1.
Sólyomszárnyon harangvirág.
Üdvözöl a nagyvilág.
Áldott álom, valóra váljon!
Legyen boldog a hó-kristályom!
Legyen áldott az igaz öltöny,
amit rád varázsolt a varázs-gömb!
Csak a pillanatot várjuk.
Áldott, áldott a mi virágunk.
A varázs-gömb értünk szóljon,
s nyíljon ki az igaz rügy!
S a kis pipacs kipattanjon,
legyen itt arany, és ezüst!
Értünk áld a pillanat mára,
minden kis pipacsot valahára:
,,Csak nyíljon ki! Nyíljon ki már,
s legyen itt az igaz zsoltár!”
Csak unszolunk, hogy légy velünk!
Legyen itt arany, és ezüst!
Csak egy a lényeg:
értünk áldozik a féreg,
mikor belebújik a mocsokba,
és a sok mérget lebontja.
Csak hozzuk a pillanatot mára!
Értünk áldozik a lárva.
És a szúnyogok is értünk vannak,
hiszen, ha ők nem lennének,
nem lenne értelme a dalnak.
Csak hessegesd el a szúnyogokat!
Csak értünk szólj,
s az egység jól mulat!
Mert percenként jönnek a rímek,
és arra várnak, hogy elmeséljed.
Csak a varázs-gömb így meséljen!
Értünk szól a mennyei mérleg.
Valahány álom valóra váljon!
Értünk szóljon, és dicséretet várjon!
Nem megyünk mi innen el,
amíg dolgunk el nem végeztetett.
Csak a perc éljen,
s legyen meg a dicséret!
Csak a perc éljen,
s legyen meg a melódia!
Nyissuk, nyissuk a pillanatot mára,
a szív oltalmára!
A varázs-úton menjél,
soha el ne tévedjél!
Mert a varázs-út mindig tiszta.
Rá kell lépni a Tejútra!
Óvjuk mi a lépteidet.
Hiszen...hidd el, hogy így lehet!
Ámen.
A gonosz ne jöjjön közeledbe!
Ámen.
Aggodalomnak helye nincsen.
A dolgok elviselnek mindent.
Csak a szép szó, csak az jó,
és legyen itt az arány-pár!
Csak a szép szó, csak az jó,
s boruljon a búra fátyol!
Legyen itt a pillangó!
Üdvözöl már a mámor!
S áldott pillanatok legyenek itt veled!
Ámen.
2.
Csak egy sólyom lebeg az égen,
akiért én ezt elmesélem.
Unszoljon az igaz lángom,
és az álom jót kívánjon!
A paródia jól mulat: ,,Hahhahha...”
Nyiklik a nagy hangulat.
Valahány álom valóra váljon,
s nyíljon ki a hó-kristályom!
Csak a napfény éljen,
s nyíljon ki az álom az égen!
Csak érted jövünk,
s a varázs-gömböt megszenteljük.
Nyíljon ki a sok pipacs a réten,
ki arra vár, hogy elmeséljem!
Csak az ígéret jöjjön,
és soha-soha ne legyen börtön!
Csak az álom áldjon!
Sehová nem megyek.
Az áldott pillanatom terád várjon!
Unszoljon az igaz álom!
Légy ma a Jóval,
s a kis pipacsok kinyílnak most!
Csak a dallam, az legyen néked,
és húsvétra itt legyen a lényeg!
Van munkánk tömérdek.
Csak a mérleg legyen meg néked!
Csak a mérleg, ami úgy jó,
ha ráhajlik a varázs-bimbó.
Nyitjuk a pipacsot mára,
s ráhajlik az álom valahára.
Az álom ráhajolva, a pipacs kinyíljon,
s ha úgy akarod, csilingeljen néked szépet!
Hess! Elmegy a keserűség.
Ne légy rest!
Üljél lóra tüstént!
... S a táltosparipán röpüljél!
Egy méla kis rügy kipattan.
Ahová akartam,-
eljut oda a lényegem.
Legyen itt az emlékezet!
S a selyemhernyó bábája
a lángot kioltja.
És elhozza a Jóval,
mi itt legyen nekünk:
a rügyeket, a hegyeket,
a völgyeket, a sikereket, a meseszép eget.
Így éljél, és mindig meséljél!
Mert a perc itt legyen... neked, szívem!
Soha-soha ne hagyd el a létet!
Unszol az álom, hogy valóra váljon.
Nyíljon ki a tulipánom!
És hess!...Elsuhan a keserűség!
Áldás.
2021. 05. 25. © Jacsó Teodóra
A MAIT Egyesület ,,Napfény sólyomszárnyon" című pályázatára írott versem, és az ,,Egy sólyom lebeg az égen" című olajfestményem. 80 x 60 cm
A vers elnyerte a Nívódíjat.
Sólyomszárnyon harangvirág.
Üdvözöl a nagyvilág.
Áldott álom, valóra váljon!
Legyen boldog a hó-kristályom!
Legyen áldott az igaz öltöny,
amit rád varázsolt a varázs-gömb!
Csak a pillanatot várjuk.
Áldott, áldott a mi virágunk.
A varázs-gömb értünk szóljon,
s nyíljon ki az igaz rügy!
S a kis pipacs kipattanjon,
legyen itt arany, és ezüst!
Értünk áld a pillanat mára,
minden kis pipacsot valahára:
,,Csak nyíljon ki! Nyíljon ki már,
s legyen itt az igaz zsoltár!”
Csak unszolunk, hogy légy velünk!
Legyen itt arany, és ezüst!
Csak egy a lényeg:
értünk áldozik a féreg,
mikor belebújik a mocsokba,
és a sok mérget lebontja.
Csak hozzuk a pillanatot mára!
Értünk áldozik a lárva.
És a szúnyogok is értünk vannak,
hiszen, ha ők nem lennének,
nem lenne értelme a dalnak.
Csak hessegesd el a szúnyogokat!
Csak értünk szólj,
s az egység jól mulat!
Mert percenként jönnek a rímek,
és arra várnak, hogy elmeséljed.
Csak a varázs-gömb így meséljen!
Értünk szól a mennyei mérleg.
Valahány álom valóra váljon!
Értünk szóljon, és dicséretet várjon!
Nem megyünk mi innen el,
amíg dolgunk el nem végeztetett.
Csak a perc éljen,
s legyen meg a dicséret!
Csak a perc éljen,
s legyen meg a melódia!
Nyissuk, nyissuk a pillanatot mára,
a szív oltalmára!
A varázs-úton menjél,
soha el ne tévedjél!
Mert a varázs-út mindig tiszta.
Rá kell lépni a Tejútra!
Óvjuk mi a lépteidet.
Hiszen...hidd el, hogy így lehet!
Ámen.
A gonosz ne jöjjön közeledbe!
Ámen.
Aggodalomnak helye nincsen.
A dolgok elviselnek mindent.
Csak a szép szó, csak az jó,
és legyen itt az arány-pár!
Csak a szép szó, csak az jó,
s boruljon a búra fátyol!
Legyen itt a pillangó!
Üdvözöl már a mámor!
S áldott pillanatok legyenek itt veled!
Ámen.
2.
Csak egy sólyom lebeg az égen,
akiért én ezt elmesélem.
Unszoljon az igaz lángom,
és az álom jót kívánjon!
A paródia jól mulat: ,,Hahhahha...”
Nyiklik a nagy hangulat.
Valahány álom valóra váljon,
s nyíljon ki a hó-kristályom!
Csak a napfény éljen,
s nyíljon ki az álom az égen!
Csak érted jövünk,
s a varázs-gömböt megszenteljük.
Nyíljon ki a sok pipacs a réten,
ki arra vár, hogy elmeséljem!
Csak az ígéret jöjjön,
és soha-soha ne legyen börtön!
Csak az álom áldjon!
Sehová nem megyek.
Az áldott pillanatom terád várjon!
Unszoljon az igaz álom!
Légy ma a Jóval,
s a kis pipacsok kinyílnak most!
Csak a dallam, az legyen néked,
és húsvétra itt legyen a lényeg!
Van munkánk tömérdek.
Csak a mérleg legyen meg néked!
Csak a mérleg, ami úgy jó,
ha ráhajlik a varázs-bimbó.
Nyitjuk a pipacsot mára,
s ráhajlik az álom valahára.
Az álom ráhajolva, a pipacs kinyíljon,
s ha úgy akarod, csilingeljen néked szépet!
Hess! Elmegy a keserűség.
Ne légy rest!
Üljél lóra tüstént!
... S a táltosparipán röpüljél!
Egy méla kis rügy kipattan.
Ahová akartam,-
eljut oda a lényegem.
Legyen itt az emlékezet!
S a selyemhernyó bábája
a lángot kioltja.
És elhozza a Jóval,
mi itt legyen nekünk:
a rügyeket, a hegyeket,
a völgyeket, a sikereket, a meseszép eget.
Így éljél, és mindig meséljél!
Mert a perc itt legyen... neked, szívem!
Soha-soha ne hagyd el a létet!
Unszol az álom, hogy valóra váljon.
Nyíljon ki a tulipánom!
És hess!...Elsuhan a keserűség!
Áldás.
2021. 05. 25. © Jacsó Teodóra
A MAIT Egyesület ,,Napfény sólyomszárnyon" című pályázatára írott versem, és az ,,Egy sólyom lebeg az égen" című olajfestményem. 80 x 60 cm
A vers elnyerte a Nívódíjat.