöjjön el holnapod,
áldásokkal, beleszőve a rügyekbe
minden létet.
Megtisztulva élj itt a mennyben,
szerelemben, kicserélve a létedben:
mindent jóra cserélve,
s muzsikaszóra ébredve.
Éljen itt a szeretetben
a béke,
a nyugalom...a te létedben
veled éljen!
S jöjjön a szeretet fénye,
egységben a rügyekkel,
melyek áldanak benneteket,
fényeitekkel egyetemben,
az egyetemes logikával,
egységben a szív dalával,
s mesélje a szív...nagyon,
hogy milyen szép a hajnalom.
S a vágyam a mosolyodra
oly nagy vagyon,
s létem...neked dicsérem,
neked mesélem.
Szép fényem
ideérjen a mesében!
... S fellegekkel, a rügyekkel,
a mesékkel egyetemben,
legyen itt már a te léted...bennem!
Ámen, gyermekem.
Mesélek még sokat neked,
szép szívem.
Itt, a Szeretet a Fényben
ezt meséltem néked.
Szeretlek, gyermekem.
Minden gyermekemet szeretem:
a jókat is, a rosszakat is.
Mind egy velem.
No lám csak,
ez így legyen!
Unszoljon a szeretet,
hogy légy egy velem!
Mert ez már csak így legyen!
Meséljen a szeretet a rügyekben!
Ámen, szép gyermekem,
Őrizz itt, a szívedben!
,,Szeretlek, Atyám!"
2018. 05. 13. © Jacsó Teodóra